Napi kisszínes: Tanuljunk franciául! - Mozaikszó-póker

Játszunk egy kis szópókert, ha már hétvége van..

D A I S

Én ebből az AIDS-et raknám össze. A belgák a SIDA-t. Jelentését tekintve ugyanazt. Franciául le syndrome d'immunodéficience acquise a teljes név (ugyanígy nevezik az olaszok, a spanyolok és a portugálok is). Teljesen hasonló az angol elnevezéshez (acquired immune deficiency syndrome), csak a latin nyelveknél más a szórend

I H V

Ha már AIDS, akkor jöjjön a kórokozó, a HIV vírus. Franciául VIH, vagyis le virus d'immunodéficience humain, angolul human immunodeficiency virus ).Tükörképek.

A N T O

A legkézenfekvőbb megfejtés a NATO (North Atlantic Treaty Organisation) franciául az OTAN, vagyis Organisation du Traité de L'Atlantique Nord. Ugyanaz-fordítva.

Bevallom, én ezeket itt hallottam először. Az tény, hogy otthon a gimnáziumi francia oktatásnak a 80-as években nem volt szerves része egyik sem...

Szolgálati közlemény - Új bloggerek a láthatáron: Zsuzsa és Niki

Möszjő bácsi  gyakrabban jelentkezik : Mónika mellett két új blogger csatlakozik hozzám: ezentúl Zsuzsa és Niki írásait is olvashatjátok. Zsuzsa ma kezd: a brüsszeli albérletkeresés szépségeiről oszt meg  egy tanulságos és hasznos posztot. Niki is jön nemsokára és várjuk Móni visszatérését. Lesz sok új témánk, sorozatunk, hogy kiderüljön: Mi újság Brüsszelben?

Napi kisszínes : Frőd és Niccs

A család kicsi kincsé-t nézzük.
- Ezt néztük  etika órán - mondja a lányom.
- És mi volt még? -kérdezzük,
- Film nem. Csak Frőd és Niccs (sic!)- feleli.
Freud és Nietzsche.
Úgy, mint Mikael Duglász (Michael Douglas), Robenszon Krüzoé (Robinson Crusoe).
És vannak, akik Dötroá-ban laknak. (Detroit-ban)
Így meg így. Franciául.

A belga iskola primaire-től a secondaire-ig 2. - avagy miért érnek el előkelő helyet a PISA teszteken?

Ha már szeptember 1, akkor mi is jöhetne más, mint iskola? A múltkori posztom kicsit száraz és tényszerű lett, most jöjjenek az igazi finomságok..

Régóta próbálom megfejteni a belga oktatás titkát, hiszen a nagyon előkelő 9. helyen álltak 2012-ben a PISA teszten matematikából és olvasásból a világon és a természettudományokból is csak pár hellyel vannak lejjebb.

A kulcs valószínűleg az alapoktatásban rejlik. Az első hat osztályt gyakorlatilag azzal töltik, hogy az alapkészségeket gyűrik: számolnak fejben-írásban, írnak, olvasnak. Külön óra a calcul mental (fejbenszámolás) és a calcul écrit (írásban számolás). Nem rohannak, harmadikban pl. szorzótábláznak. Külön órát  kapnak a mértékegységek is. A feladatok rendkívül gyakorlatiasak: Hány gramm egy pizzaszelet a gyorsbüfében? Egy gombóc fagyi?  Milyen kiszerelés a leggazdaságosabb? Reális a számla végösszege?

Valami azt súgja, hogy ebben az országban nehéz lehet piramisjátékot indítani...

Aztán a secondaire-ben komolyodik a helyzet, még az alapóraszámú példák sem könnyűek. Ezen például nagyon elszomorodtam, pedig nem is science-szakirányon adták fel, hanem a közepes óraszámon...

Biológiából ugyanazt tanítják, mint mi, de például amikor emelt szintű kémiát korrepetáltam, az egyetemi jegyzeteim apró betűs részében találtam meg a használt egyenletet... 

Fizikából hasonló a helyzet, de tegyük azt is hozzá, hogy aki science-szakirányra megy, az egyben megkapja az egész szeretetcsomagot. Vagyis matek-fizika-kémia-biológia csőstül....

