Brüsszeli séta - a királyi parktól az igazságügyi palotáig

Szerző: Pápai Mónika

Lassan nyolc éve élünk Brüsszelben, aminek következtében hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy úgy ismerjük a várost mint a tenyerünket. Ez persze nem igaz. Szerintem vannak egész kerületek, ahová még egyáltalán nem tettük a lábunkat, és vannak olyan helyek, ahová nyolc éve elmentünk egyszer, mert az útikönyvek írtak róla, de egyébként kívül esnek a szokásos útjainkon. Számunkra ilyen a királyi palota és környéke. A vendégeinket már rutinszerűen hordjuk az Atomiumhoz és a Grand Place-ra, a királyi palota azonban valahogy mindig kiesik a szórásból.
Tegnap végül sikerült orvosolni ezt a hiányosságot, és egyáltalán nem bántuk meg. A sétát a Parc metrómegállónál kezdtük. A Parc Royal érdekes módon sokkal kisebbnek tűnt, mint amikor nyolc éve kötelező jelleggel megtekintettük. Talán csak a gyerekeink lettek nagyobbak (megnéztem, konkrétan kétszer akkorák most, mint akkor), talán a perspektívánk változott meg, nem tudom.
A parkot szerintem sikerült a legjobb pillanatban elkapnunk, az ősz elképesztő dolgokat képes kihozni a fákból, bokrokból. Tényleg festői volt, amit az alábbi képek is bizonyítanak.

A Parc Royal után a Belvue felé vettük az irányt, ami Brüsszel nemzeti múzeuma. Igazából a királyi palota része, és több egyéni múzeumnak és számos időleges kiállításnak ad helyet. Mi megnéztük a Belgium történelméről szóló állandó kiállítást, a Coudenberg-et és a Brüsszel ezer éve időszakos kiállítást.
Az élmény, amolyan igazi belga volt. A bejáratnál német prospektust akartak ránk sózni, annak ellenére, hogy franciául kértük a jegyeket. A jegyárus hölgy szemöldöke felszaladt egy kicsit, amikor végül a francia mellett döntöttünk, de mindegy, ezen már túlvagyunk.
A múzeum amúgy kifejezetten érdekes volt, a gyerekek is élvezték, anyukám pedig - aki szintén velünk tartott - utólag azt mondta, hogy nagyon sok mindent megtudott Belgiumról. Mondjuk az egy kicsit furcsa volt, hogy a belga "belle epoque", vagyis az ország legszebb évei, véletlenül éppen egybeestek Kongó leigázásával, de ezen már nem lepődtünk meg. A múzeumnak mindenesetre egy gyönyörű épület ad otthont, szerintem már csak ezért is érdemes megnézni.

A Coudenberg-ben a földalatti járatok a legérdekesebbek, itt lehet megnézni, hogy mi maradt meg az egykori királyi várból, maga a kiállítás csak néhány cserépedényre korlátozódik. A szervezettség megint érdekes: a kijárat a bejárattól mintegy 500 méterre van egy teljesen másik utcában, így ha a ruhatárban hagytuk a kabátokat, akkor lesz néhány kellemeten percünk. De legalább megnézhetjük a hangszermúzeum tényleg lenyűgöző épületét, és ha nem fázunk annyira, akkor a brüsszeli kilátást is megcsodálhatjuk.

Miután visszaszereztük a kabátokat, a Palais de Justice felé vettük az irányt. Látnivaló erre is akadt bőven. A múzeumokba, amelyek útba estek már nem mentünk be, mert a gyerekek tuti kiakadtak volna, de így is volt, mit nézni. Gottfried de Bouillon szobrát elhagyva megtekintettük a télapó freskóját egy tűzfalon (a gyerekek interpretálása), majd betértünk a Bozar mögötti szoborparkba.

A rue de la Régence-en továbbhaladva a következő állomás a Notre-Dame du Sablon és a festői Petit Sablon park.

Végül pedig megérkeztünk a felújítás miatt lefotózhatatlan igazságügyi palotához, és tőle jobbra megcsodálhattuk a brüsszeli panorámát. Fotó ezúttal nincs, ha látni akarjátok, akkor meg kell várnotok a videómat.
Hazaérve megnéztem a nyolc évvel ezelőtti képeinket ugyanerről a sétáról és megállapítottam, hogy érdemes volt újra elmenni. Egészen más szemmel néztem most a dolgokat, olyasmit is észrevettem, amit akkor nem. Egy biztos: Brüsszel szépsége nem nyilvánvaló, nyitott szemmel kell járnia annak, aki meg akarja látni, de ha az ember veszi a fáradságot, kellemes meglepetésekben lehet része.

