Joyeux Noël!

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak!

Bonne fête! - avagy milyen a belga karácsony?

Na vajon mi ez?  Ez egy karácsonyfa.... Egyenesen a brüsszeli Grand Place-ról . Nagy felháborodást váltott ki, mert eddig mindig igazi fenyőt hoztak az Ardennekből, de idén emellett a futurisztikus darab mellett döntöttek. Szerettem volna személyesen megtekinteni, de úgy esik az eső, mintha dézsából öntenék. Állítólag napokon belül özönvíz várható.

Milyen a belga karácsony? Más. Nagyon más. Kezdjük a legfontosabbal: karácsonyfa és ajándékok. Ezeket nem a Jézuska hozza, hanem december 6-án Santa-Claus, vagyis a Mikulás. A legtöbb belga család tehát december elején megveszi a fát, 6-án feldíszíti, a gyerekek pedig a mi Szentesténkre már rég kiörömködték magukat az ajándékokkal. Tavaly a szomszédunk december 24-én dobta ki a fáját, amikor mi éppen felállítottuk a mienket. 

Többféle fenyő kapható- az Ardennekből jönnek- és ami érdekes, hogy még az árusnál egy jókora szöggel két deszkát ütnek a fa aljába, a karácsonyfatalpat ugyanis nem ismerik. Így aztán a faragással kapcsolatos mérgelődés kizárva, helyette maximum a szálkák miatt mérgelődik az ember, amik a talpból a kezébe a fúródnak. Mindig nagy sikert arat a fánk, ami piros és fehér színekben pompázik  és hála a néhány évvel ezelőtt az Ikeában begyűjtött zöld díszeknek, igazi "magyar" karácsonyfa. Persze, gyanítom, hogy nem a gömböknek, hanem a töménytelen szaloncukornak, mézeskalácsnak és habcsóknak örülnek   meg  (utóbbi kettő természetesen házi készítésű), amit a fára aggatunk. Ezek ugyanis itt szintén nem ismeretesek.

December 24-én ( Réveillon) a családok, barátok vendéglőbe mennek, a vidám eszem-iszom után néha még tűzijátékot is lövöldöznek. Ilyenkor kisebb ajándékokat adnak, például különleges lekvárokat, kézműves holmikat. Nem csöndes, meghitt a Szenteste, mint nálunk, hanem zajos, nevetős. 25-én tovább járják a barátokat, 26-a pedig egész egyszerűen nem ünnep. 

És hogy mit esznek? Előételnek osztrigát, homárt vagy langusztát. 

Nagyon szeretik a foie gras-t, ami liba- vagy kacsamáj - szó szerinti fordításban "zsíros máj". Az állatvédők persze hangosan tiltakoznak, de semmi baj, a máj keletről, egész pontosan tőlünk, Magyarországról jön. Hozzá édeskés kicsi kenyérkéket adnak,  az ún. kanapét, ez lehet natúr vagy pl. aszalt fügés ízesítésű. Kísérőnek pedig hagymalekvárt, cikória-lekvárt vagy bordói zselét kínálnak. 

Főételnek pulyka vagy kacsa a legkedveltebb fogás, esetleg valamilyen vadhús.

Desszertnek pedig a franciák tradicionális desszertjét a bûche de Noel-t, azaz a karácsonyi fatörzset sütik, vagy sokkal inkább veszik...

Az otthoni sütés-főzés most a gazdasági válság miatt (alig érezhető egyébként) kicsit népszerűbb lett, de én még házilag készített süteményt itt nem ettem...  A cukrászdákról majd egy későbbi posztban írok, de buche de Noel-ért bárhova érdemes betérni, a szupermarketekben kaphatók viszont-tisztelet a kivételnek- egyen "vajízűek". 

Ha valaki nemcsak karácsonykor szeretné enni a fent említett ínyencségeket, térjen be december 26-án bármelyik GB-be vagy Carrefour-ba (helyi szupermarketek) és szinte mindegyiket féláron hazaviheti. (tavaly így volt, remélem most is így lesz....) Miután például a foie gras szavatossági ideje majdnem 12 hónap, az ajánlat minimum megfontolandó.

