Pár éve még, ha azt kérdezte volna tőlem valaki, hogy mi jut eszembe a kot-ról, azt mondtam volna, hogy a tyúk. Kotkodács meg kotlik. Kb. ennyi.
A belgáknak nem csak ennyi.A kot igazi belgaság, a diákszoba, vagyis a chambre d'étudiant fedőneve. A flamand kotje szóból jön, ami kicsi helyet, fészket jelent
Általában több kot van egy házban vagy lakásban, 3-4 emeletes házat figyelembevéve akár 12 szobát is kialakíthat a tulajdonos. A szobákban ágy, íróasztal, szekrény az alapberendezés plusz egy kis mosdó -semmi felesleges flanc. A berendezés az esetek többségében az IKEA-ból származik. Matracot mindenki maga vesz. A konyha közös, van benne alapfelszerelés, de mindenki viszi a saját edényeit és a hűtőben is jár egy polc. Zuhanyozó, WC emeletenként egy, de ha valaki sajátot szeretne, akkor sokkal mélyebben a zsebébe kell nyúlnia. A közös helyiségeket commu-nek nevezik.
A szerződésben nemcsak a diák, hanem a szülő neve is szerepel, ő vállalja a kezességet a fizetésért.
Az esetek többségében 12 hónapot kell fizetni, a nyarat nem lehet megúszni, de néha beérik 11 hónappal.A havi bérleti díjban általában a rezsi és a wifi is bennefoglaltatik, de amikor megkapják az éves gáz-villany-víz elszámolást, akkor kérhetnek még kiegészítést. Van, ahol külön kérik a charge-t, azaz nem számít bele a bérleti díjba.
Brüsszelben 300 euro körül kezdődnek a kot-díjak, vidéken egy kicsit olcsóbbak. Általában kéthavi kauciót kérnek.
Néhány egyetemnek, pl. az ULB-nek is vannak saját kot-jai, ezek olcsóbbak, mint a magánszemélyek által kiadott albérletek. (ha valaki bevállalja a szobatársat, 125 euro-ból megúszhatja a bérlést 1 hónap kaucióval).
Kot-ot nem csak diákok vehetnek ki, hanem pályakezdő fiatalok is. Néhányan felsorolják az aktuálisan náluk lakó "kotlók" életkorát és van, ahol 24-32 éves társaság. Ők már bizonyára nem diákok. Persze, ki tudja manapság... sok a későn érő típus.
Azért kíváncsiságból megnéztem, hogy itt mit mond a tyúk
Brüsszel már egy hete "autómentes" lázban ég. Próbálják a figyelmet ráirányítani a "covoiturage"-ra ('kovoátürázs'), azaz a közös autóhasználatra. Egyszer kíváncsiságból megszámoltam a Bois de Cambre-ban (nagy az átmenő forgalom ezen a helyen) 40 autóból 24-ben magányos vezető ült, úgyhogy ez tényleg fontos ügy.
Ma az egyik alagútban a következő feliratra lettem figyelmes: a Rogier csak 1 perc innen... biciklivel.
Autóval 10 volt... Számos érv szól a bicikli mellett, én tudok egyet ellene is, de nem akarok "ünneprontó" lenni.
Brüsszelben tényleg nagyon komolyan veszik az autómentes napot : fél 10-től este 7-ig "lélek az ajtón se be, se ki", vagyis autót nem használhat senki, csak az egészségügyiek, rendőrök, taxisok, a média illetve azok, akik a commune-től erre nyomós okból kifolyólag engedélyt kérnek. Ők mehetnek, de maximum 30 km/ órás sebességgel. A tömegközlekedés működik, a vonatok mennek, a Ring nyitva van, tehát ha valaki ügyes, akkor eljuthat akár a reptérre is. Azért autóval mindenképpen érjük el a Ring felhajtóit fél 10 előtt, mert könyörtelenül lezárják őket.
És most néhány érdekes tudnivaló és program:
Ha elromlik a biciklid, hívhatod a 0800/25260-s telefonszámot (ingyenes zöldszám) és a Sylcoat kerépjárjavítócsapata 15 perc alatt a helyszínre ér és megjavítja a kerékpárodat. (ingyen).
