Olajbogyós gyökérkenyér, avagy pain paillasse 5 perc munkával....meg némi várakozással

Szeretek kenyeret sütni,  elsősorban az illata miatt, meg azért,mert tudom, mit teszek bele. Szoktunk persze a boltban is venni, elsősorban baguette-t. A pékségeké mindig megbízható, de egy kicsit drága, a szupermarketekben pedig sok helyen szerintem a zacskós vagy a fagyasztott baguette-ket sütik ki. Kivétel például a drogenbos-i Carrefour-é, ahol 1,10 euro a nagy baguette és mindig friss és ropogós. Biztonsági tartaléknak mindig van itthon zacskós ciabatta, amit az Aldiban szoktam venni (20 perc sütőben, de pirítva még jobb).

Most viszont egy olyan kenyér következik, amihez nem kell gép, nem kell dagasztani és kb. 5 perc kézi munka van vele és elronthatatlan Hátránya, hogy a bekeveréstől sütésig 10 órát kell pihennie, formázás után még 1 óra plusz kb. 30 perc sütés. Hétköznap reggel célszerű bekeverni, este sütni, hétvégén meg este és reggel betenni a sütőbe. Nagyon finom, különleges, ropogós héjú rusztikus kenyér.  Én általában Carrefour-os sima lisztet használok hozzá, úgyhogy tokkal-vonóval, élesztővel, sóval kb. 50 cent-re jön ki az anyagköltség, plusz az áram, amit a sütéshez használok. Néha teljes kiőrlésű búzalisztet is teszek bele, ilyenkor 100g teljes kiőrlésű lisztet keverek 400 gramm sima liszttel, és 420 ml vizet adok hozzá. Tönkölybúzalisztből (l'épeautre-Carrefour, Delhaize- a liszteknél található) is meg lehet sütni. Aki igazán jó minőségű kenyérlisztet akar venni, az szombaton az Abattoir-on keresse a tejesembert a sor végén. Van teljes kiőrlésű és sima lisztje is. (5 kg-os kiszerelés 5 euroért). Mellesleg szert lehet tenni nála házi tejre,(2 liter 2 euro) kecsketejre, tejszínre és egyéb finomságokra.

Otthon az egyik nagy szupermarketben szoktam gyökérkenyeret venni, onnan jött az ötlet, hogy keverjünk valamit a tésztába. Ez lehet olajbogyó, szárított paradicsom, olajos magvak. Ennek megfelelően lehet variálni, hogy mit adunk a kenyérhez: krémeket, sajtokat, pástétomokat. Pirítva is nagyon finom.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
12 gramm só
3 gramm porélesztő
4 dl víz
5 dkg zöld olajbogyó (kimagozva, apróra vágva)


Egy nagy tálban összekeverjük a lisztet, az élesztőt és a sót. Hozzáadjuk a langyos vizet, majd egy fakanállal összeforgatjuk a lisztes keverékkel. Az a lényeg, hogy teljesen összekeveredjenek- nem lesz sima tészta és az állaga a nokedlire hasonlít. Lefedjük folpackkal vagy az edény tetejével (fontos, különben megszárad a teteje). Ezután 8-12 órát hagyjuk állni.
Ezután erősen meglisztezzük a gyúródeszkát vagy a helyet, ahol hajtogatni akarjuk. (Egy-két marok liszt biztos kell, mert különben odaragad) A tésztát a lisztezett felületre borítjuk és erősen lisztes kézzel szétnyomogatjuk téglalap formájúra. (nem kell nagyon nagyra). Ha két kenyeret akarunk, akkor középen elvágjuk.
A tésztalapokat megszórjuk olajbogyóval. A két végét borítékszerűen behajtjuk (fényképek a formázásról itt), bejgliszerűen feltekerjük, majd az egész hengert megtekerjük.

Sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük és 40 percig konyharuhával lefedve pihentetjük. Ekkor begyújtjuk a sütőt és 220 fokra melegítjük. Ez kb. 20 percet vesz igénybe. Ha elértük a megfelelő hőmérsékletet, betoljuk a kenyereket a sütőbe és  2dl forró vizet öntünk egy kis lábosba vagy egy fémedénybe (konzervdoboz stb.) amit szintén beteszünk a sütő aljába. (párásítani kell). Sütőtől illetve a kenyerek méretétől függően 40-50 percig sülnek.

Hahó a tenger! - Cadzand-Bad, avagy irány Hollandia

Ha a tengerre akartunk menni, hosszú ideig Oostende volt a cél. Szerettük a tengerparti sétányt, a halpiacot a friss rákokkal,  a strandot, ahol a bevándorló párok férfi tagjai fecskében napfürdőztek, miközben a nők fekete lepelben ültek a homokban. Szerettem a caricole-t, a kürtcsigát, amit  gusztustalan lében főznek nagy kondérokban, viszont finom, és a kocsmákat, ahol a teraszon gránátalmaszörpös sört iszogattak a bátrabbak.

De nagyon nehéz parkolni (tudok azért jó helyeket) és messze van a strand. Így aztán kezdtünk új helyeket keresni, így jutottunk el Cadzand-Bad-ba. Ez már Hollandia, de nekünk háztól-házig 2km-el van messzebb, mint Oostende.

Cadzand-Bad egy kis fürdő falu, homokos stranddal, ahol a gyerekek jól szemmel tarthatóak, kiváló homokozó terep. A tenger néha partra sodor egy-egy medúzát, kagyló is van bőséggel..Nincsenek nagyon sokan, főleg ilyen időben, mint a mai (20 fok volt ugyan, de fújt a szél). A bátrabb hollandok fürdőruhában napoztak és többen bemerészkedtek a vízbe is. 

A kevésbé bátrak nyakig felöltözve  sétáltak vagy bicikliztek a kiépített utakon. Volt, aki csak üldögélt a teraszokon, és egy-két sör mellett élvezte a napsütést.

Ha valakinek van kedve ellátogatni ide, akkor a központban érdemes parkolni, a Strandhotel környékén. Ez a parkoló fizetős, 3 euro 2 órára, (11-től 18 óráig kell fizetni) sajnos, ennél hosszabb időt nem engedélyez. A parkolóval szemben van egy út, ami egyenesen felvisz a dűnére és levisz a strandra. (kb. 5 perces út)

A strandon van egy étterem is, de a parkoló mellett is ehetünk, pl. egy ilyen salátát ebédre. ( Gemengde salade, óriási adag, a felismerhető alapanyagokon kívül articsókával, amszterdami marinált gyöngyhagymával, aszalt paradicsommal

Van sokféle pizza is és fagylalt is minden mennyiségben. Egy kis Spar is helyet kapott az üzletsoron, úgyhogy vehetünk krentenbollen-t, holland mazsolás zsemlét és sokféle holland specialitást. Itt van a biciklikölcsönző, 7 euro-ért a mienk lehet 4 órára egy igazi holland bicikli.

Hazafelé kis falukon keresztül Gent felé hozott a GPS. Engem mindig lenyűgöznek a holland vidéki családi házak, bármelyikre ki lehetne tenni a "tiszta udvar, rendes ház" feliratot. Sok helyen függöny sincs (télen nagyon kevés a fény), látszik, hogy patikarend van belül, az ablakban pedig mindig van valamilyen dekoráció: 2 szobor, 2 váza, 2 cserép orchidea vagy 2 porcelán vadkacsa....

Végül egy kanapé-eredeti holland design :

és egy hirdetőautó, aminek a tetején érdekes feliratot olvastunk...

Egy kis hazai - Kakaós csiga belgául

Miután nemcsak brüsszeli hírmondó, hanem gasztroblogger is vagyok, most egy olyan recept következik, ami nagy sikert arathat a kakaós csigát nélkülöző honfitársaim körében.  Nem a klasszikus kakaós csigáról van szó, mert azt elég bonyolult otthon megsütni, hanem egy puha, nagyon kakaós kelt tésztáról. Csigának meg tényleg csiga, szépen le is lehet gombolyítani. Lehet más töltelékkel is készíteni,  keverhetünk a vajba darált mandulát, kókuszt, darált mákot apróra vágott meggybefőttel, narancshéjat narancslíkőrrel, fahéjat stb.. Feltekerhetjük kalácsnak is így.

