2015. augusztus 29., szombat

Hurrá, nyaralunk! - Sziget-anzix 2015.


"Ha fizetnének, sem mennék oda" . Én is ezt mondtam pár évvel ezelőtt a Szigetről látva a port meg a sátrakat és ne szépítsük: koromat tekintve régen kinőttem a Sziget elsőszámú célcsoportjából. De van két gyerekem, akik nem, úgyhogy az első "szigetes" évemet fuvarozással töltöttem: költöztettem a sátrakat meg az egyéb hallatlanul fontos dolgokat. Aztán tavaly már én is kint voltam, idén meg kifejezetten vártam. Dolgoztunk mindhárman,önkéntesként, ők a francia kempingben én meg kísérő tanárként (legalább egy hétig végre én is azt csinálom, amit legjobban szeretek...utólag is köszönet a Vajdásoknak az együttműködésért).

A két gyerek, illetve idén már csak az egyik, mindig elégedetten nyugtázza a fellépők névsorát, én meg kevéssé elragadtatva állapítom meg, hogy a magyarokat leszámítva szinte nem ismerek senkit. Úgyhogy a koncert-vonal nem igazán vonz, idén  csak a Magashegyi Underground-on voltam . (tavaly is, de akkor rövid időre betévedtem néha máshova is).




Nem nagyon szeretem a túltervezett programokat. Sőt. Leginkább szemlélődöm. Miután a Sziget számomra elsősorban a Sárkányt jelenti, amit a bicskei Vajdások építettek 15000 PET palackból, nagyrészt ott üldögéltem.


Szinte el se kellett mozdulni, ugyanis éppen a magyar falu és a vándorvurstli mellé kerültünk, úgyhogy mindig akadt látnivaló, vagy jött valaki, aki csak beszélgetni akart.


Például a spanyol "lóemberek":






És a fodrász show áldozatai. Autópályafrizura kisautókkal.




Itt ki lehetett próbálni, hogy érezné magát Gulliver az óriások országában. 





A faluban bárki befonathatta a haját (én az 5cm-es hajammal kis eséllyel indultam) vagy pingáltathatott a karjára, lábára, orcájára. Az enyém ilyen volt:



Ez a derék nádihegedűs meg közben szórakoztatta a szépülnivágyó népeket, nem annyira magyaros hangulatban. Amikor én arra jártam, a  Money, money, money-t játszotta unalmában.



Hogy teljes legyen a zűrzavar, az egyik sarokban énekelni kellett, hogy bepecsételjenek a Sziget útlevélbe (sok-sok helyszín, egy pecsét mindenhol, ha mind megvan, ajándék jár). Itt aztán látszott, hogy a Kodály-módszer meg az énekóra finoman szólva nem kiemelt része a nyugati oktatásnak. A francia csoport a Marseillaise-t énekelte népdal gyanánt, mire a többiek is belelkesültek, úgyhogy elhangzott a svéd meg a holland himnusz is....

Este a Csűrben (igazából nem tudom, mi a neve) táncház volt, ahol nagy lelkesedéssel ropták ugrabugrálták a legényest a lányok is hajnali 3-ig. Néha annyian voltak, hogy mozdulni sem lehetett, de miután sokan többször is visszajöttek, egyértelmű tetszésről beszélhetünk.


Ez meg itt az Élet fája, szintén Vajdás-installáció. Este nagyon szerettek alatta üldögélni a látogatók. Sőt, volt akit elragadott a romantika is... Egészen addig, amíg az arra haladó holland kislány egy nagy marék homokkal észhez nem térítette őket, amit az anyukája lelkesen megörökített egy Iphone segítségével. Voltak durva elhajlások...