Parlez-vous français? 1. Nyelvtanulás felnőttkorban avagy zinneke és miaule...

Hogy mit keres itt ez a pisilő kutya és hogyan tanul egy felnőtt franciául Brüsszelben, remélem, kiderül a poszt végére.

A francia nyelv általános iskolás korom óta kísért. Ötödikben és hatodikban magyar-francia szakos osztályfőnököm volt, akik ugyan csak magyart taníthattak, de a francia szakkört azért engedélyezték nekik.  Miután volt némi alapom, gimnáziumban is francia nyelvre jelentkeztem. Különösebben nem szerettem meg, mert beszélni nem tanítottak, így némi passzív szókincsen kívül nem sok maradt meg a négy év anyagából.

Aztán persze kiderült, hogy dehogyisnem: a brüsszeli francia tanfolyamok során rájöttem, hogy a nyelvtant mégiscsak belém verték. Úgy ragozok, mint a gép... Mármint, ha adnak egy igét, azt én elragozom bármilyen időben, személyben. Csak épp azt nem tudom, mit jelent..

Ezért aztán Brüsszelben egyik első utam egy nyelviskolába vezetett, ahol nagy szerencsémre egy kis csoportba kerültem, amiben rajtam kívül a szerb Viktor, a lengyel Martha és az olasz Carlo próbálkozott a francia nyelvvel. Utóbbi hamar feladta, így aztán kelet-európai részleggé alakultunk. Belga tanárnőnk csak kapkodta a fejét, amikor az óra kapcsán felmerült a déli harangszó  és élénk vitába keveredtünk Viktorral , hogy Hunyadi János alias Szibinyányi Jank magyar volt-e vagy szerb. ( a Wikipédia szerint havasalföldi román...)Nyelvtanilag persze nem volt tökéletes, de nagyon hamar rájöttem, hogy kell körülírni valamit. Arra a játékra emlékeztet, amikor mindent mondhat az ember, ami a megoldáshoz vezet, a kulcsszót kivéve. A 8. hét végére egész jól beszéltem. Kicsit zavart, hogy tankönyv nem volt és csak nyomtatott feladatlapokat kaptunk. Később megvettem az általam nagyon jónak tartott Clé-sorozat néhány kötetét és kiderült, hogy ezeket fénymásolták.

A Clé-t mindenkinek ajánlom, hanganyaggal együtt kapható minden szinten (Débutant, Intermedier, Progressive). Külön van szókinccsel foglalkozó kiadvány (Vocabulaire), külön nyelvtan (Grammaire),ezekhez megoldás és hanganyag is jár. Ezeket sokat használtam, mert költözés miatt otthagytam az iskolát és az önálló tanulással próbálkoztam. Közepes sikerrel.

Megnéztem egy-két helyet, de igazából egyik sem tetszett. A közeli iskoláról egyik ismerősöm mesélte, hogy nulla francia tudással bement és megírta a belépő tesztet: egy papírra felírta a nevét és a címét. Ezzel rögtön a hármas erősségű csoportba került.....

Így aztán végül a GLTT-t választottam, amit nagyon sokan dicsértek. Az iskola  Rhode-Saint Genèse-ben van, az árai az állami támogatás miatt nagyon kedvezőek. Igaz, hogy emiatt a csoportok létszáma magas, de családias a hangulat és az oktatók nagyon jók. A mi csoportunkban a braziltól az iránin át á a japánig mindenféle náció előfordul. Nagyon érdekes, hogy mennyire másként gondolkodunk egy-egy témáról és mennyire más a műveltségünk. Barkochba kérdésként Winston Churchill-t adta fel az egyik olasz csoporttársam és az éppen jelenlevő 18 "diákból" hárman tudtuk. Nem, nem a választ.... Hárman hallottunk Churchill-ről.  Hogy-hogy nem Angelina Jolie-t viszont mindenki ismerte. 