A Porte de Namur-nél alagútparti lesz, ahol DJ-k adnak partit a biciklistáknak és a deszkásoknak. A Grand Place-on Folklorissimo, rengeteg előadással
A térre olyan érdekes "rendek" települnek ki, mint a Confrérie des Compagnons du Witloof d'Evere . A wit-loof, azaz a "fehér lomb" nem másra utal, mint a cikóriára (franciául chicon), ami Evere egyik büszkesége. A rend tagjai megalkották Kieté-t, az óriást, (3, 80 cm) Krooske-t (3,72 cm) a feleségét és Lommeke-t a gyereküket. Utóbbi már kamaszkorban lehet, mert magasságban beérte az anyját. (Fejben el is hagyta. Apját is.).
Valószínűleg ők hárman is tiszteletüket teszik.
A cikóriánál valószínűleg nagyobb sikert aratnak majd a brüsszeli gofri testvériség képviselői, a De Confrérie de Brusselse Waffel.
A brüsszeli goffri véletlenül sem keverendő össze a liege-i goffrival, utóbbi ugyanis gyöngycukrot tartalmaz, aminek a brüsszeliben nyoma sincs. Azért azt hozzáteszem, hogy a Grand Place környékén főleg liege-i goffrit árulnak . Egyébként a flamand meleg goffri is finom, hogy tovább keverjük a ..tésztát. (a receptek a gofri nevére kattintva megtalálhatók a linken)
Mi is rendszeresen "kibiciklizünk". A Kicsi eleinte még a legendás magyar műanyagmotorral jött, aztán pedálnélküli biciklivel, majd ezzel a járművel egész a Grand Place-ig eltekert velünk.
"
Pár éve nekünk is sikerült emlékezetes előadást összehozni a fent említett helyszínen. Kivonultunk a térre, majd az egyik sarkon letettük a 4 biciklit és egy óriási lakattal nagy nehezen összelakatoltuk őket. Sétálgattunk, nézelődtünk, aztán vissza. Lakatkulcs sehol. Miután áttúrtuk az összes zsebünket, irány vissza a Grand Place. Milliméterről milliméterre átvizslattuk a teret a kulcsért. Hiába. Miután a leglopásbiztosabb lakatot sikerült megvenni a Decathlonban, ipari lemezvágó olló nélkül esélyünk sem volt a leszedésére. Hosszas tanakodás után a közeli rendőrség mellett döntöttünk, mondván nekik biztos van ilyen alkalmatosságuk.
Szerencsére volt is, ki is vonultak és meg is kezdték a lakat lenyiszatolását. Menetközben az egyiküknek viszont eszébe jutott: mi van, ha mi rendőri segédlettel akarjuk ezeket a bicikliket ellopni? Bizonyítsuk be, hogy ezek a mieink!
Addigra kisebb tömeg verődött körénk meg a rendőrök köré. Minden szem ránk szegeződött, persze, hirtelen nem jutott eszünkbe semmi. Aztán végre heuréka- induláskor csináltunk egy fényképet, amit meg tudtunk mutatni a telefonon.
Így aztán negyedóra "vagdalkozás" után visszakaptuk a bicikliket. Amint ki-ki elvette a magáét, egyszercsak leesett a földre valahonnan.... a kulcs. Azóta számzáras lakatunk van.
A kórházak sürgősségi osztályain teltház van, ugyanis a "kocabiciklisek" sok balesetet okoznak és szenvednek maguk is. A gyerekek meg a nagy szabadságnak köszönhetően persze kipróbálják egykézzel, kormányra tett lábbal, ugratva.... a történet vége sejthető.
Ami különösen kellemetlen, hogy ugyan a mentők dolgoznak, de a könnyebb esetekhez nem jönnek ki és ilyenkor derül ki, hogy milyen nehéz autó nélkül bevágtatni az ügyeletre. Nem beszélve arról, hogy a gazdátlan biciklit ki viszi haza. Tapasztalat...
Én ebből az AIDS-et raknám össze. A belgák a SIDA-t. Jelentését tekintve ugyanazt. Franciául le syndrome d'immunodéficience acquise a teljes név (ugyanígy nevezik az olaszok, a spanyolok és a portugálok is). Teljesen hasonló az angol elnevezéshez (acquired immune deficiency syndrome), csak a latin nyelveknél más a szórend
I H V
Ha már AIDS, akkor jöjjön a kórokozó, a HIV vírus. Franciául VIH, vagyis le virus d'immunodéficience humain, angolul human immunodeficiency virus ).Tükörképek.