Külön történet a földrajz. Topográfia elvétve, talán az európai fővárosok mennének, de domborzat sehol.( nem úgy, mint mi, akik vaktérképen mutogattuk a Harz-hegységet...) Kicsit meghökkentem, amikor az egyik záróvizsga anyaga New York kerületeire korlátozódott. 

A földrajzoktatás itt egyértelműen arra szolgál, hogy valahogy eligazodjanak a világban, a fentiek ismeretében átvitt értelemben természetesen. Sokkterápiaként hatott, amikor elvitték őket egy olyan kiállításra, amely bemutatta, hogy mikorra merülnek ki a Föld nyersanyagtartalékai, utána egy kicsit környezettudatosabb lett mindenki.Foglalkoznak a vízhiánnyal, az alternatív energiaforrásokkal, a globális felmelegedéssel, a migráció okaival.

Most pedig következzenek a humán tárgyak, ahol szintén sok lesz a meglepetés.

Visszaemlékezve arra, hogy a magyar órákon milyen mélységben tanultuk a francia irodalmat a teljesség igénye nélkül néhány név: Villon, Lamartine, Rimbaud, Verlaine, Baudlaire, Apollinaire, Mallarmé a költők közül. Kezdjük azzal, hogy az  általános iskolában Rimbaud: Kenyérlesők-jét kívülről meg kellett tanulni. Villonnal a gimnáziumban órákon át foglalkoztunk, ahogy a többiekkel is.Tudtuk, hogy Verlaine: Őszi sanzon-ja adta meg a jelet a normandiai partraszállásra. Francia órán Apollinaire verseket fordítottunk, persze kiderült, hogy Radnótinak és Vas Istvánnak ez kicsit jobban sikerült.

A kötelező olvasmányok között helyet kapott Moliere Tartuffe-je, Balzac: Goriot apó, Stendhal: Vörös és fekete, Flaubert: Bovaryné,Voltaire: Candide, Camus: A közöny.  Utánanéztem, ezek a jelenlegi magyar gimnazisták számára is kötelezőek.

És még nem beszéltünk a Cyrano de Bergerac-ról, Dumas-ról, Hugo-ról, Maupassant-ról, Zolát és Proust-ot sem felejtve. Meg az angol, a német és az orosz irodalomról sem. És vegyük hozzá a mienket is. Elsősorban.

Nézzük akkor ugyanezt "belgában". Rimbaud-t, Verlaine-t, Baudlaire-t részletesen vették, de nem kellett  kívülről verseket tanulni. Villonról nem is hallottak és Apollinaire sem került elő, akinek a múzeuma mellesleg Stavelot-ban tekinthető meg. El kellett olvasni a Tartuffe-öt, A közöny-t, Sartre két könyvét, Maupassant novelláit és itt vége is francia klasszikusoknak.  A klasszikus világ irodalmat Shakespeare kivételével  nem érintették...Memoriter egy szál se. Sok kötelező olvasmányuk volt, de ezek rendszerint kortárs francia és világirodalmi alkotások. Több könyv közül választhatnak, hogy mindenki találjon ízlése szerint valót, de azért a választásba az is gyakran belejátszik, hogy mit lehet éppen megvenni a könyvesboltban. Némileg meglepett, hogy erre a listára Keyes: Virágot Algernonnak vagy a skandináv krimiírók könyvei is felkerültek, amelyeket egyébként szívesen olvastak a diákok. Választható volt például Cormac McCarthy Pulitzer-díjas könyve Az út is vagy  a belga bestseller listán szereplő Amelie Nothomb-nak a regényei is. Sokfélét kínálnak fel nekik, az a lényeg, hogy olvassanak. A secondaire alatt legalább havonta egy könyvet vettünk, ezek általában ugyanabban a sorozatban jelentek meg és 5-7 euro-ba kerültek, ami itt nem számít drágának. 

A primaire-ben olyan könyveket kell elolvasniuk, amelyek valamilyen társadalmi vagy személyes problémával foglalkoznak: rasszizmus, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyerekek. Ezek a témák már az etika oktatást készítették elő, amelyre nagy hangsúlyt fektetnek.