Ettől függetlenül nagyon sokat tanulok itt.  A beiratkozás során írásbeli és szóbeli felmérés volt, ez alapján a 7-es erősségű csoportba kerültem. Saját tankönyvvel dolgoznak, amit jónak találok.A félév témái: város és falu, állatok és gasztronómia. Mondanom se kell, hogy az utóbbi volt a kedvencem, mert itt szinte minden szót ismertem. Az állattartás viszont eddig teljesen szűz terület volt. De most már az itt is tudom, hogy "le chat miaule", azaz a macska nyávog... Ezt mondjuk nem volt nehéz megjegyezni.  És azt is hogy mit jelent a Zinneke. Korcskutyát. (ez persze inkább flamand, mint francia, de Brüsszelben ezt használják). Olyannyira tiszteletben tartják őket, hogy szobra is van a Manneken Pis mintájára, ő a Zinneke Pis.  (a rue de Chartreux és a rue de Vieux Marché sarkán látható a kis bronz szobor).

A jövő félévben a betegségek lesznek soron. Megrögzött hipochonderként már előre örülök...

A karácsonyi cougnou

November végén Belgiumban megjelenik a pékségekben Jézus kenyere, a cougnou vagy ahogy egyes vidékeken nevezik, a cougnole. Belgium déli részén, Walloniában coquille-nek hívják. Ezt a már a középkor óta ismert süteményt Franciaország északi részén és Belgiumban hagyományosan karácsony reggelén illetve Márton-napkor adták a gyerekeknek egy csésze forró csokoládé kíséretében. Az üzletekben külön marcipáncsecsemőket is vehetünk, a cougnou csak a bölcsőt jelképezi.

Egy belga közmondás szerint :"Quand on mange les cougnous au soleil, on mange les cocognes (oeufs de pâques) derriere le poele." -azaz ha a cougnou-t napsütésben esszük, akkor a húsvéti tojást a kályha mellett fogjuk. Brüsszelben reggelente -3 fok van, hózáporral, esővel tarkítva, úgyhogy én már előre örülök a húsvétnak.

Az eredeti recept 3 dl tejet írt, de nagyon soknak bizonyult, 2 dl-nél többet semmiképpen se tegyünk hozzá először, ha kenyérsütőgépben csináljuk.

Hozzávalók

500 gramm liszt

30 gramm friss élesztő

150 gramm kristálycukor

150 gramm olvasztott vaj

1 zacskó vaníliáscukor

1 evőkanál méz

2 dl langyos tej

2 tojás

1 nagy csipet só

Az élesztőt felfuttatjuk 1 dl tejben. Utána az összes hozzávalót összedolgozzuk a vaj kivételével, az olvasztott vajat apránként akkor adjuk hozzá, amikor a tészta összeállt. 1 órát kelesztjük langyos helyen. Kenyérsütőgépben is lehet dagasztani és keleszteni, így másfél óráig tart a folyamat. A folyékony alapanyagok kerülnek az üst aljába, és föléje rétegezzük a lisztet. Ebben az esetben is külön futtatom az élesztőt és a liszt tetejére öntöm. A sót nem szoktam rögtön beletenni, várok 4-5 percet a gép elindítása után és akkor szórom bele.

Amikor megkelt, lisztezett gyúródeszkán átgyúrjuk és bábukat formálunk belőle. Belgiumban létezik normál és óriás cougnou-a normálnál kb. 10 cm-es hurkát készítsünk a testének és két golyót a tetejére és az aljára. Ha bonyolítani akarjuk, akkor mívesebb bölcsőt is készíthetünk a Wikipédián található kép alapján. Még 30 percet kell pihentetni. Ezután tojássárgájával megkenjük.

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra és 30 percig sütjük.

Belgiumban nem (csak) játék az óvoda - II.

Több mint négy hónap (szégyellem is magam) telt el a belga ovikkal kapcsolatos bejegyzésem óta, a folytatás pedig annál is inkább időszerű, mivel időközben Dani elkezdte az általános iskolát, vagyis az ovis élményeket lassan elhalványítják az iskolás lét örömei és buktatói. Igyekszem ezekről is beszámolni majd, de egyelőre térjünk még vissza egy kicsit az oviba.