A N T O
A legkézenfekvőbb megfejtés a NATO (North Atlantic Treaty Organisation) franciául az OTAN, vagyis Organisation du Traité de L'Atlantique Nord. Ugyanaz-fordítva.
Bevallom, én ezeket itt hallottam először. Az tény, hogy otthon a gimnáziumi francia oktatásnak a 80-as években nem volt szerves része egyik sem...
Möszjő bácsi gyakrabban jelentkezik : Mónika mellett két új blogger csatlakozik hozzám: ezentúl Zsuzsa és Niki írásait is olvashatjátok. Zsuzsa ma kezd: a brüsszeli albérletkeresés szépségeiről oszt meg egy tanulságos és hasznos posztot. Niki is jön nemsokára és várjuk Móni visszatérését. Lesz sok új témánk, sorozatunk, hogy kiderüljön: Mi újság Brüsszelben?
A család kicsi kincsé-t nézzük.
- Ezt néztük etika órán - mondja a lányom.
- És mi volt még? -kérdezzük,
- Film nem. Csak Frőd és Niccs (sic!)- feleli.
Freud és Nietzsche.
Úgy, mint Mikael Duglász (Michael Douglas), Robenszon Krüzoé (Robinson Crusoe).
És vannak, akik Dötroá-ban laknak. (Detroit-ban)
Így meg így. Franciául.
Ha már szeptember 1, akkor mi is jöhetne más, mint iskola? A múltkori posztom kicsit száraz és tényszerű lett, most jöjjenek az igazi finomságok..
Régóta próbálom megfejteni a belga oktatás titkát, hiszen a nagyon előkelő 9. helyen álltak 2012-ben a PISA teszten matematikából és olvasásból a világon és a természettudományokból is csak pár hellyel vannak lejjebb.
A kulcs valószínűleg az alapoktatásban rejlik. Az első hat osztályt gyakorlatilag azzal töltik, hogy az alapkészségeket gyűrik: számolnak fejben-írásban, írnak, olvasnak. Külön óra a calcul mental (fejbenszámolás) és a calcul écrit (írásban számolás). Nem rohannak, harmadikban pl. szorzótábláznak. Külön órát kapnak a mértékegységek is. A feladatok rendkívül gyakorlatiasak: Hány gramm egy pizzaszelet a gyorsbüfében? Egy gombóc fagyi? Milyen kiszerelés a leggazdaságosabb? Reális a számla végösszege?
Valami azt súgja, hogy ebben az országban nehéz lehet piramisjátékot indítani...
Aztán a secondaire-ben komolyodik a helyzet, még az alapóraszámú példák sem könnyűek. Ezen például nagyon elszomorodtam, pedig nem is science-szakirányon adták fel, hanem a közepes óraszámon...
Biológiából ugyanazt tanítják, mint mi, de például amikor emelt szintű kémiát korrepetáltam, az egyetemi jegyzeteim apró betűs részében találtam meg a használt egyenletet...
Fizikából hasonló a helyzet, de tegyük azt is hozzá, hogy aki science-szakirányra megy, az egyben megkapja az egész szeretetcsomagot. Vagyis matek-fizika-kémia-biológia csőstül....
Külön történet a földrajz. Topográfia elvétve, talán az európai fővárosok mennének, de domborzat sehol.( nem úgy, mint mi, akik vaktérképen mutogattuk a Harz-hegységet...) Kicsit meghökkentem, amikor az egyik záróvizsga anyaga New York kerületeire korlátozódott.
A földrajzoktatás itt egyértelműen arra szolgál, hogy valahogy eligazodjanak a világban, a fentiek ismeretében átvitt értelemben természetesen. Sokkterápiaként hatott, amikor elvitték őket egy olyan kiállításra, amely bemutatta, hogy mikorra merülnek ki a Föld nyersanyagtartalékai, utána egy kicsit környezettudatosabb lett mindenki.Foglalkoznak a vízhiánnyal, az alternatív energiaforrásokkal, a globális felmelegedéssel, a migráció okaival.
Most pedig következzenek a humán tárgyak, ahol szintén sok lesz a meglepetés.
Visszaemlékezve arra, hogy a magyar órákon milyen mélységben tanultuk a francia irodalmat a teljesség igénye nélkül néhány név: Villon, Lamartine, Rimbaud, Verlaine, Baudlaire, Apollinaire, Mallarmé a költők közül. Kezdjük azzal, hogy az általános iskolában Rimbaud: Kenyérlesők-jét kívülről meg kellett tanulni. Villonnal a gimnáziumban órákon át foglalkoztunk, ahogy a többiekkel is.Tudtuk, hogy Verlaine: Őszi sanzon-ja adta meg a jelet a normandiai partraszállásra. Francia órán Apollinaire verseket fordítottunk, persze kiderült, hogy Radnótinak és Vas Istvánnak ez kicsit jobban sikerült.