Megnéztem néhány esszét, amelyet francia órára kellett elkészíteni. Ezek inkább filozófiai kérdések és nagyon bonyolult formai követelményeknek kell eleget tenniük az írásoknak. Tézis-antitézis, megoldás... Ehhez képest a bevezetés, tárgyalás, befejezés hármas egysége még vázlattal együtt is sokkal egyszerűbbnek tűnik.

A történelem-oktatás szintén érdekes magyar szemmel. Az, hogy mi, magyarok, mintha ott sem lettünk volna, nem lep meg. 

Már a primaire-ben elkezdték  a történelem oktatást, sajátos logika alapján. Először az első világháborúval foglalkoztak, utána éles váltással belecsaptak a keresztes háborúkba méghozzá azokat a hadjáratok is kiemelve, amivel történelem szakos húgom is csak az egyetemen foglalkozott. Később megértettem, hogy Bouillon Gottfried (franciául Godefroy) keresztes lovag okán buzdultak fel ennyire, aki Brüsszel közelében látta meg a napvilágot. Vártam, hogy majd a második világháború is előjön így az ardenneki csata okán, de ezt kihagyták.

A secondaire-ben aztán elkezdik újra az őskort, majd a kelta történelmet. Ezután jött Róma és közölte a lányom, hogy komolyodik a helyzet. Lelki szemeim előtt megjelent az első triumvirátus, de aztán kiderült, hogy a gladiátorok életével foglalkoznak. Ezt a szintet aztán átlépik, de pl. a 100 éves háborút sem tanulják olyan részletességgel, mint mi annak idején: ott volt Jeanne D'Arc és ennyi. Sehol pl. a jacquerie. Hozzáteszem, hogy ő science, azaz reál irányon tanult, tehát humán tagozaton lehet, hogy más a helyzet.

A Napkirály és a francia forradalom nagyjából a helyén volt, az első és a második világháborút részletesen tanulták, az 1945 utáni történelmet pedig nagyon-nagyon részletesen. Persze, nyilván kissé más szemszögből, mint mi. Kedvenc témájuk a hidegháború és nagyon szeretnek a peresztrojkával és a glasznoszttyal foglalkozni. (mi megint nem kerülünk elő). Számomra a legbizarrabb élmény mégis az volt, amikor egy másik iskolában a fiam franciául tanulta francia tanártól az 56-os forradalmat. Az előzményeiben volt egy kis (?) félreértés, de örüljünk, hogy végre megemlítettek bennünket is. 

Nyelvek. Flamanddal kezdenek, hiszen ez az ország másik hivatalos nyelve és sok álláshoz alapkövetelmény, hogy mindkét nyelvet beszélje valaki. Ennek ellenére mérsékelten veszik komolyan. Sokan az egyetemen szembesülnek vele, hogy pl. ügyvédként milyen nagy gondot jelent a hiánya és nyelviskolában gyorstalpalóval próbálják behozni az elmaradt órákat. A tudatosabb szülők egy félévre átküldik Flandriába cserediáknak a gyerekeiket.

A latint nagyon fontosnak tartják, minden nyelv alapjának, és azért is, mert logikus gondolkodásra szoktat. Viszont újlatint tanítanak, amivel elvileg beszélgetni is lehetne - ellentétben velünk, ahol az ólatint tanítják a középiskolában forráselemzés kíséretében. Ők is elemeznek forrásokat, de vannak párbeszédek is pl. két rabszolga között. Egy érdekes adalék a témához: sok egyéb mű mellett például a Harry Potter két első kötetét is elolvashatjuk újlatinul

Viszonylag későn kezdenek el más európai nyelveket tanulni. Az olasz és a spanyol a francia miatt nem nehéz nekik, a flamand pedig a németet és az angolt könnyíti meg. Nem nagyon törik össze magukat a nyelvtanulással, ugye beszélnek egy világnyelvet. Aki idejön, az felkészülhet arra, hogy az átlagember gyengén beszél angolul. Ha hallják, hogy külföldi vagy, azonnal felajánlják az angolt, akkor is ha sokkal gyengébben beszélnek, mint mi franciául. 