Családi programok a hosszú hétvégére - nem csak Halloween rajongóknak

Rengeteg program vár ezen a hétvégén azokra, akik Brüsszelben maradtak az őszi szünetre. A borzongásra vágyóknak nem lehet okuk panaszra, számtalan Halloween tematikájú eseményt rendeznek, amelyekből minden korosztály a kedvére válogathat. Azok se csüggedjenek, akik inkább bojkottálnák ezt az ünnepet, számukra is van néhány ajánlatunk.

Programok Halloween rajongóknak:

• A Musée d'Art Fantastique 15 éve minden évben megrendezi a Halloween fesztivált, idén október 31 és november 8 között várják a látogatókat. A múzeumban tematikus kiállításokat lehet megnézni, részt lehet venni az elveszett koponyák utáni nyomozásban, 31-én 5 órától pedig szörnyfelvonulást és különböző látványosságokat rendeznek Saint-Gilles különböző pontjain. A teljes program megtekinthető itt. 
• A Sortilège park kalandjátékkal várja a gyerekeket október 31-én, illetve november 1-jén, 4-én, 5-én és 6-án. Mesebeli lények kelnek életre az erdőben, a feladat pedig egy a boszorkányt legyőző varázsszerhez való összetevők megtalálása.
• Az Océade élményfürdőben október 31 és november 6 között minden nap 3-kor vérben lehet fürdeni.
• A Walibi-ben 13 napon tart a Halloween, több nap éjszaka is látogatható lesz, sőt azokat, akik igazán szeretnének borzongani, október 30-án a Terror éjszakájával várják. A részletes programról itt lehet tájékozódni.
• Még tart a múzeumok éjszakája is, a november 5-öt kifejezetten a gyerekeknek szentelik, nyolc múzeumot lehet délután 5 és este tíz között meglátogatni. Mindenhol játékokkal, workshopokkal, bemutatókkal várják a gyerekeket.
• Október 31-én 4 órakor 'horrorisztikus' idegenvezetés indul a Parc Royal-tól. A 3 órás séta alatt életre kelnek Brüsszel szellemei, és mellesleg kóstolók is lesznek.
• Ha igazi "csokit vagy csalunk" élményre vágyunk, akkor Uccle-ben október 30-án lehet csatlakozni ehhez a csoportos megmozduláshoz.
• A Hard Rock Café Halloween alkalmából november 1-jén reggel igazi amerikai reggelivel várja a családokat.

Programok azoknak, akik nem vágynak a borzongásra

• A Bouglione cirkusz visszatért, új előadásuk december 6-ig tekinthető meg az Atomiumnál.
• A Belvue múzeum jelmezes, nyomozós, föld alatti kincskeresést szervez 4 és 8 év közötti gyerekeknek október 31 és november 8 között.
• A Coudenbergben november 8-ig tart a Brüsszel 1000 éves történelme kiállítás, ami gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt érdekes lehet.
• Szintén november 8-ig látogatható az űrutazás történetéről szóló interaktív kiállítás. 
• Eső esetén kifejezetten jól jöhet egy benti program, a Goolfy világítós minigolfpályái például több helyen is várják az érdeklődőket Brüsszelben és környékén.

Egy nap a Walibi vidámparkban+VIDEÓ

Szerző: Pápai Mónika

Hét és fél év alatt sok vidámparkban voltunk Belgiumban és a szomszédos országokban is, a hozzánk legközelebb lévő Walibi-t viszont eddig valahogy sikerült kihagynunk. Végül két héttel ezelőtt, az utolsó szép őszi hétvégén sikerült ellátogatnunk oda is.
Sokaktól azt hallottuk, hogy a Walibi nem olyan jó, mint a többi belga vidámpark, de mi jól éreztük magunkat. Sok olyan attrakció van, ami az egész családnak felhőtlen szórakozást nyújt, így a még nem túl bátor, de a kis körhintákat már kinőtt gyerekek (értsd, amilyenek a mieink) is jól érezhetik magukat. Kisebb gyerekeknek pedig kifejezetten sok dolog van. Nyitástól zárásig maradtunk, így mindent kényelmesen ki tudtunk próbálni, sőt a kedvenceket akár többször is. Szerintem egyszer mindenképpen érdemes meglátogatni, aki kedvet érez hozzá, az mehet Halloween-kor is, és hullámvasutazhat a zombikkal.
Addig is, itt egy kis videó kedvcsinálónak (zombik nélkül, bár egy ponton feltűnik benne egy Kóbor János hasonmás).

