Kérek egy mazsolásat, egy almásat meg egy zöldet. Hurkát...

Szerző: Horák Katalin

Nálunk  magyaroknál a hurkakérdés nincs túlbonyolítva: véres, májas, tüdős (van ilyen is, bár én még nem ettem soha). Legfeljebb azon folyik a vita, hogy zsemlével vagy rizzsel jobb-e a töltelék, de nagy meglepetés nem éri az embert, van jobb-rosszabb, de az íze nagyjából borítékolható.

Belgiumban ennyire nem egyszerű a helyzet. Van véres hurka, vagyis boudin noir, zsemlés töltelékkel, hasonló az otthonihoz. Szerették a gyerekek, vettem is gyakran, őszintén szólva nem nagyon nézegettem a csomagolást. 

Pár éve odatettem eléjük az ebédet, nekiestek derekasan ...aztán nagyon elcsodálkoztak. "Anya, miért cukroztad meg a hurkát?" Mi tagadás, elég szétszórt vagyok, de arra azért emlékeztem, hogy nem szórtam semmit a hurkára. A hurka belül volt édes, de nagyon. Nézem a csomagolást- mazsolás, boudin noir au raisin, tömény szirupban.... Nem nagyon szeretek ételt kidobni, úgyhogy hősiesen megettem, de legközelebb nagyon figyelmesen elolvastam a hurka címkéjét.

Most voltam a Carrefourban és áttanulmányoztam a hurkaválasztékot,ami az ízeket tekintve elég széles palettán mozog. Tehát véres hurkából van:

-hagymás - aux oignons
-almás      - aux pommes
-mazsolás - au raisin
- au speculoos  (a speculoos belga specialitás, hasonló ízvilágú keksz, mint a mézeskalács)

Az utolsón azért tényleg megdöbbentem, bár ha belegondolok, hogy a carbonnade flamand (flamand marhahús ragu) receptjében is szerepel egy mustárral megkent mézeskenyér, amit a tetejére kell helyezni és később belepasszírozni a szaftba,  nincs min meglepődni.

A boudin blanc, vagyis a fehér hurka csak disznóhúsból áll és nem sokat variálnak rajta, legfeljebb kap egy kis extra hagymát.

És most jön az igazi "belgaság": a boudin vert, vagy vallon nevén Vete Tripe, vagyis a zöld hurka.

Hogy mitől zöld? A kelkáposztától, vagyis a chou vert-től.  1/3 káposztát tartalmaz és 2/3 húst  és a Orp-Le-Petit város lakosai annyira büszkék rá, hogy megalapították a zöld hurka evők rendjét, vagyis a  Mougneux d'Vète Trêpe-t. Az ilyen rendeknek Belgiumban igen nagy hagyománya van, gondoljunk csak az etterbeek-i chicon-kedvelőkre vagy a brüsszeli goffri-testvériségre. Természetesen van  ünnepe is a zöld hurkának, ezt mindig tavasszal tartják. 

A zöld hurka egyébként tényleg finom, enyhén érződik a kelkáposzta benne. 

De azért mondom, éberség, nagy meglepetéseket rejthet a disznótoros...

Milyenek a belgák I. - Hercule Poirot, pisilő kislány és vízbe fojtott cicák

Szerző: Pápai Mónika

'Excusez-moi, én belga vagyok,' javítja ki a briliáns belga detektív, Hercule Poirot végtelen türelemmel mindazokat, akik tévedésből franciának gondolják. Agatha Christie jól látta: a belgákat gyakran hiszik franciának, hollandnak vagy éppen németnek (ha elég távolról nézik őket), ami már önmagában is sokat elárul magáról az országról, mint ahogy az is, hogy a világ talán egyik legismertebb belgája egy fiktív karakter, akit ráadásul egy angol írónő álmodott meg.
Tekintsük át, hogy mi okozza ezt a nagy zűrzavart. Belgium három markánsan elkülöníthető csoportra oszlik: északon élnek a hollandul beszélő flamandok, délen a franciául beszélő vallonok, keleten pedig van egy kisebb németül beszélő közösség. Ráadásul, csak hogy a helyzet még tovább bonyolódjon, az elvileg kétnyelvű, gyakorlatban viszont inkább francia főváros, látszólag minden logikát nélkülözve, szépen beágyazódik a flamand terület déli részébe.