A kötelező olvasmányok között helyet kapott Moliere Tartuffe-je, Balzac: Goriot apó, Stendhal: Vörös és fekete, Flaubert: Bovaryné,Voltaire: Candide, Camus: A közöny. Utánanéztem, ezek a jelenlegi magyar gimnazisták számára is kötelezőek.
És még nem beszéltünk a Cyrano de Bergerac-ról, Dumas-ról, Hugo-ról, Maupassant-ról, Zolát és Proust-ot sem felejtve. Meg az angol, a német és az orosz irodalomról sem. És vegyük hozzá a mienket is. Elsősorban.
Nézzük akkor ugyanezt "belgában". Rimbaud-t, Verlaine-t, Baudlaire-t részletesen vették, de nem kellett kívülről verseket tanulni. Villonról nem is hallottak és Apollinaire sem került elő, akinek a múzeuma mellesleg Stavelot-ban tekinthető meg. El kellett olvasni a Tartuffe-öt, A közöny-t, Sartre két könyvét, Maupassant novelláit és itt vége is francia klasszikusoknak. A klasszikus világ irodalmat Shakespeare kivételével nem érintették...Memoriter egy szál se. Sok kötelező olvasmányuk volt, de ezek rendszerint kortárs francia és világirodalmi alkotások. Több könyv közül választhatnak, hogy mindenki találjon ízlése szerint valót, de azért a választásba az is gyakran belejátszik, hogy mit lehet éppen megvenni a könyvesboltban. Némileg meglepett, hogy erre a listára Keyes: Virágot Algernonnak vagy a skandináv krimiírók könyvei is felkerültek, amelyeket egyébként szívesen olvastak a diákok. Választható volt például Cormac McCarthy Pulitzer-díjas könyve Az út is vagy a belga bestseller listán szereplő Amelie Nothomb-nak a regényei is. Sokfélét kínálnak fel nekik, az a lényeg, hogy olvassanak. A secondaire alatt legalább havonta egy könyvet vettünk, ezek általában ugyanabban a sorozatban jelentek meg és 5-7 euro-ba kerültek, ami itt nem számít drágának.
A primaire-ben olyan könyveket kell elolvasniuk, amelyek valamilyen társadalmi vagy személyes problémával foglalkoznak: rasszizmus, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyerekek. Ezek a témák már az etika oktatást készítették elő, amelyre nagy hangsúlyt fektetnek.
Megnéztem néhány esszét, amelyet francia órára kellett elkészíteni. Ezek inkább filozófiai kérdések és nagyon bonyolult formai követelményeknek kell eleget tenniük az írásoknak. Tézis-antitézis, megoldás... Ehhez képest a bevezetés, tárgyalás, befejezés hármas egysége még vázlattal együtt is sokkal egyszerűbbnek tűnik.
A történelem-oktatás szintén érdekes magyar szemmel. Az, hogy mi, magyarok, mintha ott sem lettünk volna, nem lep meg.
Már a primaire-ben elkezdték a történelem oktatást, sajátos logika alapján. Először az első világháborúval foglalkoztak, utána éles váltással belecsaptak a keresztes háborúkba méghozzá azokat a hadjáratok is kiemelve, amivel történelem szakos húgom is csak az egyetemen foglalkozott. Később megértettem, hogy Bouillon Gottfried (franciául Godefroy) keresztes lovag okán buzdultak fel ennyire, aki Brüsszel közelében látta meg a napvilágot. Vártam, hogy majd a második világháború is előjön így az ardenneki csata okán, de ezt kihagyták.
A secondaire-ben aztán elkezdik újra az őskort, majd a kelta történelmet. Ezután jött Róma és közölte a lányom, hogy komolyodik a helyzet. Lelki szemeim előtt megjelent az első triumvirátus, de aztán kiderült, hogy a gladiátorok életével foglalkoznak. Ezt a szintet aztán átlépik, de pl. a 100 éves háborút sem tanulják olyan részletességgel, mint mi annak idején: ott volt Jeanne D'Arc és ennyi. Sehol pl. a jacquerie. Hozzáteszem, hogy ő science, azaz reál irányon tanult, tehát humán tagozaton lehet, hogy más a helyzet.