Han-sur-Lesse cseppkőbarlang és vadaspark+VIDEÓ

Kihasználva az utolsó szép őszi hétvégéket múlt héten Han-sur-Lesse-ben jártunk. A Dinant közelében fekvő hangulatos kisváros meglepően sokszínű turisztikai szempontból. A fő látványosság a cseppkőbarlang, amelyet a város központjából induló százéves villamossal érhetünk el. A másik nagyobb lélegzetvételű program a vadaspark, amit szafariautóval vagy a saját lábunkon járhatunk be. És ha még mindig nem fáradtak el a gyerekek (vagy inkább a felnőttek), akkor bepillantást nyerhetünk az ősember életébe vagy megtekinthetjük, hogy milyen is volt hajdanán az élet vidéken. Kedvcsinálóul, íme egy kis videó!

Képregényfalak nyomában Brüsszel belvárosában+VIDEÓ

A belgák roppant büszkék a képregénykultúrájukra, megjegyzem nem teljesen alaptalanul. Ha valaki szeretne igazán elmélyedni a képregény történetében, akkor ajánlom a Belgian Comic Strip Centert, aminek egy impozáns Art Noveau épület ad otthont. Ha viszont csak némi ízelítőre vágyunk, akkor elég egy kis sétát tenni Brüsszel belvárosában, ahol tűzfalakra festett freskókon kelnek életre a képregényvilág ismert és (számunkra legalább is) kevésbé ismert karakterei.

Mi a sétát a De Brouckère metrómegállótól kezdtük és térkép segítségével próbáltuk megtalálni a képregényfalakat, több-kevesebb sikerrel. A gyerekek mindenesetre nagyon élvezték a "vadászatot". A végén pedig nem maradhatott ki a sült krumpli és a gofri sem!

Íme a séta 5 percben, jó szórakozást hozzá!

Állatkertek 2. - Pairi Daiza avagy nyolc óra alatt a Föld körül

A Pairi Daiza állatkertben az a legjobb, hogy nem is igazán állatkert. Sokkal több annál. Ott van például rögtön a neve. Miért adnak egy belga kisvárosban lévő "állatkertnek", amelyet egy egykori cisztercita apátság területére építettek, ilyen különös, idegen hangzású nevet?

Mint kiderült, azért, mert a pairi daiza óperzsa nyelven annyit tesz, hogy elzárt kert, ami a paradicsom (bibliai értelemben) egyik legősibb elnevezése is. Találó. A három kilométernyi, magas kőfallal körülzárt 135 hektáros kert valóban maga a paradicsom.

Az 1774-ben épült apátsági torony 54 méter magasan tornyosul a park fölé. Az épület méltán jelképe a parknak, és egyike azon kevés mementóknak, amelyek a hely valódi történelméről árulkodnak.

A kicsik számára nagy élmény volt a farm, ahol szabadon sétálnak a kecskék, tyúkok és bárányok.

Ha sikerül a gyerekeket kicsábítani a farmból, akkor végre megkezdhetjük Föld körüli utunkat.
Az első állomás: Indonézia.

Megjegyzem, hogy már az egyes világok közötti séták alatt is annyi a látnivaló, hogy az ember elfárad, mire odaér az úticéljához. Kényelmes cipő, és, főleg gyerekeseknek, elegendő mennyiségű étel és ital ajánlott!

Ezen a ponton Dani kezelte a fényképezőgépet, szóval íme egy kép Marciról egy szemeteskuka társaságában.

A Ganesha birodalomba lépcsőzetes kialakítású rizsföldek között vezet az út.

Ebben a birodalomban láthajuk az elefántokat, és ha szerencsénk van, és nem egy olyan nap megyünk, mint mi, hogy a tömegtől szinte lépni sem lehet, akkor láthatjuk őket fürdés közben is. Nekünk most sajnos nem volt ilyen szerencsénk. (A fotót a park honlapjáról loptam.)