Négynyelvű üdvözlőtábla Brüsszel határában

Teljes a káosz minden téren, ám úgy tűnik a népeket ez nem izgatja túlságosan. Egyszer például 541 napig nem volt kormánya az országnak. És mit tettek az emberek? Természetesen az utcára vonultak! Akkor rendezték meg ugyanis a kagyló és sült krumpli fesztivált. Még merje valaki azt állítani, hogy a belgák nem képesek egységet alkotni!
Amúgy az, hogy a világ túlnyomó részén a sült krumplit French fries-ként ismerik, a legkevésbé sem befolyásolja a belgákat abban, hogy sajátjukként tekintsenek eme kulináris mirákulumra. Annál, hogy a belgák vagy a franciák találták-e fel, már csak azt lenne nehezebb eldönteni, hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás.
A belga nép egyik legcsodálatraméltóbb tulajdonsága egyébként az, hogy képesek önkritikát gyakorolni és kifigurázni saját magukat. Ez utóbbi képesség elsajátítására igencsak szükségük is volt, miután egy 58 centiméter magas pisilő kisfiú szobrát tették meg fővárosuk jelképének. A szobor - nevezzük az egyszerűség kedvéért így - mind a mai napig állandó gúny tárgya. És mit csinálnak a belgák? Ahelyett, hogy megsértődnének, ünnepélyes ceremónia keretében folyton idétlen ruhákba öltöztetik, sőt, az egyenjogúság jegyében, elkészítették a szobor nőnemű párját is, az átszellemült arccal guggolva pisilő kislányt, aki a Jeanneke Pis nevet kapta. És mivel a belga alapos nép, aki nem szereti a félmunkát, elkészült Zinneke Pis is, a pisilő kutya. Augusztusban ugyan elütötte szegényt egy autó, de ha lehet hinni a szobrászának, már szépen javul az állapota, így hamarosan újra teljes lehet ez a fölöttébb bizarr kis kollekció.
A Zinneke amúgy kóbor állatot jelent, és a tény, hogy a brüsszeliek Zinneke-ként utalnak saját magukra, megint csak a belgák sajátos humorérzékéről ad tanúbizonyságot. Különösen, ha utánanézünk, hogy honnan is ered ez a kifejezés. Nos, volt egyszer Brüsszelben egy Senne (brüsszeli dialektusban Zinneke) nevű folyó. A városban a XVI. század elején annyira elszaporodtak a patkányok, hogy a lakosok elkezdtek macskákat telepíteni a városba. Arra ekkor még nem számítottak, hogy a macskák keveredni fognak egymással, sőt szaporodnak is. Később aztán, amikor már elviselhetetlenné vált ezeknek a mindenféle jöttment, keverék cicusoknak a száma, a leleményes brüsszeliek kénytelenek voltak néhányat belefojtani a Zinnekébe. A szükség nagy úr, ahogy mondani szokták.
És, hogy miért nevezik magukat a brüsszeliek Zinnekének? A város sokféleségére, multikulturális és kozmopolita jellegére utalnak vele, ami a különböző kultúrák, nyelvek és etnikumok keveredésének köszönhető.
Brüsszel tagadhatatlanul sokszínű, a sok színnel viszont az a baj, hogy ha összekeverjük őket, akkor a végén mindig valami jellegtelen barnásszürke izét kapunk eredményül. Valahol érthető is, hogy a flamandok és vallonok nem akarnak ugyanerre a sorsra jutni, és időről időre elgondolkodnak azon, hogy talán mégiscsak jobb lenne nekik külön. Az elgondolásnak csak egyetlen aprócska hibája van: ahhoz a jellegtelen barnásszürke izéhez mind a ketten foggal-körömmel ragaszkodnak.