Külön fejezetet érdemel az etika és a vallásoktatás. A nagyszámú bevándorló miatt természetes, hogy sokféle hittan-óra van. Ezt olyannyira komolyan veszik, hogy egy gyerek kedvéért is hívnak hitoktatót. Hallottam olyan történetet is, amikor az egyik kislányt a szülők minden évben más vallásórára írattak be, hogy mindet megismerje és abban az egyik évben csak az ő kedvéért hívtak egy rabbit.

Etika órán szinte minden fontos téma terítékre kerül : rasszizmus, másság.. 12 évesen például a Hotel Ruandát nézették velük. Toleranciára és empátiára tanítják őket, hiszen egy ennyire multikulturális társadalomban ez elengedhetetlen.

A készségtárgyakat, ahogy már írtam az előző cikkben, nem viszik túlzásba. A heti 3 testnevelésórához itt is ragaszkodnak,  amibe itt is beletartozik a futás. (én  a Feneketlen-tavat futottam körbe annak idején, ők meg itt Uccle-ben az Observatoire-t).

A titok valószínűleg abban rejlik, hogy túl az erős alapokon használható, naprakész ismereteket tanítanak. Nem állítom, hogy ez az egyetlen üdvözítő út, de van, amit érdemes lenne átvenni tőlük.

A témát még folytatom, legközelebb az iskolai élet és a Petit Entreprise következik.

Hurrá, nyaralunk! - Sziget-anzix 2015.

"Ha fizetnének, sem mennék oda" . Én is ezt mondtam pár évvel ezelőtt a Szigetről látva a port meg a sátrakat és ne szépítsük: koromat tekintve régen kinőttem a Sziget elsőszámú célcsoportjából. De van két gyerekem, akik nem, úgyhogy az első "szigetes" évemet fuvarozással töltöttem: költöztettem a sátrakat meg az egyéb hallatlanul fontos dolgokat. Aztán tavaly már én is kint voltam, idén meg kifejezetten vártam. Dolgoztunk mindhárman,önkéntesként, ők a francia kempingben én meg kísérő tanárként (legalább egy hétig végre én is azt csinálom, amit legjobban szeretek...utólag is köszönet a Vajdásoknak az együttműködésért).

A két gyerek, illetve idén már csak az egyik, mindig elégedetten nyugtázza a fellépők névsorát, én meg kevéssé elragadtatva állapítom meg, hogy a magyarokat leszámítva szinte nem ismerek senkit. Úgyhogy a koncert-vonal nem igazán vonz, idén  csak a Magashegyi Underground-on voltam . (tavaly is, de akkor rövid időre betévedtem néha máshova is).

Nem nagyon szeretem a túltervezett programokat. Sőt. Leginkább szemlélődöm. Miután a Sziget számomra elsősorban a Sárkányt jelenti, amit a bicskei Vajdások építettek 15000 PET palackból, nagyrészt ott üldögéltem.

Szinte el se kellett mozdulni, ugyanis éppen a magyar falu és a vándorvurstli mellé kerültünk, úgyhogy mindig akadt látnivaló, vagy jött valaki, aki csak beszélgetni akart.

Például a spanyol "lóemberek":

És a fodrász show áldozatai. Autópályafrizura kisautókkal.

Itt ki lehetett próbálni, hogy érezné magát Gulliver az óriások országában. 

A faluban bárki befonathatta a haját (én az 5cm-es hajammal kis eséllyel indultam) vagy pingáltathatott a karjára, lábára, orcájára. Az enyém ilyen volt:

Ez a derék nádihegedűs meg közben szórakoztatta a szépülnivágyó népeket, nem annyira magyaros hangulatban. Amikor én arra jártam, a  Money, money, money-t játszotta unalmában.

Hogy teljes legyen a zűrzavar, az egyik sarokban énekelni kellett, hogy bepecsételjenek a Sziget útlevélbe (sok-sok helyszín, egy pecsét mindenhol, ha mind megvan, ajándék jár). Itt aztán látszott, hogy a Kodály-módszer meg az énekóra finoman szólva nem kiemelt része a nyugati oktatásnak. A francia csoport a Marseillaise-t énekelte népdal gyanánt, mire a többiek is belelkesültek, úgyhogy elhangzott a svéd meg a holland himnusz is....

