A belga iskola - 1.Öjje és egyéb furcsaságok

Amikor jó pár évvel ezelőtt megérkeztünk Brüsszelbe, abban az egyben voltunk biztosak, hogy a gyerekek belga iskolába járnak majd. Mindenképpen szerettük volna kihasználni azt a lehetőséget, hogy anyanyelvi közegben tanulhatnak franciául. Így aztán a mély víz mellett döntöttünk, ugyanis dacára előzetes gyenge próbálkozásainknak tanév kezdésre a köszönésen kívül nem sok mindent sikerült megtanulniuk. A lányom a másodikat végezte, a fiam a negyediket, úgyhogy bíztunk benne, hogy fel tudnak zárkózni a többiekhez.

Az iskolák közül a magániskolákat részben meglehetősen borsos áruk, részben nem túl toleráns hozzáállásuk miatt helyből kizártuk, úgyhogy a lakásunktól kb. 200 méterre levő Petite École-t szemeltük ki a gyerekeknek.

Nagyon kedves hölgy fogadott bennünket, aki rögtön közölte, hogy az első magyar "fecskéket" üdvözölheti személyünkben. Be is írta a két gyereket a negyedik illetve a hatodik osztályba minden hüledezésünk dacára,  mondván az életkoruk alapján ott a helyük. Hosszas alkudozás után megértette, hogy Magyarországra visszatérve kicsit nehéz lesz megértetni, hogy a harmadik és az ötödik osztály egyszerűen kimaradt az életükből. Így aztán végül is kiegyeztünk abban, hogy túlkorosként kezdik a tanévet, ami a bukások nagy száma miatt nem lesz különösebben feltűnő. 

Gondoltam, azért néhány alapvető információra rákérdezek, nehogy teljesen tudatlanul érkezzünk szeptemberben. Ünneplő ruha, tankönyvek beszerzése. Az asszony értetlenkedve nézett rám.  Ünneplő ruha nincs. Ugyanis nincsenek ünnepek. Belgium egyetlen hivatalos nemzeti ünnepe július  21-én van (ezen a  napon lépett trónra 1830-ban I. Lipót, Belgium első királya), de a nyári szünet miatt ez eleve kiesik. A keresztény ünnepek például a karácsony megünneplése is szolidan történik a  nem keresztény vallásúak miatt. Tavalyelőttig még a keresztény ünnepekről nevezték el a szüneteket (halottak napja, karácsonyi, karnevál, húsvéti stb.), most már próbálják inkább az évszakokhoz kötni őket. A tanév egyébként szeptember 1-én kezdődik és június közepén ér véget, kicsit hosszabb, mint Magyarországon.

Tankönyvek nincsenek, illetve ha mégis, maximum 1 darab és azt is az iskola kölcsönzi. Egyébként fénymásolt papírokat kapnak óráról-órára, amiket gondosan mappába kell rendezni.  Ezért aztán az egyik legfontosabb eszköz a lyukasztó lesz és töménytelen  "öjjé"-t (sic! -franciául: oeillet) kell venni. Utóbbi nevétől valamiért mindig a hideg fut a hátamon. Ez az a valami, amit rá kell ragasztani a papírra, ha a lyuk nem sikerül megfelelően, rossz helyre kerül, vagy átszakad.  

A dosszié módszernek komoly hátrányai vannak: ha hiányzik a gyerek, akkor sokszor elfelejtik pótolni a lapokat. Másrészt egyben el lehet hagyni az egészet, tehát itt nemcsak annyi történik, hogy lélekszakadva elrohan a szülő a tankönyvboltba venni mondjuk egy új olvasókönyvet. Itt teljes a bukás.