"Szerintem a vallonoknak és a flamandoknak soha nem kéne elválniuk a közös gyerekük miatt!!!"

Puszi etikett Belgiumban - kinek, mennyit és milyen irányból?

Szerző: Pápai Mónika

Pár napja éltünk még csak Belgiumban, amikor szemtanúja voltam, ahogy a Carrefour-ban két egymást váltó férfi pénztáros puszival köszöntötte egymást. Már akkor fel kellett volna tűnnie, hogy ebben az országban némileg mások az üdvözlési szokások, mint ami számomra természetes, de csak miután sikerült lesmárolnom néhány anyukát az óvodában, jutottam el arra a pontra, hogy ideje, hogy jobban utánanézzek a dolgoknak. (Én két puszit akartam adni, ők meg csak egyet, ezért, mire én eljutottam a kettőhöz, már középen találkoztunk. A többit el tudjátok képzelni...)

Mint az ilyen helyzetekben általában, ezúttal is a Wikipédiá-hoz fordultam információért.

A következőt találtam: Belgiumban egy puszit adnak a jobb arcra. 

Ennek megörültem, de aztán tovább olvastam. 

Belgium frankofón részén egy puszit adnak a jobb arcra. 

Oké...

Belgium frankofón részén általában egy puszit adnak a jobb arcra...

.

...igen...?

..., de a puszik száma régiónként változhat. Charleroi-ban például kettő, Tournai-ban négy, Namur-ben pedig három puszit szokás adni. 

Na nem baj, Tournai-t legfeljebb  messze elkerüljük, gondoltam előrelátóan.

Ez átmenetileg megnyugtatott, de aztán újabb kétségek merültek fel bennem. Mi van, ha ne adj' isten összefutok egy namuri lakossal Charleroi-ban? Akkor melyik város szokásai az irányadóak? Meg egyébként is, mostantól minden beszélgetést azzal kell majd kezdenem, hogy 'excuse-moi, melyik városból is származol'?

Ráadásul azt sem könnyű megítélni, hogy kinek kell puszit adni. A belga iskolában, ahová régen a kisebbik gyerekem járt, minden reggel olyan volt, mintha a Summer of love-ba csöppentem volna. A tanárok puszival köszöntötték a gyerekeket, a szülők a tanárokat, a szülők a szülőket, sőt egymás gyerekét is. (És még csodálkoznak, hogy miért van annyi vírusos fertőzés ...) Én meg, mit mást tehettem volna, úsztam az árral. Kifejlesztettem egy arckifejezést, ami reményeim szerint azt sugallta, hogy feltétlenül nem akarok puszit adni senkinek, de nem nem is zárkózom el teljesen a dologtól. Ezzel sikerült megúsznom három évet komolyabb beégések nélkül.

Egészen addig, amíg át nem írattuk a gyereket francia iskolába, ami félreértések és kínos szituációk lehetőségeinek egész tárházát nyitotta meg számomra.

Elmondom, miért. Képzeljük el, hogy van két anyuka, az egyszerűség kedvéért nevezzük őket X-nek és Y-nak. Reggel találkoznak az iskolában. A kérdés az, hogyan köszöntse X anyuka Y anyukát, ha tudjuk, hogy
a) Y anyuka francia (kivéve, ha netán belga, vagy olyan francia, aki, mivel Belgiumban vagyunk, felvette a belga szokásokat),
b) Franciaországban a puszik száma egy tetszőleges egy és négy közötti egész szám,
c) a pontos szám attól függ, hogy melyik régióról beszélünk,
d) a pusziadás folyamatának iránya szintén régiófüggő, de kizárólag jobbról balra vagy balról jobbra történhet (szerencsére),
e) X anyuka magyar, és lövése sincs az egészről, és amúgy is boldogan kiegyezne egy kurta bonjour-ral?