Este a Csűrben (igazából nem tudom, mi a neve) táncház volt, ahol nagy lelkesedéssel ropták ugrabugrálták a legényest a lányok is hajnali 3-ig. Néha annyian voltak, hogy mozdulni sem lehetett, de miután sokan többször is visszajöttek, egyértelmű tetszésről beszélhetünk.

Ez meg itt az Élet fája, szintén Vajdás-installáció. Este nagyon szerettek alatta üldögélni a látogatók. Sőt, volt akit elragadott a romantika is... Egészen addig, amíg az arra haladó holland kislány egy nagy marék homokkal észhez nem térítette őket, amit az anyukája lelkesen megörökített egy Iphone segítségével. Voltak durva elhajlások...

Az egyik kedvencem a Fidelio-színpad volt, ahol nagy színes puffokon lehetett heverészni zene hallgatás közben. Az iszonyú hőségben a már nem túl szomjas fiatalok tátott szájjal aludtak a párnákon, de amint rákezdett a zenekar, nagy horkantások közepette felugrottak és késlekedés nélkül távoztak. De nagyon sokan voltak, akik valóban élvezték a műsort: az interaktív operaelődásokon vezényelhették a Carmen nyitányát :az élelmesebbek teljesen lelassították, majd felgyorsították a zenekart. Zenélhettek, rendezhettek, ismeretlen áriákról próbálták kideríteni, hogy miről is szólhatnak. Esténként az Operaház művészei énekeltek ismert áriákat Shakespeare-drámák stílusában, óriási sikerrel. Szandálban és rövidgatyában.

A legnagyobb szenzáció a Fuerza Bruta előadása volt, sajnos, erről lemaradtam, de többen egyetértettek abban, hogy csak ezért érdemes volt kijönni.

 

Volt még rengeteg kézműves program, pl. cipőfestés a   H&M sátorban, ahol fehér tornacipőket lehetett díszíteni. Mindenki óriási elánnal fogott a munkához, "itt aztán nagy művészkedés lesz" felkiáltással. Menetközben persze kiderült, hogy nehéz igényes darabot létrehozni. Kisebbségi érzésemet csak fokozta a mellettem ülő holland lány, aki szabályos VanGogh napraforgókat festett a cipőkre. Én a következő darabbal rukkoltam elő a lányomnak, aki a francia kempingben szeretett volna valami "belgás" dolgot hordani.

A hatás leírhatatlan volt. "Egyszer majd megkérlelsz emiatt a percekig tartó röhögés miatt Rozi, adja az Isten, hogy megérjük mind a ketten".. ( idézet innen..)

Tavaly megnéztem a Nagyszínpad előtti közös léggömb-felengedést és a színes poros dobálást is. Eleinte nagyon tetszett, hogy olyan porokat kaptunk, mint amiket a Holi ünnepen dobálnak

Amikor aztán leesett, percekig nem láttam semmit, csak sűrű barna porfelhőt, úgyhogy idén a közelébe sem mentem. Tisztálkodni a Szigeten bonyolult. Aludni nem, hiába gondolná az ember, hogy ekkora zajban lehetetlen. Az ütemes basszus úgy látszik, hipnózisba visz... 

Az étel-ital nyugat-európai viszonylatban nem drága, de így is nagyon sokan a közeli Auchanba jártak vásárolni és előtti zajlott a piknik. Bent kétszer ettünk, egyszer kolbice-ot (jellemző módon, ha már otthon voltunk, nekem először nem esett le, hogy "kolbájsz"-nak kell mondani, hanem lekolbicéztem), ez egy kenyértölcsér, kolbászokkal, savanyúkáposztával és szószokkal

Másodszor pedig a Befaló Bill-ben kóstoltuk meg a barbecue-t (utólag is köszönet a tulajdonosnak, aki a "magyarok vagytok, nektek még jut egy kis marha is" felkiáltással adott még egy kis plusz adagot). Le a kalappal, tényleg nagyon jó.

