Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki.....

Külföldön határozottan jó magyarul beszélni. Van egy saját titkos nyelvünk, amiből egy kukkot sem ért senki. Mert tényleg nem ért: zavartalanul társaloghatunk bármiről vagy bárkiről.

Az anyanyelv furcsa dolog. Ha egy itteni boltban vásárolok, szinte kizárom a teljes külvilágot. De azonnal kiszúrom, ha valaki magyarul beszél, ez mindenképpen beszűrődik. Amikor hosszabb ideig nem jutok haza Magyarországra, otthon hirtelen "megüt" a nyelv és eleinte szabályosan zavar, hogy mindent értek. Aztán persze nagyon jó lesz, mert ha meg kéne mondanom, mi hiányzik legjobban külföldön, egyértelműen az anyanyelvemet mondanám. Igazán tartalmas beszélgetéseket csak magyarul tudok folytatni.

Belgiumban - de külföldön szinte mindenhol- látom, hogy fülelnek körülöttünk, kik lehetnek ezek? A bátrabbak meg is kérdezik, hogy "dehát milyen nyelven beszélnek Önök?"

Magyarul. Ha tovább kérdeznek, akkor elmondom, hogy a finnek a legközelebbi rokonaink és a nyelvünk se nem szláv, se nem latin. És mindenkinek felteszem a kedvenc kérdésemet: melyik nyelvre hasonlít  szerintük a magyar az alapján, amit hallanak? Ez az a kérdés, amire mi, akik értjük is, nem tudunk válaszolni.

A leggyakoribb válasz: nem hallottak még ilyet vagyis semelyikre. Dán barátunk mondta, hogy hiába figyelt percekig, egy ismerős szót sem tudott elkapni. Mondjuk, mi sem a dánból.

A második leggyakoribb, amit említenek: a finn, de gyanítom, hogy a műveltebbek talán hallottak a finnugor nyelvcsaládról. Lomb Kató, a híres tolmács, aki 16 nyelven beszélt, azt nyilatkozta egyszer, hogy a finnel volt a legtöbb kudarcélménye, nem is tudta rendesen megtanulni. A magyar szavakkal hiába próbálkozott Finnországban, ha leírt nekik egy magyar szót, csak a fejüket csóválták. Ennek ellenére szerintem hasonlít a két nyelv, legalábbis úgy hangzik ez a finn dal,  mint amikor magyar kisgyerekek megpróbálnak "külföldiül" beszélni.



A harmadik, meglepően gyakori válasz: a portugál. A portugálok szerint ez nem igaz, de más nemzetiségűek gyakran szavaznak erre a nyelvre.

A legkedvesebb egy francia barátunktól jött: szerinte így beszélnek az elfek, vagyis a tündék A Gyűrűk urában.

Lányom belga osztálytársai szerint ( akik egyébként még véletlenül sem belga felmenőkkel rendelkeznek, de ez egy másik történet lesz)  ennyi "a" betűt még nem hallottak, mint tőlünk. Az, hogy gyönyörű "h"-kat ejtünk, már csak hab a tortán.  ( a franciák és a belgák a "h"-t nem ejtik. A "h" ejtése egyébként 'ás')

Sokan nem kérdezik meg, hogy miféle nemzethez tartozunk, hanem improvizálnak. Így kerül sor olyan félig nevetséges-félig megalázó helyzetekre, mint legutóbb az egyik brüsszeli kórház sürgősségi osztályán.
Az orvos a kezembe nyomott egy receptet és megkérdezte:

"Tud olvasni?"

"Persze, tudok." -válaszoltam némileg elszomorodva, hogy analfabéta ábrázatom van, ha van ilyen egyáltalán.

"Úgy értem, ismeri a latin betűket? Mert én nem tudok cirill betűkkel írni."

"Igen, ismerem, mi is így írunk." (azt már nem tettem, hozzá, hogy a cirill betűkkel is boldogulnék, miután én még jó pár évig tanultam oroszul).

És ez nem egyedi eset.

A nevünkbe garantáltan beletörik mindenkinek a nyelve, még betűzve is nehezen megy, úgyhogy inkább oda szoktam adni az igazolványomat, hogy másolják le. Ami végképp feladja a leckét, az a dupla vezetéknevem, mert -né végződéssel viselem a férjemét is. Ez már a teljesen érthetetlen kategória. úgyhogy kínomban egyszer úgy magyaráztam el, hogy azért van így, mert az "övé" vagyok. 