A recept teljes mértékben "belgásított", kizárólag olyan alapanyagokat használtam hozzá, amelyeket a Carrefour-ban vásároltam (nem itteni lakosok kedvéért: az egyik helyi bolthálózat). 

Természetesen, más lisztből, tejből, vajból is ugyanolyan jó lesz, de így nyugodtan lehet az általam megadott mennyiségekkel dolgozni. Nincsenek benne olyan megfoghatatlan dolgok, hogy "amennyi lisztet felvesz", vagy "kellően rugalmas tészta". Amire figyelni kell: pontosan mérjünk ki mindent és tartsuk be a pihentetési időt. A receptet kézi dagasztással és gépi dagasztással (kenyérsütőgéppel is lehet dagasztani) is megadom, nem teljesen ugyanúgy kell csinálni.

Hozzávalók (20 csigához)

Kézi dagasztás

50 dkg finomliszt

2 dl 3,5 %-os tej

80 gramm olvasztott vaj

3 evőkanál kristálycukor (50 gramm)

fél mokkáskanál só

1 tojás (S méretű)

1 zacskó szárított élesztő

A tejet meglangyosítjuk, a vajat felolvasztjuk. A lisztet, a szárított élesztőt, a sót és a cukrot összekeverjük. Hozzáadjuk a tojást. Apránként hozzáöntjük a tejet és a vajat és az egészet addig gyúrjuk, amíg a kezünk tiszta nem marad. Még egy kicsit gyúrjuk, majd egy nagy tálba tesszük, kis lisztet szórunk a tetejére és letakarjuk egy tiszta konyharuhával. Nem szabad sem túl hideg, sem túl meleg helyre (fűtőtest) tenni. 45 percig pihentetjük.

Gépi dagasztás

55 dkg finomliszt

2,2 dl 3,5 %-os tej

80 gramm puha vaj

3 evőkanál kristálycukor (50 gramm)

fél mokkáskanál só

1 tojás

1 zacskó szárított élesztő

Leírástól függő, de általában alulra kerül minden, ami folyékony (tej, vaj, tojás), felülre a többi alapanyag. Van olyan kenyérsütőgép, ahol a liszt kerül alulra (Panasonic pl.) Ezután egy dagasztó programot kell választani, de a dagasztás befejezése után érdemes kivenni a tésztát és tálban pihentetni 45 percig ( a gépben nem egyenletesen kel)

Amíg a tészta kel, elkészítjük a tölteléket:

Töltelék:

80 gramm puha vaj 

3 evőkanál kristálycukor

2 evőkanál kakaó

A csigák tetejére:

1 tojássárgája

kb. 3 evőkanál kristálycukor

Ha megkelt a tészta,lisztezett gyúródeszkára borítjuk és átgyúrjuk. 5 percet pihentetjük, majd téglalap formára kinyújtjuk. Akkora legyen, mint egy A5-ös lap (2 A4-es lap egymás mellett, de kicsit nagyobb is lehet). Kenjük meg egyenletesen a töltelékkel és tekerjük fel,mint a bejglit. Vágjuk 1 cm-es széles csíkokra és az így keletkezett csigákat tegyük sütőpapírral kibélelt  vagy csak egyszerűen kivajazott tepsibe. 

Melegítsük a sütőt 180 fokra. 20 perc múlva (kb. ennyi idő, amíg a sütő bemelegszik és eddig kelnek a csigák is) megkenjük tojássárgájával a csigák felületét és megszórjuk egy kis kristálycukorral. A sütőben 10-20 perc alatt sülnek meg. (sütője válogatja). 

Karácsony 2013

Idén ismét hagyományos karácsonyfát állítottak a Grand Place-on. 

Ezt meg mi állítottuk itthon.

A belga karácsonyi szokásokról itt írtam bővebben. Nem maradt más hátra, csak annyi, hogy:

Nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak!