Persze, az egész Szigetet nem lehet itt bemutatni, de azt hiszem, idén nagyon jó irányban indultak el. Jövőre valószínűleg még inkább igaz lesz ez, mert egyre nehezebb megfizetni az előadókat, ezért inkább a körítésre kell helyezniük a hangsúlyt. Ahogy az interjúban is megjelent, nem az "olcsón eszem-iszom, eljövök őrjöngeni" célcsoportot célozzák meg, hanem az igényesebb réteget.

Olvastam olyan cikkeket, ahol azt írták, hogy nyugat-európai műhippik felvonulása zajlik. Igen, van aki a reptérről taxival a Decathlonba siet, ahol felvásárol sátrat, horgászszéket, matracot. Majd a Szigeten 4 ezer eurot tesz a kártyájára, végül mielőtt taxival kivitetné magát a reptérre, miszlikbe aprít mindent és feldobálja a fákra. De a többség nem ebbe a csoportba tartozik. Inkább azt láttam, hogy nagyon érdeklődőek és lelkesek, tetszik nekik, amit látnak. Azt hiszem, a Sziget igazán jó reklám Magyarországnak.

A belga iskola- primaire-tól a secondaire-ig, avagy jó tanácsok szülőknek

"Tous ensemble, tous ensemble" -azaz mindenki együtt. Ezt skandálta a tömeg tavaly a Vörös ördögöknek, azaz a belga válogatottnak a futballvilágbajnokságon. Őszintén szólva ekkora egységet én még nem láttam itt, mint akkor (és azóta sem). Sokan voltak és sokféle náció.

Dehogy mennyire? Ez egy gimnáziumi osztály. A lányom kivételével mindannyian belga állampolgárok, de csak egy kislánynak vannak belga felmenői. A többiek szülei mind-mind más országokból érkeztek, van köztük többek között olasz, vietnami, spanyol, francia, kongói, bosnyák és ugye magyar.

A belga, helyesebben a brüsszeli iskolával kapcsolatban az első szó, ami eszembe jut: multikulturális. A magániskolákat nem ismerem, de az állami iskolákban mindenütt ilyen színes a kép.

Az iskolák 6+6-os szerkezetűek, tehát 6 primaire-ből és 6 secondaire-ből állnak. Egy évvel hamarabb kezdik az iskolát, mint nálunk, ezért az otthon második osztályt végzett lányomat 4. osztályba, a fiamat pedig 5. helyett a hatodikba akarták beírni. Mi ragaszkodtunk az alacsonyabb évfolyamhoz, lévén a francia tudásuk a köszönésre korlátozódott, amit végül is elfogadtak.

Hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken fél 4-ig tart a tanítás, szerdán viszont rövid nap van-ezt szánják a szakkörökre, ilyenkor délben illetve fél 1-kor végeznek a gyerekek. A szünetek kicsit hosszabbak, mint Magyarországon, az iskolaév is két héttel később fejeződik be.

Nem mennék most bele a magyar és a belga iskola összehasonlításába, ezt majd egy másik posztban teszem meg. Szülőként és tanárként a következő tanácsokat tudnám megfogalmazni azoknak, akik a belga iskola mellett döntenek:

- nyilván gyerektől és nyelvi képességtől függően lehetnek kivételek, de ha francia nyelvtudás nélkül érkezik a gyerek, 4. osztály (primaire) felett nagyon kockázatos ezzel próbálkozni. Ekkorra már nagy a lemaradás és bejönnek az alaptantárgyakon kívül újak (történelem) is.

-lehetőség szerint legyen valaki (szülő, tanár) legalább az első években, aki naponta foglalkozik a gyerekkel, gyakorolja a szavakat..A primaire-ben szinte minden nap van dictée, amikor az előző órán tanult szavakat kell diktálás után leírniuk. Ezt érdemes nagyon komolyan venni, sokat segít a későbbiekben.