A Napkirály és a francia forradalom nagyjából a helyén volt, az első és a második világháborút részletesen tanulták, az 1945 utáni történelmet pedig nagyon-nagyon részletesen. Persze, nyilván kissé más szemszögből, mint mi. Kedvenc témájuk a hidegháború és nagyon szeretnek a peresztrojkával és a glasznoszttyal foglalkozni. (mi megint nem kerülünk elő). Számomra a legbizarrabb élmény mégis az volt, amikor egy másik iskolában a fiam franciául tanulta francia tanártól az 56-os forradalmat. Az előzményeiben volt egy kis (?) félreértés, de örüljünk, hogy végre megemlítettek bennünket is.
Nyelvek. Flamanddal kezdenek, hiszen ez az ország másik hivatalos nyelve és sok álláshoz alapkövetelmény, hogy mindkét nyelvet beszélje valaki. Ennek ellenére mérsékelten veszik komolyan. Sokan az egyetemen szembesülnek vele, hogy pl. ügyvédként milyen nagy gondot jelent a hiánya és nyelviskolában gyorstalpalóval próbálják behozni az elmaradt órákat. A tudatosabb szülők egy félévre átküldik Flandriába cserediáknak a gyerekeiket.
A latint nagyon fontosnak tartják, minden nyelv alapjának, és azért is, mert logikus gondolkodásra szoktat. Viszont újlatint tanítanak, amivel elvileg beszélgetni is lehetne - ellentétben velünk, ahol az ólatint tanítják a középiskolában forráselemzés kíséretében. Ők is elemeznek forrásokat, de vannak párbeszédek is pl. két rabszolga között. Egy érdekes adalék a témához: sok egyéb mű mellett például a Harry Potter két első kötetét is elolvashatjuk újlatinul
Viszonylag későn kezdenek el más európai nyelveket tanulni. Az olasz és a spanyol a francia miatt nem nehéz nekik, a flamand pedig a németet és az angolt könnyíti meg. Nem nagyon törik össze magukat a nyelvtanulással, ugye beszélnek egy világnyelvet. Aki idejön, az felkészülhet arra, hogy az átlagember gyengén beszél angolul. Ha hallják, hogy külföldi vagy, azonnal felajánlják az angolt, akkor is ha sokkal gyengébben beszélnek, mint mi franciául.
Külön fejezetet érdemel az etika és a vallásoktatás. A nagyszámú bevándorló miatt természetes, hogy sokféle hittan-óra van. Ezt olyannyira komolyan veszik, hogy egy gyerek kedvéért is hívnak hitoktatót. Hallottam olyan történetet is, amikor az egyik kislányt a szülők minden évben más vallásórára írattak be, hogy mindet megismerje és abban az egyik évben csak az ő kedvéért hívtak egy rabbit.
Etika órán szinte minden fontos téma terítékre kerül : rasszizmus, másság.. 12 évesen például a Hotel Ruandát nézették velük. Toleranciára és empátiára tanítják őket, hiszen egy ennyire multikulturális társadalomban ez elengedhetetlen.
A készségtárgyakat, ahogy már írtam az előző cikkben, nem viszik túlzásba. A heti 3 testnevelésórához itt is ragaszkodnak, amibe itt is beletartozik a futás. (én a Feneketlen-tavat futottam körbe annak idején, ők meg itt Uccle-ben az Observatoire-t).
A titok valószínűleg abban rejlik, hogy túl az erős alapokon használható, naprakész ismereteket tanítanak. Nem állítom, hogy ez az egyetlen üdvözítő út, de van, amit érdemes lenne átvenni tőlük.
A témát még folytatom, legközelebb az iskolai élet és a Petit Entreprise következik.
"Ha fizetnének, sem mennék oda" . Én is ezt mondtam pár évvel ezelőtt a Szigetről látva a port meg a sátrakat és ne szépítsük: koromat tekintve régen kinőttem a Sziget elsőszámú célcsoportjából. De van két gyerekem, akik nem, úgyhogy az első "szigetes" évemet fuvarozással töltöttem: költöztettem a sátrakat meg az egyéb hallatlanul fontos dolgokat. Aztán tavaly már én is kint voltam, idén meg kifejezetten vártam. Dolgoztunk mindhárman,önkéntesként, ők a francia kempingben én meg kísérő tanárként (legalább egy hétig végre én is azt csinálom, amit legjobban szeretek...utólag is köszönet a Vajdásoknak az együttműködésért).