Ha tudjátok a megoldást, szóljatok.
Addig is marad a jó öreg gyomorgörcs és izzadó tenyér, ha meg kell közelítenem a szülőket.

Franciaország puszitérképe, hol mennyi puszit kell adni... de most komolyan!?

A kép forrása: Le Vif

Képregényfalak nyomában Brüsszel belvárosában+VIDEÓ

A belgák roppant büszkék a képregénykultúrájukra, megjegyzem nem teljesen alaptalanul. Ha valaki szeretne igazán elmélyedni a képregény történetében, akkor ajánlom a Belgian Comic Strip Centert, aminek egy impozáns Art Noveau épület ad otthont. Ha viszont csak némi ízelítőre vágyunk, akkor elég egy kis sétát tenni Brüsszel belvárosában, ahol tűzfalakra festett freskókon kelnek életre a képregényvilág ismert és (számunkra legalább is) kevésbé ismert karakterei.

Mi a sétát a De Brouckère metrómegállótól kezdtük és térkép segítségével próbáltuk megtalálni a képregényfalakat, több-kevesebb sikerrel. A gyerekek mindenesetre nagyon élvezték a "vadászatot". A végén pedig nem maradhatott ki a sült krumpli és a gofri sem!

Íme a séta 5 percben, jó szórakozást hozzá!

Spárga flamand módra - avagy itt a spárgaszezon!

Szezon van: itt a spárga! Tele van vele az összes bolt, a piac, van fehér, zöld és vad is belőle.

Otthon sosem készítettem spárgát, pedig zöld spárga van a kertünkben. De amint kidugta a fejét egy-egy síp, azonnal megettük nyersen-ha teljesen friss a spárga, úgy a legjobb.

Friss spárgát nehéz szerezni. Az Abattoir-on van két őstermelő flamand hölgy, akik többek között spárgát is termelnek. Többféle méretben van , meglehetősen borsos áron adják, de ennek ellenére pillanatok alatt elkapkodják a vevők. A spárga ugyanis nagyon hamar fás lesz és akkor már kevéssé élvezhető. A zöldspárga egy kicsit jobb ebből a szempontból, de a fehérnél van, hogy több, mint a fele "megy a levesbe" (szó szerint). Ennek ellenére boltban is érdemes venni, múlt héten pl. akciósan adták a Lidl-ben és kiváló minőségű volt.

 A piacon vettem egy fél kg-os csomag fehér spárgát és egy csomag zöldet. A fehér spárgát flamand módra készítettem el (ha már Belgiumban vagyunk), a zöldből spárgás tészta lett. A maradék, fás részeket 10 percig főztem sós vízben, turmixoltam 5 percig, utána pedig teaszűrőn átszűrtem. Ebből spárgakrémleves lesz holnap.

A spárga megtisztítása nem bonyolult dolog. Meg kell hajlítani, ott törik el, ahol a fás. alsó rész és a friss, felső rész találkozik. A fás részt is élvezhetővé lehet tenni, ha meghámozzuk, de én inkább a levesre szavazok.

A fehér spárgát Chili és Vanília receptje alapján készítettem el, érdemes kipróbálni, mert tényleg nagyon finom.

Hozzávalók:

500 gramm spárga

4 tojás

5 dkg vaj

fél csomag petrezselyem

1 citrom leve és lereszelt héja

só, bors, szerecsendió

olívaolaj

A spárgát megtisztítjuk. Olívaolajjal kikent tepsiben 180 fokon addig sütjük, ameddig aranybarna színt nem kap.