Kaptunk egy papírt azért a kötelezően beszerzendő eszközökről, majd a kedves asszonyelköszönt tőlünk a szeptemberi viszontlátás reményében. (Ekkor láttuk utoljára: elutazott egy egzotikus szigetre és többet nem hallottunk róla. A tantestület sem...) Még aznap elmentünk vásárolni, ahol döbbenten észleltem, hogy a ceruzákon kívül szinte semmiről sem tudjuk, hogy micsoda. Még szótárral sem. A megszólított anyukák is tanácstalanul meredtek a papírra, mert kiderült, hogy iskolánként teljesen eltérő, mit kell venni. Nem mindegy például, hogy hány mm vastag a mappa. Nem vehetünk 70 mm-est a 60 mm-es helyett, hiába fér bele több papír. Nem jó a 65 lapos füzet a 60 lapos helyett. És szigorúan töltőtoll kell a patronos fajtából még 6. osztályban is, mert van olyan tanár, aki csak az ezzel írt dolgozatot hajlandó kijavítani. Utoljára gyerekkoromban láttam tintafoltos ruhát és felrobbant patront, most megint hozzá kellett szoknom. Szintén fontos eszköz a négyszínű toll a javítások miatt és az effaceur, vagyis a tintaeltüntető toll.  Kiderült, hogy Aristo néven a szögmérő fut , de ez valójában egy márkanév, ezt tartják egyedül pontos mérőeszköznek.Az első tanítási napon a cuccok fele hiányzott, úgyhogy enyhe gyomorremegéssel készültünk az iskolára.

Azóta jó pár év eltelt, rendületlenül vesszük a dossziékat a belevaló papírral. Később arra is rájöttünk, hogy mit érdemes itthonról hozni, ami Belgiumban aranyárban van: rajzlapot, a körzőt és a dossziékat is olcsóbban meg lehet úszni. Iskolatáska, tolltartó dettó.

Később, a secondaire-ben azért lesznek könyvek is, de ezek évről évre öröklődnek és év végén vissza kell őket vinni. Jelképes összeget kérnek értük. Nem jelképes összeg viszont a fénymásoló díj, nyilván ez az ára a dosszié-módszernek. Az éveleji befizetésekkel-menza, casier (kisszekrény bérleti díjjal), stb- az iskolakezdés itt sem kétfilléres, bocsánat húszcentes történet.

. 

A De Valera's Irish Pub - Place Flagey

Lassan vége a nyárnak és vele együtt vége a cidernek is. Magyarországgal ellentétben ugyanis Brüsszelben nem elég elballagni a sarki szupermarketbe, ha megkívánjuk. Cidre-t (ejtsd: szídr), azaz almabort mindenhol tartanak, száraz és édes variációban is, de cidert (ejtsd: szájder) eddig csak a Delhaize nagyobb üzleteiben láttam. Ott is egyetlen fajtát, a Sommersby-t, de azt is csak almás variációban.

Mit tehet ilyenkor a ciderre nyáron rákattant magyar? Elmegy egy ír kocsmába. Az egyik legjobb ír kocsmát, a De Valera's Irish Pub-ot a Place Flagey-n találjuk, ami messze esik a turistanegyedtől. Viszont nagyon  kedvelik a környéket a brüsszeli egyetemisták, igazi diáknegyed ez. Több szórakozóhely is van a környéken, például a híres Café Belga, amiről szintén írni fogok majd, de most maradjunk az íreknél. 

Először is a legfontosabb: rendelni angolul lehet és amennyire látom, vagy inkább hallom, a franciát nem is használják. Az itallapon természetesen szerepel töménytelen féle whisky, sör és persze a lényeg: a csapolt cider. 

Enni is lehet, mégpedig az angol és az ír konyha remekeit. Előételként kissé ellentmond ennek a nachos, viszont hamisítatlan cheddar sajttal készül, házi guacamolével. Óriási adag és nagyon finom.

Sajnos, a pincér a főételekkel együtt hozta ki, úgyhogy gyakorlatilag a nachos-szal jól laktunk. A férjem hamburgert rendelt hasábburgonyával, én pedig Guinessben főtt marharagut, amit leveles tésztával lefedve sütöttek készre. Hatalmasak az adagok, úgyhogy vacsora után körbe kellett sétálnunk a kocsma melletti tavat, hogy emberi állapotba kerüljünk újra. 

Ha valaki folytatná a cider-turnét, kövesse nyugodtan a táblát és előbb-utóbb beleütközik a legközelebbi ír kocsmába.

r

Belgiumban nem (csak) játék az óvoda - I.

Először is köszönöm Katinak, hogy meginvitált a blogjába azzal, hogy mondjam el a véleményemet a belga óvodákról.

Milyen is egy belga óvoda? Jobb-e mint egy magyar? Sokszor megkapom ezt a kérdést, és általában maradok a diplomatikus válasznál: más. Nagyon más.