-az iskola, legalábbis a mienk, a nyelvi felzárkóztatáshoz adott segítséget, hetente kaptak magánórákat a gyerekek francia tanároktól

- a tananyag a primaire-ben nagyon könnyűnek tűnik. Például külön óra a calcul mental (fejben számolás) és a calcul écrit (írásban számolás), mert fontosnak tartják, hogy az alapokat minél jobban elsajátítsák a gyerekek. Emellett gyakorlatiasak: pl. a mértékegységek tanításánál olyan keresztkérdésekkel bombázzák a gyerekeket, hogy vajon hány gramm lehet egy levespor, hány cl-es kiszerelésben vehetsz tejszínt a boltban. Ez a "sétagalopp" aztán a secondaire-ben a reál tárgyakból időnként egyetemi szintre vált (integrálnak, differenciálnak).Nagyon éles a különbség a primaire és a secondaire között, sokkal nagyobb, mint otthon a negyedik és az ötödik osztály között.

-ha a gyerek magyar iskolában tanult írni, lesz némi megrázkódtatás, írásban ugyanis pár betű alakja eltér a magyartól (r, z, f). Máshogy végzik írásban a szorzást, más a kémiai elemek neve is

- második nyelvként a primaire-ben a flamandot tanulják, a secondaire első osztályában bejön a latin, amire nagy hangsúlyt fektetnek. Érdekes, hogy újlatint tanítanak. Egyéb nyelvekre és az informatikára később kerül sor, de csak azokban az  osztályokban hangsúlyosak, akik erre szakosodnak. Idegen nyelvként ebben az iskolában angolt, spanyolt és németet lehetett választani.

- a secondaire harmadik évében már el kell dönteniük, hogy a Science, Humain vagy Économie irányban mennek tovább. Később nehéz váltani, ezen kívül azt is figyelembe kell venni, hogy az egyetemnek milyen elvárásai vannak óraszám tekintetében. Bizonyos szakokra pl. emelt szintű matematikát kérnek: a secondaire-ben ennek megfelelően választható 4, 6 vagy 8 órás matematika Ami nekem nem volt magától értetődő: itt pl. a közgazdasági egyetem első tanévében van fizika és kémia is, az orvosin pedig erős matematika, erre is gondolni kell, amikor szakirányt választanak. A Politech-re (ez a műszaki egyetem) nem jelentkezhet, aki megbukik matematikából, máshol ez nem kitétel.

- csak a secondaire első évében van rajz, másodikban zene (ének elvétve), ezután normál tagozaton megszűnnek a készségtantárgyak, csak a testnevelés marad végig heti 3 órában.

- secondaire-ben évente, de esetenként már a primaire-ben is szétszórják az osztályokat és a tanárok is évente változnak.

-klasszikus osztályfőnök és osztályfőnöki óra  a secondaire-ben nincs, úgyhogy elég nehéz arra rájönni, hogy a gyerek bajban van. Ellenőrző sincs, a tanév során háromszor kapnak bizonyítványt az ún. bulletin-t.

-1-20-ig osztályoznak, bukás 50% alatt van. (20-t nem nagyon adnak). Egy ideje 3-ban maximálták a bukások számát, de régen csak attól függött, hogy hány lehet, hogy a tantestület épp mit gondolt a gyerekről. Ha a gyerek tanulmányi átlaga eléri az 50 %-ot, akkor lehet több is. A bukás itt nem olyan tragikus dolog, mint nálunk, szinte mindenki bukik egyet. (könnyen is buktatnak). A pótvizsgán általában csak a sok tárgyból bukókat utasítják évismétlésre.

-egy tanévben két vizsgaidőszak van, ilyenkor minden tantárgyból vizsgázni kell a secondaire-ben

-nincs érettségi vizsga. Ha valaki befejezi bukás nélkül a 6. osztályt, felvételi vizsga nélkül mehet egyetemre. Bizonyos szakokon pl. az orvosin van egy kötelező hat tantárgyas teszt (biológia, kémia, angol, francia, matematika, fizika), de ennek egyelőre nincs komoly tétje, inkább csak arra figyelmeztet, hogy alkalmas-e a diák az adott szak elvégzésére. Most gondolkodnak azon, hogy ezt valóban felvételi vizsgának kellene tekinteni, sőt más szakokon is be kellene vezetni. ( Ez Brüsszelre vonatkozik és a francia közösség igazgatta egyetemekre, Flandriában más a helyzet).

Szubjektív véleményemet a belga oktatásról majd egy következő posztban osztom meg, elöljáróban annyit, hogy a PISA-teszt eredményei alapján világviszonylatban a 15. helyen állnak, ami nem rossz...