Közben a tojásokat félkeményre főzzük, kicsit folynia kell a sárgájának. (lobogva forró vízben főzöm, 6 perc kellett az L-es méretű tojásnak.)  Összeaprítjuk a meghámozott tojásokat, összekeverjük az olvasztott vajjal, a citromlével és az apróra vágott petrezselyemmel. Sózzuk, borsozzuk, reszelünk bele egy kis szerecsendiót és citromhéjat. A spárgát meglocsoljuk egy kis olvasztott vajjal majd ráhalmozzuk a tojásos keveréket.

If only for a second - Mimi foundation Bruxelles

Ezt ma láttam a Facebook-on. Daganatos betegeket alakítanak át fodrász, kozmetikus, stylist segítségével. Rendhagyó módon...Tudnak ezek a belgák valamit....

Les 100 jours de rhéto - azaz a végzősök utolsó 100 napja

Ne lepődjünk meg, ha az utcán ma sok-sok jelmezbe öltözött gimnazista diákkal találkozunk.
A rhéto-k, vagyis a jövendő érettségizők ma kezdik meg az utolsó 100 napjukat az iskolában, amit meg kell ünnepelni.  Van, ahol csak egyszerűen jelmezbe öltözik mindenki, de olyan is akad, ahol ezt az egészet egy témára, például Walt Disney filmjeire építik fel. A lányom elmondása alapján ez leginkább a magyar bolond ballagásra emlékeztet.
Olyan ballagás, mint amilyen nálunk van, nincs. Van viszont végzős bál, ami akár 3500 személyes is lehet,  ezt inkább egy nagy bulinak nevezném. Ez persze iskolától is függ, a fizetős iskolák exkluzívabb bált szerveznek.

Április elseje Belgiumban és az idei év legnagyobb 'átverései'

Belgiumban az április elsejei  tréfákat poissons d'avril-nak, azaz áprilisi halnak hívják. A gyerekek ilyenkor papírból kivágott halakat ragasztanak egymás hátára, ezzel jelezve, hogy bolondot csináltak a másikból. Meglepő, de ennek a bugyuta kis szokásnak komoly történelmi hagyományai vannak. 

Franciaországban ugyanis 1564-ig április elseje, a Boldogasszony ünnepe, volt az új év első napja, amit az emberek úgy ünnepeltek, hogy megajándékozták egymást. Népszerű ajándék volt többek között a böjt alatt előszeretettel fogyasztott hal. 1564-ben a francia király úgy döntött, hogy attól kezdve január elseje lesz az új év első napja. A hír azonban nem terjedt kellő gyorsasággal, így a fővárostól távoli településeken élő emberek közül sokan  még évekkel később is április elsején ünnepelték az újévet. Ezeket az embereket rendszerint kinevették és valamilyen halat jelképező álajándékkal lepték meg. Így lett az április elseje a bolondok napja, azoké, akik nem fogadják el vagy sajátosan értelmezik a valóságot.

Április elsején a médiában is gyakran jelennek meg álhírek. Nemzetközi szinten valószínűleg a Youtube megszűnéséről szóló hír viszi a pálmát, de van miből válogatni Belgiumban is.

Íme néhány az érdekesebbek közül:

- A Sárközy házaspár Brüsszelbe költözik. A hírek szerint Uccle-ben fognak bérelni egy Bois de la Cambre-ra néző lakást.

- Gerard Depardieu indul a 2014-es belga választásokon.

- Forma 1-es pályát építenek Brüsszel belvárosában. A start az ötsávos Belliard-on lesz :-)

- Ferenc Pápa, aki nem szeret utazni, ellátogat a brüsszeli Mini Európába, hogy egy nap alatt letudja egész Európát. Ha-ha-ha...

- Szeizmikus mozgásokat mértek és szökőártól tartanak a Lacs de l'Eau tavainál Hainaut megyében.

Aki szeretne többet megtudni az április elseje történetéről, az április 7-ig megtekintheti Namur-ben a Passion d'avril  című kiállítást. 

Még 3 puszi Bobnak... de ki az a Bob????