Belgiumban az oviban elsődleges cél a gyerekek önállóságra nevelése, minden más ennek van alárendelve. Ezt úgy oldják meg, hogy a mindennapi tevékenységeket szigorúan leszabályozzák. A gyerekeket a koruknak megfelelő komplex jelrendszer (rajzok, színek, nyilak, később feliratok) segíti az eligazodásban.  Középső csoportban például a saját fényképük alapján kell megtalálniuk a dolgaikat, ehhez később hozzájön a nevük, nagycsoportban pedig a név mellől leveszik a fényképeket, innentől ugyanis már jól kell ismerniük a saját nevüket. Óvodai jele nem is volt soha Daninak, szerintem az sem igazán elterjedt Belgiumban.

Szerintem ez a szabályozottság lehet az egyik oka annak, hogy magyar szülők gyakran 'ridegtartás' névvel illetik a belga óvodákat. Nem arról van szó, hogy az óvónők nem elég barátságosak vagy nem szeretik a gyerekeket, de tény, hogy a szabályok betartása mindennél fontosabb, és vannak olyan szabályok, amelyeknek az elvárása ésszerűtlennek tűnhet egy 3-5 éves gyerektől.
Az oviban a reggel azzal indul, hogy közösen megbeszélik, hogy milyen évszak/hónap/nap van, mik az aznapi tevékenységek, kinek van születésnapja, milyen ünnepek közelednek, milyen az idő, mi várható még a hét többi napján, stb. Szerintem ez nagyon jó dolog, mert a gyerek látja, hogy neki is van helye az őt körülvevő világban. 

Ezen a képen látszik a falon a naptárrendszer, aminek az áttekintésével a napjukat kezdik

Ezt követi a foglalkozás, rövid tízórai, megint foglalkozás, ebéd, nagyszünet és délután egy újabb foglalkozás. Hetente kétszer tornaóra, kéthetente egyszer pedig uszoda. Az óvónő habitusától függően pedig időről időre beiktatnak kirándulásokat, múzeum vagy színházlátogatásokat. (Középsőben például olyan óvónénije volt Daninak, aki minden hónapban szervezett a gyerekeknek valamilyen programot. Nem sokat teketóriázott, volt olyan például, hogy húsz négyéves gyerekeket metróval és busszal vitt el egy belvárosi múzeumba.)

Középsős terem Halloween díszben. A ketrecben két nyúl lakik :-)

Amikor azt mondom, hogy foglalkozások, akkor jórészt kézműves tevékenységekre gondolok. Az egyik legnagyobb különbség ugyanis a magyar óvodákhoz képest az, hogy szinte teljesen hiányzik az éneklés, mondókázás vagy éppen a körjátékok. A legtöbb óvónő nem is tud énekelni, nem elvárás az óvónőképzőben. Néha hallgatnak zenét, de igazából éneket egyet sem, mondókát talán kettőt-hármat tanult meg Dani az oviban.  

Ehelyett az individuálisabb tevékenységeket részesítik előnyben, amelyek során a gyerekeknek nyugodtan kell ülniük és csendben dolgozniuk. (Mindez már az iskolára készíti fel őket). Például rengeteget festenek, rajzolnak, színeznek, vágnak, ragasztanak, varrnak, sütnek, modelleznek, stb. Erre utaltam az előző bejegyzésben, amikor azt mondtam, hogy öt tubus ragasztót kellett bevinnünk egy tanévre. El is fogyott :-)

Válogatás Dani oviban készített alkotásaiból (bocsánat a képminőségért)

Mielőtt az iskolakezdésről is beszámolok majd, szeretnék még egy bejegyzést írni, amiben összeszedem a legmeglepőbb, legfurcsább, legviccesebb élményeinket, amiket az oviban eltöltött két év alatt átéltünk. Ígérem, nem kell négy hónapot várni rá :-)  