A belga choucroute - azaz savanyúkáposzta sok-sok hússal

Évek óta Brüsszelben töltjük a karácsonyt. Töltött káposzta helyett choucroute-ot szoktam készíteni, mert hála a virslinek és mellé tálalt krumplipürének, a legkisebbnél is sikere van. A szupermarketekben tél táján külön choucroute polc van, ahol a savanyú káposztán kívül az összes húsfélét megtalálhatjuk. Sőt, kész choucroute-ot is vehetünk, ilyenkor még a kötelező krumplipürét is odateszik a tálcára.

A belga choucroute kevésbé bonyolult, mint francia rokona, amelyet Elzászban készítenek. Mondhatnánk-minimalista étel. Kedvenc francia szakácskönyvem, a Cochon et fils szerint a jó choucroute titka a jó hentes. Szerintem a káposzta minősége sem hanyagolható el, de tény, hogy a hentesárun és türelmünkön múlik minden. A belga savanyú káposzta fűszerezése kicsit más, mint a magyaré, ezért ha otthon készítjük, érdemes jól kimosni és átfűszerezni. A hentesáru esetében megpróbáltam pár ötletet adni azzal kapcsolatban, hogy otthon hogy lehetne elkészíteni.

Köretnek burgonyapürét adnak hozzá, amit a szokásos módon készítünk, lehetőleg forró tejszínnel, sok vajjal és egy kis reszelt szerecsendióval. Elsőre szokatlannak tűnik, de nagyon jól egészíti ki a húsos savanyú káposztát.

Hozzávalók (8 személyre)

3 evőkanál olaj vagy libazsír
1,5 kg savanyú káposzta
12 szem fekete bors
12 szem borókabogyó
fél liter száraz fehér bor (legjobb a rizling)

1 babérlevél

Húsfélék-Belgiumban

35 dkg lard fumé (füstölt bacon szalonna)
35 dkg lard salé (sózott bacon szalonna)
1 jambonneau ( egy előfőzött kicsi első csülök)
1 pár saucisse campagne (ez egy speciális kolbász, olyan, olyan mint otthon ún "sonkás páros" volt, de mostanában sokan saucisse polonaise-t, azaz lengyel kolbászt tesznek bele)
16 strassbourgi virsli

Húsfélék- Magyarországon

-itt is lehet füstölt bacon szalonna, de én inkább egy füstölt csülökkel dolgoznék
-sonkás páros kolbász vagy valami hasonló (a lényeg: ne legyen paprikás!!)
-személyenként 1 pár bőrös virsli

Nagy fazékban készítem. Az enyémnek acélből készült füle van, így a sütőbe is be tudom tenni. Az olajon vagy libazsíron megfuttatjuk a darabokra vágott sózott és füstölt szalonnákat (3-4cm széles nagyobb kockákra darabolom). Utána kiveszem a húsokat, beleteszem a savanyú káposztát, kicsit átforgatom, borssal, borókabogyóval, babérlevéllel fűszerezem. Felöntöm a borral és fél liter vízzel. Takaréklángon másfél órát főzöm. (néha beteszem a sütőbe és 130 fokon hagyom egy-két órát főni). Ha menet közben elpárologna e leve, akkor pótolom, lehetőleg borral.

Utána hozzáteszem a kolbászokat és a virslit és még 10 percig főzöm

Tálalásnál kiszedem a húsféléket és külön tálon kínálom. Köretnek tejszínes, szerecsendiós krumplipürét adunk mellé.

Autózzunk Brüsszelben! Ha tudunk...

Első önálló utam autóval Brüsszelben a zaventemi reptérre vezetett. "Nem lehet gond" - mondta a férjem. "Mindenhol ki van írva, merre kell menni, meg különben is jártál már arra egy párszor." 

