Autómentes nap Brüsszel, 2015. szeptember 20. - Fontos információk és érdekességek

Brüsszel már egy hete "autómentes" lázban ég. Próbálják a figyelmet ráirányítani a "covoiturage"-ra ('kovoátürázs'), azaz a közös autóhasználatra. Egyszer kíváncsiságból megszámoltam a Bois de Cambre-ban (nagy az átmenő forgalom ezen a helyen)  40 autóból 24-ben magányos vezető ült, úgyhogy ez tényleg fontos ügy.

Ma az egyik alagútban a következő feliratra lettem figyelmes: a Rogier csak 1 perc innen... biciklivel.

Autóval 10 volt...  Számos érv szól a bicikli mellett, én tudok egyet ellene is, de nem akarok "ünneprontó" lenni.

Brüsszelben tényleg nagyon komolyan veszik az autómentes napot : fél 10-től este 7-ig "lélek az ajtón se be, se ki", vagyis autót nem használhat senki, csak az egészségügyiek, rendőrök, taxisok, a média  illetve azok, akik a commune-től erre nyomós okból kifolyólag engedélyt kérnek. Ők mehetnek, de maximum 30 km/ órás sebességgel. A tömegközlekedés működik, a vonatok mennek, a Ring nyitva van, tehát ha valaki ügyes, akkor eljuthat akár a reptérre is. Azért autóval mindenképpen érjük el a Ring felhajtóit fél 10 előtt, mert könyörtelenül lezárják őket.

És most néhány érdekes tudnivaló és program:

Ha elromlik a biciklid, hívhatod   a 0800/25260-s telefonszámot (ingyenes zöldszám) és 

a Sylcoat kerépjárjavítócsapata 15 perc alatt a helyszínre ér és megjavítja a kerékpárodat. (ingyen).

A Porte de Namur-nél alagútparti lesz, ahol DJ-k adnak partit a biciklistáknak és a deszkásoknak.

A Grand Place-on  Folklorissimo, rengeteg előadással

A térre olyan érdekes "rendek" települnek ki, mint a Confrérie des Compagnons du Witloof d'Evere . A wit-loof, azaz a "fehér lomb" nem másra utal, mint a cikóriára (franciául chicon), ami Evere egyik büszkesége. A rend tagjai megalkották Kieté-t, az óriást, (3, 80 cm) Krooske-t (3,72 cm)  a feleségét és Lommeke-t  a gyereküket. Utóbbi már kamaszkorban lehet, mert magasságban beérte az anyját. (Fejben el is hagyta. Apját is.)

Valószínűleg ők hárman is tiszteletüket teszik.

A cikóriánál valószínűleg nagyobb sikert aratnak majd a brüsszeli gofri testvériség képviselői, a
De Confrérie de Brusselse Waffel.

A brüsszeli goffri véletlenül sem keverendő össze a liege-i goffrival, utóbbi ugyanis gyöngycukrot tartalmaz, aminek a brüsszeliben nyoma sincs. Azért azt hozzáteszem, hogy a Grand Place környékén főleg liege-i goffrit árulnak .  Egyébként a flamand meleg goffri is finom, hogy tovább keverjük a ..tésztát. (a receptek a gofri nevére kattintva megtalálhatók a linken)

Kint lesz a Le Théatre Royal de Toone, amiről a bábszínházas kocsma kapcsán itt írtam.

Mi is rendszeresen "kibiciklizünk". A Kicsi eleinte még a legendás magyar műanyagmotorral jött, aztán pedálnélküli biciklivel, majd ezzel a járművel egész a Grand Place-ig eltekert velünk.

Pár éve nekünk is sikerült emlékezetes előadást összehozni a fent említett helyszínen. Kivonultunk a térre, majd az egyik sarkon letettük a 4 biciklit és egy óriási lakattal nagy nehezen összelakatoltuk őket.   Sétálgattunk, nézelődtünk, aztán vissza. Lakatkulcs sehol. Miután áttúrtuk az összes zsebünket, irány vissza a Grand Place. Milliméterről milliméterre átvizslattuk a teret a kulcsért. Hiába. Miután a leglopásbiztosabb lakatot sikerült megvenni a Decathlonban, ipari lemezvágó olló nélkül esélyünk sem volt a leszedésére. Hosszas tanakodás után a közeli rendőrség mellett döntöttünk, mondván nekik biztos van ilyen alkalmatosságuk. 