Az egyik kedvencem a Fidelio-színpad volt, ahol nagy színes puffokon lehetett heverészni zene hallgatás közben. Az iszonyú hőségben a már nem túl szomjas fiatalok tátott szájjal aludtak a párnákon, de amint rákezdett a zenekar, nagy horkantások közepette felugrottak és késlekedés nélkül távoztak. De nagyon sokan voltak, akik valóban élvezték a műsort: az interaktív operaelődásokon vezényelhették a Carmen nyitányát :az élelmesebbek teljesen lelassították, majd felgyorsították a zenekart. Zenélhettek, rendezhettek, ismeretlen áriákról próbálták kideríteni, hogy miről is szólhatnak. Esténként az Operaház művészei énekeltek ismert áriákat Shakespeare-drámák stílusában, óriási sikerrel. Szandálban és rövidgatyában.

A legnagyobb szenzáció a Fuerza Bruta előadása volt, sajnos, erről lemaradtam, de többen egyetértettek abban, hogy csak ezért érdemes volt kijönni.

 

Volt még rengeteg kézműves program, pl. cipőfestés a   H&M sátorban, ahol fehér tornacipőket lehetett díszíteni. Mindenki óriási elánnal fogott a munkához, "itt aztán nagy művészkedés lesz" felkiáltással. Menetközben persze kiderült, hogy nehéz igényes darabot létrehozni. Kisebbségi érzésemet csak fokozta a mellettem ülő holland lány, aki szabályos VanGogh napraforgókat festett a cipőkre. Én a következő darabbal rukkoltam elő a lányomnak, aki a francia kempingben szeretett volna valami "belgás" dolgot hordani.





A hatás leírhatatlan volt. "Egyszer majd megkérlelsz emiatt a percekig tartó röhögés miatt Rozi, adja az Isten, hogy megérjük mind a ketten".. ( idézet innen..)

Tavaly megnéztem a Nagyszínpad előtti közös léggömb-felengedést és a színes poros dobálást is. Eleinte nagyon tetszett, hogy olyan porokat kaptunk, mint amiket a Holi ünnepen dobálnak



Amikor aztán leesett, percekig nem láttam semmit, csak sűrű barna porfelhőt, úgyhogy idén a közelébe sem mentem. Tisztálkodni a Szigeten bonyolult. Aludni nem, hiába gondolná az ember, hogy ekkora zajban lehetetlen. Az ütemes basszus úgy látszik, hipnózisba visz... 

Az étel-ital nyugat-európai viszonylatban nem drága, de így is nagyon sokan a közeli Auchanba jártak vásárolni és előtti zajlott a piknik. Bent kétszer ettünk, egyszer kolbice-ot (jellemző módon, ha már otthon voltunk, nekem először nem esett le, hogy "kolbájsz"-nak kell mondani, hanem lekolbicéztem), ez egy kenyértölcsér, kolbászokkal, savanyúkáposztával és szószokkal



Másodszor pedig a Befaló Bill-ben kóstoltuk meg a barbecue-t (utólag is köszönet a tulajdonosnak, aki a "magyarok vagytok, nektek még jut egy kis marha is" felkiáltással adott még egy kis plusz adagot). Le a kalappal, tényleg nagyon jó.

Persze, az egész Szigetet nem lehet itt bemutatni, de azt hiszem, idén nagyon jó irányban indultak el. Jövőre valószínűleg még inkább igaz lesz ez, mert egyre nehezebb megfizetni az előadókat, ezért inkább a körítésre kell helyezniük a hangsúlyt. Ahogy az interjúban is megjelent, nem az "olcsón eszem-iszom, eljövök őrjöngeni" célcsoportot célozzák meg, hanem az igényesebb réteget.
Olvastam olyan cikkeket, ahol azt írták, hogy nyugat-európai műhippik felvonulása zajlik. Igen, van aki a reptérről taxival a Decathlonba siet, ahol felvásárol sátrat, horgászszéket, matracot. Majd a Szigeten 4 ezer eurot tesz a kártyájára, végül mielőtt taxival kivitetné magát a reptérre, miszlikbe aprít mindent és feldobálja a fákra. De a többség nem ebbe a csoportba tartozik. Inkább azt láttam, hogy nagyon érdeklődőek és lelkesek, tetszik nekik, amit látnak. Azt hiszem, a Sziget igazán jó reklám Magyarországnak.