Kisebbik fiam, Dani, két éve jár belga, bocsánat francophone, vagyis francia nyelvű, óvodába. Nem véletlen a pontosítás, egyszer maga az igazgatónő javított ki, amikor „lebelgáztam” az ovit. Úgy tűnik ugyanis, hogy Belgiumban nincs olyan, hogy belga ovi. Egy ovi lehet flamand vagy francia nyelvű, önkormányzati vagy a katolikus egyház által finanszírozott, nemzetközi, montessori, az európai iskolán belül működő nemzeti, vagy valami teljesen más. Én személy szerint nem látom át a rendszert, viszont egyáltalán nem mindegy, hogy melyiket választjuk.

Dani ovija tehát egy francia nyelvű, önkormányzati finaszírozású intézmény Brüsszel határában, Auderghem-ben, egy expatok által igen közkedvelt városrészben. Ezt az igazgatónő is tudja, ami azt jelenti, hogy nyitottan állnak a nem francia anyanyelvű gyerekekhez, sőt még segítenek is nekik a nyelvi felzárkóztatásban. (Ez egyébként nem mindenhol van így.) A gyerekek összetétele tehát bőrszínt, vallási hovatartozást és nemzetiséget illetően is finoman szólva sokszínű.



A magyar gyerekek készülnek a „Ki honnan jött?” kiállításra 

Egy bölcsőde (crèche), egy óvoda (école maternelle) és egy alsó tagozat (école primaire) alkotja magát az ISKOLÁT, és ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami szerintem alapvetően meghatározza azt, hogy miben is különbözik egy belga ovi egy magyartól. A francia nyelvben ugyanis nincs önálló szó az ovira: az école vagyis iskola részének tekintik. A foglalkozásokat travail-nak, vagyis munkának hívják, az elkészült művek pedig a Mes travaux, vagyis munkáim feliratú mappában kapnak helyet.

Dani a mappájával

Az álláspont ugyanis az, és ezt tudományos kutatásokkal is alá tudják támasztani, hogy a 3-6 éves kor a legmeghatározóbb a gyerekek fejlődése szempontjából, ezért fontos, hogy ebben a korban minél több tudást elsajátítsanak, azaz tanuljanak, azaz dolgozzanak, ahogy ők mondják.

Meghatározó élmény volt számomra, amikor Dani nagycsoportos lett, és az év eleji szülői értekezleten a nagycsoportos óvónéni kritikával illette a középsős óvónénit, amiért az nem tanította meg a (négyéves!) gyerekeknek leírni a nevüket folyóírással. A belga szülők elhűlve ingatták a fejüket, miszerint ez tényleg tarthatatlan. De sebaj, az óvónéni hamar orvosolta a helyzetet, főleg mivel az első osztályba lépés egyik feltétele, hogy a gyerek folyóírással le tudja írni a nevét.

Dani első próbálkozásai az írással

Hogy az írást miért kockás papíron tanítják, az rejtély számomra, de ez tehát a bizonyíték arra, hogy Dani öt és fél évesen készen áll az első osztályra. És, igen, ez ismét egy olyan pont, ami furcsa lehet nekünk magyaroknak, hiszen míg Magyarországon igyekeznek minél jobban kitolni az iskolakezdést, addig Belgiumban ismeretlen az a fogalom az évvesztesség, és, hacsak nincs valami nagyon-nagyon nyomós ellenérv, akkor minden gyerek abban az évben kezdi az iskolát, amelyik évben betölti a hatodik életévét. Akkor is, ha Danihoz hasonlóan, ez csak az év végén következik be.

A poszt megírása közben rádöbbentem, hogy sok mondanivalóm van még a témáról, ezért tekintsétek ezt bevezetésnek. További részletekkel, úgymint, hogy szabad-e kezet mosni WC után, lehet-e reggelire gumicukrot enni, illetve hány tubus ragasztót használ el egy átlagos óvodás egy év alatt, hamarosan jelentkezem!

(A válasz egyébként nem, igen és öt (nagy!) tubus.)