Ez igaz is volt. Csak: nem én vezettem meg nem volt sötét. Úgyhogy amikor felhívott, hogy ő már leszállt és mindjárt kijön, csak annyit tudtam beleordítani a telefonba, hogy " Egy négysávos autópályán Antwerpen felé tartok, de fogalmam sincs, hogy hol vagyok!" .Autópálya ugyanis egyáltalán nem szerepelt az útitervben. Ennyiben maradtunk. Aztán megpillantottam egy táblát, hogy itt kell lekanyarodni Zaventembe és 5 perc múlva  a reptéren voltam. Másnap azért gyorsan vettünk egy GPS-t.

Brüsszelben vezetni kicsit más, mint otthon.  Női vezetőként a legnehezebben azt szoktam meg, hogy kereszteződéseknél, balra kanyarodásnál a szemből jövők is zöldet kapnak. Eleinte gyakran bent ragadtam középen. A másik, ami életmentő tanács is egyben : itt a villamosnak mindig elsőbbsége van. Simán átmegy a zebrán akkor is, ha zöldet kapnak a gyalogosok. Erre egyébként piros felfestés figyelmeztet, de könnyű róla elfeledkezni. Nem véletlen, hogy külön egyesülete van a STIB ( helyi "BKV") áldozatainak. Akkor is eléd kanyarodik, amikor zöldet kapsz és egyenesen mennél. A villamos sávban jöhet busz, taxi, időnként igen nagy sebességgel. Az én legnagyobb ellenségeim a jobbról érkező motorosok.

A jobb kéz szabályt nem szeretik megadni, ennek kétszer is szenvedő alanyai lettünk. Különösen veszélyes, amikor garázsból kiállva úgy döntenek, hogy nekik viszont jár. Nagyon fegyelmezettek a gyalogosok tekintetében, a zebránál szinte mindig megállnak. Otthon pont ezért kerülök néha életveszélybe, mert ugyanezt feltételezem.

Nincs nulla tolerancia, 0,50 mg/liter a megengedett véralkoholszint vezetőknek. Régebben már írtam a bobokról, így hívják azokat a sofőröket, akik vállalják, hogy nem fogyasztanak alkoholt és így fuvarozzák a barátaikat.

A parkolást nagyon egyszerűen oldják meg: ha nincs hely, az út közepén kiteszik a vészvillogót és várnak. Ebből persze dugó lesz, de itt a dugó annyira természetes, hogy ezen meg sem döbbennek. Belgiumban van a legtöbb dugó Európában, 2011-ben pl. 55 órát töltöttek átlagosan dugóban az autósok. Másik "dugóképző" tényező a kamion, akinek a sofőrje azt hiszi, hogy ki tud kanyarodni az utcából. Vagy elfér a parkoló autók mellett. Hát nem. Végül a dugó szempontjából a legveszélyesebb hely: a Ring, a több, mint 100 km-es körgyűrű, amit Európa legnagyobb parkolójának is neveznek- van, hogy 5 órát vesztegelnek benne az autósok. Grand Bigarre-nál az éjszakai órákat kivéve szinte mindig áll a sor.

Brüsszelben alagutak segítségével "gyorsíthatunk", kivéve ha nagy eső esik.. Mert akkor az alagutakat elönti a víz és vége a dalnak.

A télről most ne is beszéljünk, arról már esett elég szó itt és itt.

Belga specialitás a folyamatos útépítés is. Szépen módszeresen dolgoznak, csak az a baj, hogy ... mindenhol. Idén ősszel az otthonunk és az iskola közötti négy lehetséges útvonal közül csak egy volt járható. Kezdett egy labirintusjátékra emlékeztetni a közlekedés.

Végül egy igazi kuriózum: Belgiumban a 60-as évekig alanyi jogon járt a jogosítvány. Ennek megfelelően a nagyon idős korosztálynál akadhatnak gondok a vezetési technikával. A legdermesztőbb élményem egy 90 körüli  hölgy volt egy legalább 30 éves hatalmas autóban. Igaz, nem volt egyedül, mert egy pincsi ült az ölében....

If only for a second - Mimi foundation Bruxelles

Ezt ma láttam a Facebook-on. Daganatos betegeket alakítanak át fodrász, kozmetikus, stylist segítségével. Rendhagyó módon...Tudnak ezek a belgák valamit....