Kedvenc és legbizarrabb történetem egy thai étteremben esett meg, ahol az ételre várva beszélgettünk a lányommal. Eszerint az alkalmazás szerint  lehet, hogy szorulhatott belénk egy kis ázsiai vér, de azért ránézésre az európai rasszhoz tartozunk mindketten. A thai tulajdonos hallgatott bennünket egy darabig, aztán megkérdezte: milyen nyelven beszélnek önök? Kínaiul?

Azért ezen én is meglepődtem..

Au revoir vagy tot ziens....

Sokan kérdezik, hogy milyen egy kétnyelvű országban élni. Kevesen tudják, hogy három nyelvű, hiszen a német nemzetiség miatt a német is hivatalos nyelv, de erről maguk a belgák is hajlamosak megfeledkezni.

Az országnak négy nyelvi régiója van,amit a domináns nyelveknek megfelelően jelöltek ki. A holland nyelvű Flandria, a francia nyelvű Vallónia, a német régió és a kétnyelvű Brüsszel. A holland helyett használják a flamand elnevezést is, ez tulajdonképpen a holland nyelv itteni dialektusa. (a francia nyelv mindkettőre a "néerlandais"-t használja).

A kétnyelvűséget szigorúan betartják: mindenhol minden két nyelven van feltüntetve. Két cím, két használati utasítás, kétnyelvű táblák. Ugyanaz a könyv franciául és flamandul. Sokszor mérgelődöm,mert néha nagyon jó szakácskönyveket lehet venni az Aldiban, de a hozzánk közeli bolt flamand kerületben van és ennek megfelelően nem kap francia nyelvű kötetet. A moziban a filmek is két nyelven mennek, úgyhogy mindig van sous-titre (felirat). A világ egyik legdrágább közigazgatását működtetik, mert mindent két nyelven kell kinyomtatni.

És szóban? Elvileg mindenkinek kétnyelvűnek kellene lennie, de a gyakorlat nem ezt mutatja. Láttunk a belga RTl-en egyszer egy riportot a belgák nyelvismeretéről, helyesebben arról, hogy tudnak-e a flamandok franciául és beszélnek-e a vallonok flamandul? A tesztet úgy végezték el, hogy adott nyelvterületen megpróbáltak a másik hivatalos nyelven patikát keresni. Vallóniában 5 esetből egyszer sem jártak sikerrel, Flandriában azonban 5 esetből háromszor útbaigazították őket. A vallonok és a flamandok nem kedvelik különösebben egymást,) ez a nyelvtanulási szokásaikban is megnyilvánul. Miután a flamand "kis" nyelv, ezért sokkal inkább érdekükben áll egy világnyelv elsajátítása. Ez általában a francia,de egyre több fiatal preferálja az angolt.

Brüsszelben minden flamand próbálkozás dacára 95%-ban a francia nyelv dominál. A legtöbb iskola francia tanítási nyelvű, heti 4 órában tanulnak flamandul. Lányom, aki kifejezetten szereti a flamandot, jól is beszéli,nemrégiben felháborodva jött haza. Elvitték őket egy antwerpeni iskolába, ahol van egy testvérosztályuk, akikkel hosszabb ideje folyamatosan leveleztek. Az antwerpeniek franciául írtak, ők flamandul, hogy gyakorolják a nyelvet. Antwerpenben derült ki, hogy az ottani diákok gyakorlatilag nem tudnak szinte semmit franciául, úgyhogy kénytelenek voltak végül flamandul beszélni.

A vegyes házasságokban sokan alkalmazzák azt a taktikát a gyerekek érdekében,hogy egyik nap franciául, a másik nap flamandul beszélnek. Így kétnyelvűek lesznek, ami itt a munkavállalás szempontjából bizonyos területeken, például a kereskedelemben létkérdés.

Sok furcsa élményem volt a kétnyelvűséggel kapcsolatban. Bruges-ben megszólítottunk egy rendőrt franciául, aki bólintott, hogy érti a kérdést és válaszolt. Flamandul természetesen. És ez így ment egészen addig,amíg angolra váltottunk. És lőn világosság: meglett a közös nyelv.

Okulva az esetből Antwerpenben a férjem odasúgta nekem egy étteremben, hogy nehogy megszólaljak franciául, mire a pincér szélesen elmosolyodott és annyit mondott: mondják magyarul....