A belga iskola - 1.Öjje és egyéb furcsaságok

Amikor jó pár évvel ezelőtt megérkeztünk Brüsszelbe, abban az egyben voltunk biztosak, hogy a gyerekek belga iskolába járnak majd. Mindenképpen szerettük volna kihasználni azt a lehetőséget, hogy anyanyelvi közegben tanulhatnak franciául. Így aztán a mély víz mellett döntöttünk, ugyanis dacára előzetes gyenge próbálkozásainknak tanév kezdésre a köszönésen kívül nem sok mindent sikerült megtanulniuk. A lányom a másodikat végezte, a fiam a negyediket, úgyhogy bíztunk benne, hogy fel tudnak zárkózni a többiekhez.

Az iskolák közül a magániskolákat részben meglehetősen borsos áruk, részben nem túl toleráns hozzáállásuk miatt helyből kizártuk, úgyhogy a lakásunktól kb. 200 méterre levő Petite École-t szemeltük ki a gyerekeknek.

Nagyon kedves hölgy fogadott bennünket, aki rögtön közölte, hogy az első magyar "fecskéket" üdvözölheti személyünkben. Be is írta a két gyereket a negyedik illetve a hatodik osztályba minden hüledezésünk dacára,  mondván az életkoruk alapján ott a helyük. Hosszas alkudozás után megértette, hogy Magyarországra visszatérve kicsit nehéz lesz megértetni, hogy a harmadik és az ötödik osztály egyszerűen kimaradt az életükből. Így aztán végül is kiegyeztünk abban, hogy túlkorosként kezdik a tanévet, ami a bukások nagy száma miatt nem lesz különösebben feltűnő. 

Gondoltam, azért néhány alapvető információra rákérdezek, nehogy teljesen tudatlanul érkezzünk szeptemberben. Ünneplő ruha, tankönyvek beszerzése. Az asszony értetlenkedve nézett rám.  Ünneplő ruha nincs. Ugyanis nincsenek ünnepek. Belgium egyetlen hivatalos nemzeti ünnepe július  21-én van (ezen a  napon lépett trónra 1830-ban I. Lipót, Belgium első királya), de a nyári szünet miatt ez eleve kiesik. A keresztény ünnepek például a karácsony megünneplése is szolidan történik a  nem keresztény vallásúak miatt. Tavalyelőttig még a keresztény ünnepekről nevezték el a szüneteket (halottak napja, karácsonyi, karnevál, húsvéti stb.), most már próbálják inkább az évszakokhoz kötni őket. A tanév egyébként szeptember 1-én kezdődik és június közepén ér véget, kicsit hosszabb, mint Magyarországon.

Tankönyvek nincsenek, illetve ha mégis, maximum 1 darab és azt is az iskola kölcsönzi. Egyébként fénymásolt papírokat kapnak óráról-órára, amiket gondosan mappába kell rendezni.  Ezért aztán az egyik legfontosabb eszköz a lyukasztó lesz és töménytelen  "öjjé"-t (sic! -franciául: oeillet) kell venni. Utóbbi nevétől valamiért mindig a hideg fut a hátamon. Ez az a valami, amit rá kell ragasztani a papírra, ha a lyuk nem sikerül megfelelően, rossz helyre kerül, vagy átszakad.  

A dosszié módszernek komoly hátrányai vannak: ha hiányzik a gyerek, akkor sokszor elfelejtik pótolni a lapokat. Másrészt egyben el lehet hagyni az egészet, tehát itt nemcsak annyi történik, hogy lélekszakadva elrohan a szülő a tankönyvboltba venni mondjuk egy új olvasókönyvet. Itt teljes a bukás.