Következő állomásunk az eredet földje volt, Afrika. Itt vannak a leglátványosabb állatok, a gyerekek számára szerintem ez a világ volt a legérdekesebb. Láthatunk itt afrikai elefántot, orrszarvút, oroszlánt, fehér tigrist, leopárdot és hiénát is. Az állatok kifutói nagyon ötletesen vannak kialakítva. A zsiráfot és vizilovat nekünk valahogy sikerült kihagyni, de a nap végén arra jutottunk, hogy egy nap nem is lenne elég arra, hogy mindent megnézzünk.

Minden világban vannak kisebb kajáldák, ahol az arra a világra nyomokban emlékeztető, de a belga ízlésvilágnak megfelelően lebutított ételeket vásárolhatunk. Ebben a részben például megkóstolhattuk volna a banános paradicsomlevest, de végül egyikünk sem vállalkozott rá. Maradtunk az afrikai hamburgernél (belga sültkrumplival), legnagyobb csalódásunkra azonban a hamburger vega volt.

Ebéd után, úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy megnézzük a park legnagyobb attrakcióját, a két óriáspandát. Nem voltak nagyok az elvárásaink, mert úgy hallottuk, hogy a pandák idejük nagy részében alszanak. Ehhez képest még jól is jártunk, mert az egyik valóban csak feküdt egy szalmaágyban, a másikat viszont meg tudtuk nézni. Igaz, hogy teljesen be kellett húzódni a sarokba, az arcunkat felkenni az üvegre, és egy lábon kellett egyensúlyozni egy kis kövön állva, de elmondhajuk, hogy láttunk egy pandát, amelyik nem aludt. Bizonyítékunk sajnos nincs, mert ebben a pózban nem tudtunk fotózni.

Következő állomásunk a lagúna volt, amely Ausztráliát és Óceániát mutatja be. 

Ennek a világnak a legnagyobb szenzációja a kismajom-simogató volt. A bátor kismajmok kézről- kézre és vállról-vállra jártak az emberek között. Mondamom sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték a barátkozást.

Ezen a ponton már mindannyian kellőképpen fáradtak voltunk, úgyhogy azt csináltuk, amit ilyenkor szoktunk: a felnőttek leültek meginni egy frissítőt, a gyerekek pedig fel-alá rohangásztak a hatalmas játszótéren. Ők általában ezt csinálják, ha fáradtak.

Miután mindenki jól "kipihente" magát, célba vettük a vizek világát! 

Az akvárium előtt hatalmas sor állt, így azt kihagytuk, de szerencsére a pingvineket és a fókákat kívülről is meg lehetett nézni. 

Utolsó állomásként következett a halhatatlanok városa elnevezésű kínai világ, ami az én személyes kedvencem az összes közül. Ennek a résznek a kialakítása valahogy olyan, hogy az ember tényleg úgy érzi, mintha egy egészen más világba csöppent volna.

Sok fantasztikus látnivaló van itt is, de szerintem a legeslegjobb a gyógyító sétány. Lágy zene, vízcsobogás, gyönyörű növények mindenfelé, és bármerre néz az ember, nem lehet látni semmi olyasmit, ami arra utalna, hogy az ember nem egy távol-keleti kolostorban sétálgat, hanem a sokkal prózaibb Belgiumban. 

Még Dani it átszellemült a végére :-)

Ezen a ponton célba vettük a kijáratot, de mint kiderült, a kifelé vezető úton is akadt még bőven látnivaló. A lenyűgöző, apokaliptikus hangulatot árasztó röptető a flamingókkal, ...

 ... a Karibuni étterem (játszóházzal!), ami megint csak sokkal több mint egy szimpla étterem,

... és egy gyönyőrű andalúz kert.

Hosszú, fárasztó nap volt, de megérte. A fáradtság és a belépőjegy ára is.

A Pairi Daiza egy gyönyörűen kialakított, igényes, ötletes park, amely távoli világokba kalauzolja látogatóit, és mellesleg állatok is vannak benne. Brüsszelből csak egy óra autóval, és minden, amire szükséged van hozzá: egy pár kényelmes cipő, naptej (ha szerencséd van), némi étel és ital, mindenekelőtt azonban sok-sok türelem embertársaid elviseléséhez.