Bob régóta izgatta a fantáziámat. Az autópályák mellett ugyanis lépten-nyomon feltűnt Bob neve, ilyen-olyan formában, de elképzelni sem tudtam, hogy ki lehet ez az ember. Aztán egyik  belga ismerősünk felvilágosított, hogy Bob nem személy, hanem állapot. A Bob olyan sofőr, aki nem iszik és épségben hazaszállítja a többieket.

Bob bárkiből lehet, alkalmi jelleggel is. Belgiumban nincs zéró-tolerancia, a megengedett vér alkohol-szint 0,50 mg/ml az autóvezetőknél, de ezt kevesen tartják be. Hagyományos értelemben vett közúti ellenőrzés nincs, egy átlag belga vezetőt 20 év alatt talán kétszer igazoltatnak. Emiatt a szabályokat meglehetősen tágan értelmezik, azt a 0,50 mg/ml-t nehéz pontosan belőni.. A Bob intézményét 17 éve találták ki és különösen az ünnepek tájékán intenzív kampányt folytatnak, hogy minél többen legyenek. Az adatokból egyértelműen kiderül, hogy nem a fiatal, hanem a 40-54 év közöttiek a legveszélyeztetettebbek.

A Bob-oknak saját Facebook oldala van és ott vannak sok olyan eseményen, ahol szeszes italt mérnek. A rendőrség negatív alkohol-teszt esetén apró ajándékokat oszt, például Bob-os kulcstartót.

És miért jár nekik még 3 puszi? A megoldás az ünnepekkel kapcsolatos. A családtagok, barátok, ismerősök között nem a nálunk szokásos két puszi dívik, hanem három.Néha meg csak egy. Kettő csak nagyon ritkán, esetleg akkor, ha tudják, hogy nálunk más a szokás. Az ünnepeken pedig bőven van részük ezekben a meghitt pillanatokban. Puszit adni egyébként nem csak szűk körben szokás. Kapunk a gyerekek osztálytársaitól, az osztálytársak szüleitől és a fiatalok, gyerekek mindenkinek adnak, akinek bemutatkoznak. Amikor hazamentünk Magyarországra, alig bírtam leállítani a gyerekeket....

És miért kap még 3 puszit a Bob? Mert duplán megérdemli. 

Parlez-vous français? 1. Nyelvtanulás felnőttkorban avagy zinneke és miaule...

Hogy mit keres itt ez a pisilő kutya és hogyan tanul egy felnőtt franciául Brüsszelben, remélem, kiderül a poszt végére.

A francia nyelv általános iskolás korom óta kísért. Ötödikben és hatodikban magyar-francia szakos osztályfőnököm volt, akik ugyan csak magyart taníthattak, de a francia szakkört azért engedélyezték nekik.  Miután volt némi alapom, gimnáziumban is francia nyelvre jelentkeztem. Különösebben nem szerettem meg, mert beszélni nem tanítottak, így némi passzív szókincsen kívül nem sok maradt meg a négy év anyagából.

Aztán persze kiderült, hogy dehogyisnem: a brüsszeli francia tanfolyamok során rájöttem, hogy a nyelvtant mégiscsak belém verték. Úgy ragozok, mint a gép... Mármint, ha adnak egy igét, azt én elragozom bármilyen időben, személyben. Csak épp azt nem tudom, mit jelent..