Szerencsére volt is, ki is vonultak és meg is kezdték a lakat lenyiszatolását. Menetközben az egyiküknek viszont eszébe jutott: mi van, ha mi rendőri segédlettel akarjuk ezeket a bicikliket ellopni? Bizonyítsuk be, hogy ezek a mieink! 

Addigra kisebb tömeg verődött körénk meg a rendőrök köré.  Minden szem ránk szegeződött, persze, hirtelen nem jutott eszünkbe semmi. Aztán végre heuréka- induláskor csináltunk egy fényképet, amit meg tudtunk mutatni a telefonon.

Így aztán negyedóra "vagdalkozás" után visszakaptuk a bicikliket. Amint ki-ki elvette a magáét, egyszercsak leesett a földre valahonnan.... a kulcs. Azóta számzáras lakatunk van.

A kórházak sürgősségi osztályain teltház van, ugyanis a "kocabiciklisek" sok balesetet okoznak és szenvednek maguk is. A gyerekek meg a nagy szabadságnak köszönhetően persze kipróbálják egykézzel, kormányra tett lábbal, ugratva.... a történet vége sejthető.

Ami különösen kellemetlen, hogy ugyan a mentők dolgoznak, de a könnyebb esetekhez nem jönnek ki és ilyenkor derül ki, hogy milyen nehéz autó nélkül bevágtatni az ügyeletre. Nem beszélve arról, hogy a gazdátlan biciklit ki viszi haza. Tapasztalat...

SISAKOT mindenkinek és jó szórakozást!

Étteremajánló: Viva M'Boma (Bruxelles, Rue de Flandre 17.)

A Viva M'Boma kicsi, családias étterem a Place Saint-Catherine közelében. Az étterem neve, az "éljen a nagymama" arra utal, hogy kiadós, házias kosztban lesz részünk. És nem is csalódunk.  Főleg húsételek szerepelnek az étlapon, azok közül is a belsőségek kapnak kitüntetett szerepet. Borjúmáj, borjúmirigy, vese, báránynyelv van itt minden, mi szem-szájnak ingere, csak szeretni kell. Amennyire megfigyeltem a betérőket, akik Valentin-nap lévén párban voltak, a nők bizonyultak bátrabbnak és a férfiak maradtak inkább a tradicionális steaknél vagy a velőscsontos pot au feu-nél.

Előételnek férjem házi  "tête pressée"-t választott, ez nem más, mint rakott sertésfej. Nem túl zsíros, rengeteg hússal készült- Házi majonézzel és apró savanyú uborkákkal hozták.

Én báránynyelvet kértem zöld mártással, ami leginkább egy pesto-ra emlékeztett. Annyira finom volt, hogy pénteken megpróbáltam venni az Abattoir-on, de csak egy helyen árultak- fejjel együtt, amiből dermedten nézett rám a birka szeme, úgyhogy egyelőre feladtam....

Főételnek borjúmirigy-borjúvese ragut (rognonnade de ris de veau) ettem, ez is kiváló volt.

Férjem, aki nem túlságosan nagy kedvelője a belsőségeknek az americain mellett döntött. Ezt szerintem nem darált marhából csinálták, hanem ahogy a nagykönyvben megvan írva, késsel aprították össze a húst (az américain egy közkedvelt belga étel, amely leginkább a tatárbifsztekre emlékeztet, csak más a fűszerezése és kicsit lágyabb az íze). Köretnek hasábburgonyát hoztak, de meg lehet kóstolni a stoemp-et is, ami egy zöldséggel dúsított krumplipüré.
A kiszolgálás kifogástalan volt, gyors, készséges. Ami érdekes, hogy a felszolgálók nem pincérruhában vannak, hanem farmerben, ingben. Olyan az egész, mintha egy baráti vacsorára mentünk volna, ennek megfelelően oldott a hangulat is.