Meggyes rétes belga koprodukcióban 10 percben - kezdőknek is!

Rendszeresen szoktam sütni brüsszeli magyar rendezvényekre, iskolanapra, bálra, vásárra és mindig fejtörést okoz, hogy mit csináljak. Néha adott a feladat, ilyen volt a bejgli, de például a bál feladta a leckét. Végül pici képviselőfánkokat sütöttem, ami ugyan itt is ismert - éclair- csak a formája más.

Most nem volt sok időm, úgyhogy meggyes rétest készítettem.Az egész művelet nem több, mint 10 perc és kizárólag a közeli boltokban kapható alapanyagokkal dolgoztam.

Réteslapot a drogenbosi Carrefourban vettem. A halal-termékek között találtam-eredetileg baklavához való- 4 nagy rúd rétesre elég.

Ha nincsen halal-pult, a Carrefournak van sajátmárkás réteslapja- pate filo- néven fut, ez egy kicsit vastagabb, 8-10 lap van benne. ( a hűtőpultban keressük).

Meggybefőttet az ALDI-ban vagy a Lidl-ben szoktam venni,  általában cérise van rá az üvegre. Ez a Lidl-ből származik 

A réteslapok megkenéséhez semleges ízű olajra van szükség, én általában kukorica (huile de mais)vagy földimogyoróolajat (huile d'arachide)  használok, de a napraforgóolaj is jó (huile de tournesol)

Menetközben kiderült, hogy nem elég a darált mandula, amit a meggy alá szoktam szórni, hogy felszívja a levét. Ilyenkor szóba jöhet a zsemlemorzsa is, de találtam egy fél csomag Speculoos-kekszet és inkább abból csináltam morzsát.

Speculoosből mindegyik áruházláncnak van sajátmárkás terméke, ezek nagyon jók pl. a sajttorta alapjához is. Miután ez a keksz fahéjas-szegfűszeges ízesítésű, kifejezetten illik a meggyhez. Így készült a rétes belga-magyar koprodukcióban és legalább olyan finom lett, mint darált mandulával.

Hogy tényleg 10 perces munka legyen és a tepsit se kelljen sokat súrolni, érdemes sütőpapírt használni, de persze, jól kiolajozott tepsivel is dolgozhatunk. Sütőpapírt minden nagyobb szupermarketben lehet venni, de a legjobb áron a Zemanban juthatunk hozzá.

Hozzávalók (2 rúd réteshez)

6 réteslap

1 üveg meggybefőtt

10 db Speculoos-keksz (helyette zsemlemorzsa vagy darált mandula)

1 kávéskanál fahéj

2 evőkanál kristálycukor (ízlés szerint)

olaj- kb 1 dl kell

porcukor  rétes megszórásához

A sütőt 200 fokra melegítjük.  A meggy levét leszűrjük, kinyomkodjuk és összekeverjük a fahéjjal és a kristálycukorral. A speculoos-t ledaráljuk. (ha nincs daráló, nylonzacskóba tesszük és egy húsklopfolóval vagy gumikalapáccsal összetörjük)

Az első réteslapot leterítjük egy tiszta konyharuhára. (ha nagyon száraz, akkor egy kicsit nedvesítsük be a konyharuhát.  Ha baklava-lapot van, csak száraz konyharuhát használjunk). Egy ecsettel vagy kenőtollal kenjük be olajjal és terítsük rá a következő réteslapot. Erre megint olajat kenünk és jöhet a harmadik lap. Nem baj, ha itt-ott elszakad, nyugodtan toldozgathatjuk, de a biztonság kedvéért rátehetünk még egy negyedik lapot is.

A  kekszmorzsa felét egy széles csíkban rászórjuk a réteslap szélére és ráhalmozzuk a meggy felét. (pici olaj mehet alá, de elég zsíros a keksz, ezért nem tettem) A konyharuha segítségével feltekerjük.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe fektetjük és a tetejét megkenjük olajjal.

Sütőtől függően kb. 10 perc alatt aranybarnára sül. Azonnal szórjuk meg porcukorral. Recés késsel lehet szépen felvágni.