Habos ribizli torta á la Françoise- Fruits rouges meringuée

Két hete vendégség volt nálunk és belga szokás szerint desszertet hoztak virág helyett. Kicsit mérgelődtem, mert én is készültem egy tortával és egy Stahl-féle epermisuval, de azért gyorsan megnéztem, hogy mi van a Les tartes de Francoise feliratú dobozban.  Nem klasszikus torta volt a mi fogalmaink szerint, a tetejére sütött tojáshab a szokásos belga citromtortára emlékeztett. Miután nem vagyok édesszájú, különösebben nem izgatott a dolog. Megmaradt a fele, úgyhogy gondoltam,megkóstolom, marad a gyerekeknek úgyis elég. Hát alig maradt.... Én még ilyen finom süteményt itt nem ettem. A tészta alját speculoosból készítették. A speculoos ropogós keksz, fahéjjal, szerecsendióval, barna cukorral ízesítve. Nagyon finom, elsősorban teához vagy kávéhoz adják, de nagyon szeretik tortaalapnak is (úgy,mint az amerikai sajttortáknál).

A speculoos rétegre tejszínhabot kentek, erre pedig rengeteg bogyós gyümölcsöt (fruits rouges, azaz piros gyümölcsök) halmoztak. Végül tojáshabbal borították be (meringue italienne) és a tetejét karmellizálták. Ez a híres "Fruits rouges meringuée".

Azonnal elkezdtem a recept után kutatni, de később kiderült, hogy ez a Francoise egyik specialitása és a recept nem publikus. Úgyhogy ez a saját receptem, de a kóstolók szerint majdnem olyan,mint az igazi. Az eredeti tejszínkrémet sűrűre főzött vaníliapudinggal helyettesítettem, így is szerették. De legközelebb megpróbálom a tejszínhabot egy kis zselatinnal szilárdítani,így tényleg olyan lesz,mint a "bolti".

A Les tartes de Francoise-ból rendelni is lehet,  sós és édes tarte-okat egyaránt sütnek. Nem olcsó, mert mindent friss és kiváló alapanyagokból készítenek. Ezért is kísérletezem itthon,de az elsődleges szempontom az, hogy otthon, Magyországon is el tudjam készíteni.

Hozzávalók:

A tésztához

120 gramm liszt.

130 gramm speculoos vagy fahéjas keksz

125 gramm vaj

2 tojássárgája

100 gramm cukor (esetleg cassonade vagy barna cukor)

A tészta hozzávalóit összekeverjük- nagyon lágy lesz, de nem kell megijedni, mert 1 órát kell pihentetni a hűtőszekrényben. (én mindent beledobáltam a robotgépembe és azzal dolgoztam össze). Hűlés után egy zsírpapírral kibélelt (előtte kicsit kivajazott) keskeny peremű formába ( 24cm-es) nyomkodjuk a tésztát. 220 fokos sütőben készre sütjük 10-15 perc alatt.

Töltelék:

3 dl tej

1 csomag vaníliapuding por

3 evőkanál cukor

400 gramm friss vagy fagyasztott bogyós gyümölcs (lehet ribizli, málna, szeder, áfonya vagy ezek vegyesen)

A pudingport 5 evőkanál tejjel és a cukorral összekeverjük. A tejet felforraljuk és állandó keverés mellett hozzáadjuk  a tejjel kikevert pudingport. Sűrű pudingot készítünk és a kisült tésztalapra kenjük. Kirakjuk a gyümölcsökkel.

A habhoz:

4 tojásfehérje

a tojásfehérjével megegyező súlyú kristálycukor

A kristálycukorhoz hozzáadunk 2 evőkanál vizet és addig melegítjük egy kis lábosban, amíg buborékolni nem kezd (120 fok, ha van hőmérőnk). A tojásfehérjékből lágy habot verünk és hozzáadjuk a forró cukorszirupot. Ezután keményre verjük a habot és a torta tetejére kenjük. 5 percre forró grill alá toljuk, amíg egy kicsit karamellizálódik a teteje, de karamellizáló pisztolyt is használhatunk.

A kriek - avagy a nagy meggysör-teszt

Az első meggysört jó pár évvel ezelőtt kaptam ajándékba és őszintén megmondom, fogalmam sem volt róla, hogy létezik ilyen ital. Viszont ízlett. Arra már nem emlékszem, milyen márkájú volt,már csak azért sem, mert azt hittem, ez A MEGGYSÖR. Aztán  Brüsszelben szembesültem vele, hogy a "sarki boltban" is legalább 3 féle sorakozik a polcokon, a Carrefourban (ez a helyi hipermarket) pedig egész pontosan 10 félét találtam: a fadugós különlegességtől kezdve a halal meggysörig sokféle variációban létezik. 