Desszertet nem ettünk, de a szomszéd asztaloknál felszolgált édességek jól néztek ki és nem csak a szokásos választék van (mousse au chocolat és társai). Az itallapon olyan kuriózumok is akadnak, mint a chartreuse.

Összességében nagyon jónak találtuk az éttermet: az árak középkategóriásak (12-19 euro között egy főétel), az adagok bőségesek. Parkolni nagyon nehéz, de ez általában igaz a Place Saint Catherine környékére. Az étterem közelében van egy parkolóház, itt meglehetősen borsos árért (óránként 2,90 euro) le lehet tenni az autót.

Vélemények az étteremről a Tripadvisoron itt.

Plaisirs d'Hiver - azaz Téli örömök a Place Saint-Catherine-on

Brüsszel: 10 fok. Nem kifejezetten karácsonyi hőmérséklet, sőt. Hóról szó sincs, az eső viszont időnként derekasan rázendít.

Délután bementünk a Place Saint-Catherine-ra, ahol évek óta kirakodóvásárt rendeznek ilyenkor, körhintával, óriáskerékkel és hogy a sport se maradjon ki, egy korcsolyapályát is felállítanak. Saját korcsolya híján bérelni is lehet, úgyhogy a lányom és a kisebbik fiam rögtön beállt a sorba, hogy az évi egyszeri korcsolyázást lebonyolítsák. A korcsolyapálya  (és az uszoda is) sokkal ritkább errefelé, mint ahogy azt otthon megszoktuk. (De karácsonykor szinte minden nagyobb város főterén kialakítanak egy jégpályát. )Felnőttek 6, gyerekek (12 éves korig)  4 euro-ért csúszkálhatnak egy órát, ebben a korcsolyabérlet is benne van. A jég minősége.... Legyen elég annyi, hogy 5cm magasan állt a víz rajta, amikor  mindenkit leparancsoltak a jégről. Ezután egy géppel bütyköltek rajta valamit. meg két kölyök seprűvel takarította a vizet, de túl sok változást utána sem vettem észre. "Nem sok, de örülni ez is elég"- a tömeg vidáman siklott tovább.Miután életemben egyszer és utoljára 16 éves koromban korcsolyáztam Budapesten, melynek következményeit most nem ismertetném ( legyen elég annyi,hogy 6 hétig nem tudtam utána ülni), ezért inkább a kirakodóvásár megtekintése mellett  döntöttem. 

Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Vásárolhatunk ajándéktárgyakat a világ minden tájáról, itt van például a különösen erős matrjoska-szekció:

De miután mi szilveszterkor a belgákkal ellentétben nem ajándékozunk, inkább az étel-ital  lehet érdekes.

Például a kolbászok. Itt aztán van választék a szamártól kezdve a kenguruig:

Vagy inkább egy jó tartiflette? Krumpli, szalonna, hagyma és sajt, fehérborral jól összesütve:  

Esetleg egy méter likőr?

Forralt bort vagy forró csokit, kakaót  minden második bódéban kínálnak, fánk, churros is akad, de az igényesebbek osztrigát is ehetnek egy pohár száraz pezsgővel.

Ha kisgyerek is van velünk, felültethetjük egy igazán érdekes körhintára. Minden évben megcsodáltam messziről és azt gondoltam, hogy nagyon régen készülhetett, mert a figurák egytől-egyig olyanok, mintha egy Verne regényből léptek volna elő. 

Ez a szöcske is egy műremek:

Igazán akkor kezdtem gyanakodni, amikor az űrrakétán a következő feliratra lettem figyelmes:

Aztán tüzetesen megnéztem a jegyárusító bódét és kiderült az igazság. Csak 20 éves...

 Mindenesetre a gyerekek imádják, de a klausztofóbiásokat sürgősen beszéljük le a rakétáról....

A Plaisirs d'Hiver-t vagyis a "Téli örömöket", a kirakodóvásárt és a jégpályát január 6-ig lehet látogatni. ( a jégpálya délelőtt 11-től este 10-ig van nyitva).