Ezért aztán Brüsszelben egyik első utam egy nyelviskolába vezetett, ahol nagy szerencsémre egy kis csoportba kerültem, amiben rajtam kívül a szerb Viktor, a lengyel Martha és az olasz Carlo próbálkozott a francia nyelvvel. Utóbbi hamar feladta, így aztán kelet-európai részleggé alakultunk. Belga tanárnőnk csak kapkodta a fejét, amikor az óra kapcsán felmerült a déli harangszó  és élénk vitába keveredtünk Viktorral , hogy Hunyadi János alias Szibinyányi Jank magyar volt-e vagy szerb. ( a Wikipédia szerint havasalföldi román...)Nyelvtanilag persze nem volt tökéletes, de nagyon hamar rájöttem, hogy kell körülírni valamit. Arra a játékra emlékeztet, amikor mindent mondhat az ember, ami a megoldáshoz vezet, a kulcsszót kivéve. A 8. hét végére egész jól beszéltem. Kicsit zavart, hogy tankönyv nem volt és csak nyomtatott feladatlapokat kaptunk. Később megvettem az általam nagyon jónak tartott Clé-sorozat néhány kötetét és kiderült, hogy ezeket fénymásolták.

A Clé-t mindenkinek ajánlom, hanganyaggal együtt kapható minden szinten (Débutant, Intermedier, Progressive). Külön van szókinccsel foglalkozó kiadvány (Vocabulaire), külön nyelvtan (Grammaire),ezekhez megoldás és hanganyag is jár. Ezeket sokat használtam, mert költözés miatt otthagytam az iskolát és az önálló tanulással próbálkoztam. Közepes sikerrel.

Megnéztem egy-két helyet, de igazából egyik sem tetszett. A közeli iskoláról egyik ismerősöm mesélte, hogy nulla francia tudással bement és megírta a belépő tesztet: egy papírra felírta a nevét és a címét. Ezzel rögtön a hármas erősségű csoportba került.....

Így aztán végül a GLTT-t választottam, amit nagyon sokan dicsértek. Az iskola  Rhode-Saint Genèse-ben van, az árai az állami támogatás miatt nagyon kedvezőek. Igaz, hogy emiatt a csoportok létszáma magas, de családias a hangulat és az oktatók nagyon jók. A mi csoportunkban a braziltól az iránin át á a japánig mindenféle náció előfordul. Nagyon érdekes, hogy mennyire másként gondolkodunk egy-egy témáról és mennyire más a műveltségünk. Barkochba kérdésként Winston Churchill-t adta fel az egyik olasz csoporttársam és az éppen jelenlevő 18 "diákból" hárman tudtuk. Nem, nem a választ.... Hárman hallottunk Churchill-ről.  Hogy-hogy nem Angelina Jolie-t viszont mindenki ismerte. 

Ettől függetlenül nagyon sokat tanulok itt.  A beiratkozás során írásbeli és szóbeli felmérés volt, ez alapján a 7-es erősségű csoportba kerültem. Saját tankönyvvel dolgoznak, amit jónak találok.A félév témái: város és falu, állatok és gasztronómia. Mondanom se kell, hogy az utóbbi volt a kedvencem, mert itt szinte minden szót ismertem. Az állattartás viszont eddig teljesen szűz terület volt. De most már az itt is tudom, hogy "le chat miaule", azaz a macska nyávog... Ezt mondjuk nem volt nehéz megjegyezni.  És azt is hogy mit jelent a Zinneke. Korcskutyát. (ez persze inkább flamand, mint francia, de Brüsszelben ezt használják). Olyannyira tiszteletben tartják őket, hogy szobra is van a Manneken Pis mintájára, ő a Zinneke Pis.  (a rue de Chartreux és a rue de Vieux Marché sarkán látható a kis bronz szobor).

A jövő félévben a betegségek lesznek soron. Megrögzött hipochonderként már előre örülök...

Brüsszeli éjszakák

Napsütés. Bárányfelhők. Szerintetek hány óra lehet?

20 óra 47 perc egész pontosan. Hát ezért nem alszanak időben a gyerekek.

Sajnos, a kép a múlt héten készült... Azóta csak szürke ég és eső. Nem csoda,hogy szegény Van Gogh   is folyton ilyeneket festett. (tőlünk 140km-re, Nuenen-ben készült a kép). Szürke és még szürkébb.

Provence-ban meg ilyeneket:

Van egy kis különbség. Bár levendulában mi is nagyon jól állunk....