Kicsit utána néztem a meggysör készítésének, ugyanis eleinte azt sem tudtam eldönteni,hogy cseresznyéből vagy meggyből készül. A belga neve "kriek" (ejtsd:krik), ez flamandul cseresznyét jelent. A címkén is mindenütt "cerise", vagyis cseresznye szerepel, a meggyre viszont a cerise du nord (északi cseresznye) kifejezést használják a meggybefőttön. Utóbbi tényleg meggyből van  és ez azért érdekes,mert én még nyers meggyet nem láttam Belgiumban. Csak arra tudok gondolni, hogy a meggy megy a sörbe.... A meggysört ugyanis eredetileg a Schaerbeek-i (Brüsszel egyik kerülete) "savanyú fekete  cseresznyéből" készítették , ami szerintem valószínűleg meggy lehetett.  Ezek a fák azóta kihaltak és most importálják a hozzávaló meggyet. 

A kriek lambikus sör. A lambikus szó a latin alambic (desztilláló lombik)) szóból ered. Tulajdonképpen arról van szó,hogy készítenek egy hagyományos száraz,kicsit savanyú sört egy speciális eljárással és ehhez adják a friss meggylevet.

És rögtön itt a lényeg: az,hogy melyik meggysör lesz a kedvencünk azon múlik, hogy szeretjük-e a sört.. 

Ha nagyon szeretjük,akkor olyan kriek-et kell keresnünk, ahol a lambikus vonal dominál, ha viszont nem, akkor a gyümölcsösebb varációkat kell választanunk. Érdekes volt a hat különböző meggysörrel elvégzett teszt eredménye: a két tesztelő férfinek az a három sör ízlett,aminek alacsony volt a gyümölcstartalma, a két nő viszont egyértelműen a meggyesebb ízre szavazott. Mielőtt részletekbe bocsátkoznék, azért annyit hadd javasoljak, hogy nagyon "sörös" barátokkal ne is kísérletezzünk. Náluk ez a "meggy Márka" kategória. (a kivétel erősíti a szabályt...)

Most pedig következzen a teszt.  Hat sört kóstoltunk két férfi és két női kóstoló felállásban. Kezdjük először a női kategória 3 nyertesével:

1. Lindemans

Nagyon meggyes, gyönyörű a színe,nem keserű. Habja rózsaszínű. A gyümölcstartalom 25%,az alkohol tartalom 3,5%. Nem véletlen,hogy a világ öt legjobb gyümölcssöre közé választották és sorra nyeri a díjakat. Egyértelműen ez a legfinomabb.

2 St. Louis Premium Kriek

Ez is nagyon gyümölcsös. A színe halványabb,mint az előzőé,ezért került a második helyre. Ne szagolgassuk,mert kicsit furcsa az illata és ettől nehéz elvonatkoztatni. Ha van időnk,nézzük meg a gyártó honlapját - nagyon igényes és szellemes. A gyümölcstartalom 25 %,az alkohol-tartalom 3,2%.

3. St.Louis Kriek

Még ez is gyümölcsös kategóriába tartozik,de érezhetően kevesebb van benne,mint az előzőben. A gyümölcstartalom 15%,az alkohol tartalom 4,5%

A férfi kategória nyertesei

1.Mort Subite Kriek

A gyümölcstartalom 10 % , az alkohol tartalom 4,3%. Kesernyés, de még a gyümölcsöt is érezni benne. A színe szép,de nem túl sötét.

2. Timmermans Kriek

Nemes egyszerűséggel a világ legjobb meggysöreként hirdeti magát a címkén,de ez a férfiak szerint sincs így.

Van egy jellegzetes keserűmandulás mellékíze,ami sokat ront rajta, pedig relatíve magas a gyümölcstartalma: 13,5%, az alkohol-tartalma pedig 4%.

3.Belle vue

Mindenki szerint ez a leggyengébb ital, keserű meggyszörpre emlékeztet. Mindössze 8,5% a gyümölcstartalma, az alkohol viszont 5 %, tehát ez a legerősebb.