Kaptunk egy papírt azért a kötelezően beszerzendő eszközökről, majd a kedves asszonyelköszönt tőlünk a szeptemberi viszontlátás reményében. (Ekkor láttuk utoljára: elutazott egy egzotikus szigetre és többet nem hallottunk róla. A tantestület sem...) Még aznap elmentünk vásárolni, ahol döbbenten észleltem, hogy a ceruzákon kívül szinte semmiről sem tudjuk, hogy micsoda. Még szótárral sem. A megszólított anyukák is tanácstalanul meredtek a papírra, mert kiderült, hogy iskolánként teljesen eltérő, mit kell venni. Nem mindegy például, hogy hány mm vastag a mappa. Nem vehetünk 70 mm-est a 60 mm-es helyett, hiába fér bele több papír. Nem jó a 65 lapos füzet a 60 lapos helyett. És szigorúan töltőtoll kell a patronos fajtából még 6. osztályban is, mert van olyan tanár, aki csak az ezzel írt dolgozatot hajlandó kijavítani. Utoljára gyerekkoromban láttam tintafoltos ruhát és felrobbant patront, most megint hozzá kellett szoknom. Szintén fontos eszköz a négyszínű toll a javítások miatt és az effaceur, vagyis a tintaeltüntető toll.  Kiderült, hogy Aristo néven a szögmérő fut , de ez valójában egy márkanév, ezt tartják egyedül pontos mérőeszköznek.Az első tanítási napon a cuccok fele hiányzott, úgyhogy enyhe gyomorremegéssel készültünk az iskolára.

Azóta jó pár év eltelt, rendületlenül vesszük a dossziékat a belevaló papírral. Később arra is rájöttünk, hogy mit érdemes itthonról hozni, ami Belgiumban aranyárban van: rajzlapot, a körzőt és a dossziékat is olcsóbban meg lehet úszni. Iskolatáska, tolltartó dettó.

Később, a secondaire-ben azért lesznek könyvek is, de ezek évről évre öröklődnek és év végén vissza kell őket vinni. Jelképes összeget kérnek értük. Nem jelképes összeg viszont a fénymásoló díj, nyilván ez az ára a dosszié-módszernek. Az éveleji befizetésekkel-menza, casier (kisszekrény bérleti díjjal), stb- az iskolakezdés itt sem kétfilléres, bocsánat húszcentes történet.

. 

A De Valera's Irish Pub - Place Flagey

Lassan vége a nyárnak és vele együtt vége a cidernek is. Magyarországgal ellentétben ugyanis Brüsszelben nem elég elballagni a sarki szupermarketbe, ha megkívánjuk. Cidre-t (ejtsd: szídr), azaz almabort mindenhol tartanak, száraz és édes variációban is, de cidert (ejtsd: szájder) eddig csak a Delhaize nagyobb üzleteiben láttam. Ott is egyetlen fajtát, a Sommersby-t, de azt is csak almás variációban.

Mit tehet ilyenkor a ciderre nyáron rákattant magyar? Elmegy egy ír kocsmába. Az egyik legjobb ír kocsmát, a De Valera's Irish Pub-ot a Place Flagey-n találjuk, ami messze esik a turistanegyedtől. Viszont nagyon  kedvelik a környéket a brüsszeli egyetemisták, igazi diáknegyed ez. Több szórakozóhely is van a környéken, például a híres Café Belga, amiről szintén írni fogok majd, de most maradjunk az íreknél. 

Először is a legfontosabb: rendelni angolul lehet és amennyire látom, vagy inkább hallom, a franciát nem is használják. Az itallapon természetesen szerepel töménytelen féle whisky, sör és persze a lényeg: a csapolt cider. 

Enni is lehet, mégpedig az angol és az ír konyha remekeit. Előételként kissé ellentmond ennek a nachos, viszont hamisítatlan cheddar sajttal készül, házi guacamolével. Óriási adag és nagyon finom.

Sajnos, a pincér a főételekkel együtt hozta ki, úgyhogy gyakorlatilag a nachos-szal jól laktunk. A férjem hamburgert rendelt hasábburgonyával, én pedig Guinessben főtt marharagut, amit leveles tésztával lefedve sütöttek készre. Hatalmasak az adagok, úgyhogy vacsora után körbe kellett sétálnunk a kocsma melletti tavat, hogy emberi állapotba kerüljünk újra. 

Ha valaki folytatná a cider-turnét, kövesse nyugodtan a táblát és előbb-utóbb beleütközik a legközelebbi ír kocsmába.

r