Au revoir vagy tot ziens....

Sokan kérdezik, hogy milyen egy kétnyelvű országban élni. Kevesen tudják, hogy három nyelvű, hiszen a német nemzetiség miatt a német is hivatalos nyelv, de erről maguk a belgák is hajlamosak megfeledkezni.

Az országnak négy nyelvi régiója van,amit a domináns nyelveknek megfelelően jelöltek ki. A holland nyelvű Flandria, a francia nyelvű Vallónia, a német régió és a kétnyelvű Brüsszel. A holland helyett használják a flamand elnevezést is, ez tulajdonképpen a holland nyelv itteni dialektusa. (a francia nyelv mindkettőre a "néerlandais"-t használja).

A kétnyelvűséget szigorúan betartják: mindenhol minden két nyelven van feltüntetve. Két cím, két használati utasítás, kétnyelvű táblák. Ugyanaz a könyv franciául és flamandul. Sokszor mérgelődöm,mert néha nagyon jó szakácskönyveket lehet venni az Aldiban, de a hozzánk közeli bolt flamand kerületben van és ennek megfelelően nem kap francia nyelvű kötetet. A moziban a filmek is két nyelven mennek, úgyhogy mindig van sous-titre (felirat). A világ egyik legdrágább közigazgatását működtetik, mert mindent két nyelven kell kinyomtatni.

És szóban? Elvileg mindenkinek kétnyelvűnek kellene lennie, de a gyakorlat nem ezt mutatja. Láttunk a belga RTl-en egyszer egy riportot a belgák nyelvismeretéről, helyesebben arról, hogy tudnak-e a flamandok franciául és beszélnek-e a vallonok flamandul? A tesztet úgy végezték el, hogy adott nyelvterületen megpróbáltak a másik hivatalos nyelven patikát keresni. Vallóniában 5 esetből egyszer sem jártak sikerrel, Flandriában azonban 5 esetből háromszor útbaigazították őket. A vallonok és a flamandok nem kedvelik különösebben egymást,) ez a nyelvtanulási szokásaikban is megnyilvánul. Miután a flamand "kis" nyelv, ezért sokkal inkább érdekükben áll egy világnyelv elsajátítása. Ez általában a francia,de egyre több fiatal preferálja az angolt.

Brüsszelben minden flamand próbálkozás dacára 95%-ban a francia nyelv dominál. A legtöbb iskola francia tanítási nyelvű, heti 4 órában tanulnak flamandul. Lányom, aki kifejezetten szereti a flamandot, jól is beszéli,nemrégiben felháborodva jött haza. Elvitték őket egy antwerpeni iskolába, ahol van egy testvérosztályuk, akikkel hosszabb ideje folyamatosan leveleztek. Az antwerpeniek franciául írtak, ők flamandul, hogy gyakorolják a nyelvet. Antwerpenben derült ki, hogy az ottani diákok gyakorlatilag nem tudnak szinte semmit franciául, úgyhogy kénytelenek voltak végül flamandul beszélni.

A vegyes házasságokban sokan alkalmazzák azt a taktikát a gyerekek érdekében,hogy egyik nap franciául, a másik nap flamandul beszélnek. Így kétnyelvűek lesznek, ami itt a munkavállalás szempontjából bizonyos területeken, például a kereskedelemben létkérdés.

Sok furcsa élményem volt a kétnyelvűséggel kapcsolatban. Bruges-ben megszólítottunk egy rendőrt franciául, aki bólintott, hogy érti a kérdést és válaszolt. Flamandul természetesen. És ez így ment egészen addig,amíg angolra váltottunk. És lőn világosság: meglett a közös nyelv.

Okulva az esetből Antwerpenben a férjem odasúgta nekem egy étteremben, hogy nehogy megszólaljak franciául, mire a pincér szélesen elmosolyodott és annyit mondott: mondják magyarul....