A képen látható sörök balról jobbra: Lindemans, St.Louis Kriek prémium, St. Louis Kriek, Mort Subite Kriek, Timmermans, Belle vue

És végül egy friss hír: 7 év után először találtam meggyet az Abattoir-on. Egy ládával hozott egy flamand őstermelő, de azt mondta, rajtam kívül még nem kellett senkinek. Úgyhogy egy kiló meggyet megmentettem a kriek-ké válástól és bár nem üti meg a mi meggyünk szintjét, rég örültem gyümölcsnek ennyire..

Brüsszeli piacok - Az Abattoir (Anderlecht)

Gyerekkoromban utáltam a piacokat. Nagymamámmal fél 8-kor indultunk a körülbelül negyed órányi járásra levő piacra, de ezt a távot sokszor egy óra alatt teljesítettük. Percenként álltunk meg, mert mindig jött valaki: rokon, barát,ismerős, aki elmondta, mi történt vele a héten illetve mi történt mindenki mással. Emellett kötelességszerűen bemutatták a kosarukat,hogy mire sikerült szert tenniük a piacozás során. Mire beértünk a piacra, egész pontos képet kaptunk arról, hogy kinél mi olcsó, miből lehet alkudni. Újabb 1 óra volt,mire minden kofát végigjártunk,alkudtunk és mindent beszereztünk.

A brüsszeli piacokon legalább annyi időt eltöltök, mint régen a kicsi körmendin. Csak a beszélgetések hiányoznak. De ha hetente jár az ember, itt is megtalálja az ismerős árusokat és ami még meglepőbb, azok is megismerik őt. 

Jelenlegi kedvenc piacom az Abattoir. Anderlechtben, Brüsszel egyik főleg maghreb bevándorlók által lakott kerületében található. Az eladók és a vevők nagy része is ebből a negyedből kerül ki.

Miért érdemes az Abattoir-ra menni? Húsért. Az abattoir ugyanis vágóhidat jelent. De ha máshogy nem, a fájdalmasan röfögő, bégető, bőgő állatok látványától előbb-utóbb kiderül a meztelen igazság: húsgyárban vagyunk.

Ennek megfelelő az áru is: láthatóan friss és szép. A húscsarnokba belépve nyáron halálra fagyunk,de télen a -7 fokban kellemesen meleg volt. Az első soron jobb oldalt érdemes sertéshúst venni. Az én kedvencem a filigrán hölgy a sarokban. Minden van nála, ami egy jó kocsonyához vagy körömpörkölthöz kell. Itt láttam egyedül dagadót és van nála lapocka (épaule) is. Bőrös, jó vastag zsírréteggel, úgyhogy lehet otthon folytatni a mészároskodást. (töpörtyűt is süthetünk belőle). Belgiumban máshogy bontják a disznót,mint nálunk, úgyhogy ez ritkaság. Tart darált húst is-csak disznóból, ami szintén ritka, mert itt mindig marha- vagy borjúhússal keverik. Vigyázni kell az ízesítésnél, mert ez is sós, mint minden itteni darált hús. Néha a szupermarketekben találni sótlan darált húst, de ezt külön jelzik is (non salé).

A nénivel szemben levő pultnál feltétlenül kóstoljuk meg  a véres hurkát. Ha ezzel végeztünk, a sor végén, szemben szép marhahúst vehetünk. Szert tehetünk egy füstölt csülökre is, ha ennénk egy jó 

bablevest. Vehetünk orjacsontot is, egy húsleveshez jól jöhet.

A középső sor nagy örömet szerezhet a pacalkedvelőknek, de hátul azért van egy-két dolog, amit én már nem szeretnék megkóstolni.

Az utolsó sorban van a kedvenc pultom, az Ali boucherie, aki halal-húsokat árul. Bárányhúst, merguezt (bárányhúsos kolbászt), sárga és zöld (currys és kelkáposztás) kolbászt kiváló minőségben. Gyakran veszek keftát (marokkói ízesítésű darált bárányhúst), amiből vagy tajine keftát készítek vagy megsütöm faszénen. Az eladók nagyon kedvesek, de van amelyiknek kissé hiányos a francia tudása-célszerű a kezünkön is mutatni,miből mennyit szeretnénk.

Velük szemben az ínyencek ököruszályt (marhafarok), borjúlábat, vehetnek, de itt érdemes beszerezni a borjúpörkölthöz valót is (blanquette de veau).

Kilépve  a csarnokból  egzotikus zöldségeket vehetünk, pl.sütnivaló banánt, pakchoy-t. De ha olthatatlan vágyat érzünk, hogy megkóstoljuk a yamgyökeret - amit nyakra-főre evett Scarlett O'Hara az Elfújta a szélben - itt a remek alkalom.

Ezután belevethetjük magunkat a négy évszak gyümölcs-zöldség kínálatába.

 

Minden van. Csak meggy nincs. Meg fehérrépa. Sóska akad néha: egy-két maroknyi. Van magyarszerű zöldpaprika Marokkóból, csípős zöldpaprikaszerű nem csípős zöldpaprika is akad és bébitök is. Marokkói származású ismerősöm mesélte,hogy először alig hitte el, hogy ez a sok áru majdnem mind Marokkóból származik, mert ott sosem látnak ilyen szép zöldségeket. (Marrakesht megjárva igazat kell adnom neki.)

Az árusok vidámak,kedvesek. Kóstolni lehet,válogatni szabad (csak a cseresznyét nem engedik, az ugyanis aranyárban van). "Ez a dinnye a kertemben termett, kóstolja meg!" kiabálja a kedvenc dinnyésem. Aztán hozzáteszi: "A hetediken emeleten ". Legközelebb megint náluk vásárolok, de most másik eladó van. " Ez a dinnye a kertemben....." Mire befejezem én: " A hetediken". Rám mered: "Honnan tudja?" 

A zöldségeseket elhagyva megérkezünk a halcsarnokba. Van itt mindenféle ismert és ismeretlen hal, rák, polip, kagyló, tintahal, csiga. Kérés nélkül is megtisztítják,amit kérünk, de ha kérjük, akkor biztosan.

A halszagot letudva induljunk el a román húsbolt felé, ugyancsak szag, bocsánat-illat után. Kolozsvári szalonna,cserkészkolbász.... Amikor a hentes meghallja, hogy magyarok vagyunk, felcsillan a szeme: Karácsony János, Presser Gábor mondja áhítattal. A frankfurti virsli fölött megemlíti még az Omegát is.

A halcsarnok végén még egy román bolt van: itt szoktam venni branza de oaie-t, azaz juhtúrót a sztrapacskához és rendes túrót, branza de vaca-t. Van kaskavál (füstölt sajt), réteslap és tejföl is.

Visszatérve a zöldséges részre érdemes olajbogyót is beszerezni, de ugyanott árulnak rizottórizst, babot, lencsét és pattogatnivaló kukoricát.

Ha rengeteg az időnk és van ilyen irányú vadászszenvedélyünk, a turkálókban Dior ingre vagy Burberry ballonra bukkanhatunk potom pénzért szerencsés napokon.

Ezen kívül minden van a horgolt babacipőtől kezdve a nagymama kredencén át a kabinbőröndig. A minőség kérdéses...

A piacon,ahová főleg kerekes bevásárlókocsival szokás menni, parkolni is lehet. A helyi folklórhoz tartozik, hogy bedobjuk a 2 eurot a parkolásért, felmegy a sorompó, rálépünk a gázra... és azonnal ránk tapad valaki, akinek nincs kedve fizetni. 

Az Abattoir pénteken, szombaton és vasárnap 7-15 óráig van nyitva. Ünnepek általában nem érintik a nyitvatartást, de azért jobb tájékozódni.

Cím: Rue Ropsy-Chaudron 24.

        1070 Bruxelles

Brüsszeli éjszakák

Napsütés. Bárányfelhők. Szerintetek hány óra lehet?

20 óra 47 perc egész pontosan. Hát ezért nem alszanak időben a gyerekek.

Sajnos, a kép a múlt héten készült... Azóta csak szürke ég és eső. Nem csoda,hogy szegény Van Gogh   is folyton ilyeneket festett. (tőlünk 140km-re, Nuenen-ben készült a kép). Szürke és még szürkébb.

Provence-ban meg ilyeneket:

Van egy kis különbség. Bár levendulában mi is nagyon jól állunk....