A két gyerek, illetve idén már csak az egyik, mindig elégedetten nyugtázza a fellépők névsorát, én meg kevéssé elragadtatva állapítom meg, hogy a magyarokat leszámítva szinte nem ismerek senkit. Úgyhogy a koncert-vonal nem igazán vonz, idén csak a Magashegyi Underground-on voltam . (tavaly is, de akkor rövid időre betévedtem néha máshova is).
Nem nagyon szeretem a túltervezett programokat. Sőt. Leginkább szemlélődöm. Miután a Sziget számomra elsősorban a Sárkányt jelenti, amit a bicskei Vajdások építettek 15000 PET palackból, nagyrészt ott üldögéltem.
Szinte el se kellett mozdulni, ugyanis éppen a magyar falu és a vándorvurstli mellé kerültünk, úgyhogy mindig akadt látnivaló, vagy jött valaki, aki csak beszélgetni akart.
Például a spanyol "lóemberek":
És a fodrász show áldozatai. Autópályafrizura kisautókkal.
Itt ki lehetett próbálni, hogy érezné magát Gulliver az óriások országában.
A faluban bárki befonathatta a haját (én az 5cm-es hajammal kis eséllyel indultam) vagy pingáltathatott a karjára, lábára, orcájára. Az enyém ilyen volt:
Ez a derék nádihegedűs meg közben szórakoztatta a szépülnivágyó népeket, nem annyira magyaros hangulatban. Amikor én arra jártam, a Money, money, money-t játszotta unalmában.
Hogy teljes legyen a zűrzavar, az egyik sarokban énekelni kellett, hogy bepecsételjenek a Sziget útlevélbe (sok-sok helyszín, egy pecsét mindenhol, ha mind megvan, ajándék jár). Itt aztán látszott, hogy a Kodály-módszer meg az énekóra finoman szólva nem kiemelt része a nyugati oktatásnak. A francia csoport a Marseillaise-t énekelte népdal gyanánt, mire a többiek is belelkesültek, úgyhogy elhangzott a svéd meg a holland himnusz is....
Este a Csűrben (igazából nem tudom, mi a neve) táncház volt, ahol nagy lelkesedéssel ropták ugrabugrálták a legényest a lányok is hajnali 3-ig. Néha annyian voltak, hogy mozdulni sem lehetett, de miután sokan többször is visszajöttek, egyértelmű tetszésről beszélhetünk.
Ez meg itt az Élet fája, szintén Vajdás-installáció. Este nagyon szerettek alatta üldögélni a látogatók. Sőt, volt akit elragadott a romantika is... Egészen addig, amíg az arra haladó holland kislány egy nagy marék homokkal észhez nem térítette őket, amit az anyukája lelkesen megörökített egy Iphone segítségével. Voltak durva elhajlások...
Az egyik kedvencem a Fidelio-színpad volt, ahol nagy színes puffokon lehetett heverészni zene hallgatás közben. Az iszonyú hőségben a már nem túl szomjas fiatalok tátott szájjal aludtak a párnákon, de amint rákezdett a zenekar, nagy horkantások közepette felugrottak és késlekedés nélkül távoztak. De nagyon sokan voltak, akik valóban élvezték a műsort: az interaktív operaelődásokon vezényelhették a Carmen nyitányát :az élelmesebbek teljesen lelassították, majd felgyorsították a zenekart. Zenélhettek, rendezhettek, ismeretlen áriákról próbálták kideríteni, hogy miről is szólhatnak. Esténként az Operaház művészei énekeltek ismert áriákat Shakespeare-drámák stílusában, óriási sikerrel. Szandálban és rövidgatyában.
A legnagyobb szenzáció a Fuerza Bruta előadása volt, sajnos, erről lemaradtam, de többen egyetértettek abban, hogy csak ezért érdemes volt kijönni.
Volt még rengeteg kézműves program, pl. cipőfestés a H&M sátorban, ahol fehér tornacipőket lehetett díszíteni. Mindenki óriási elánnal fogott a munkához, "itt aztán nagy művészkedés lesz" felkiáltással. Menetközben persze kiderült, hogy nehéz igényes darabot létrehozni. Kisebbségi érzésemet csak fokozta a mellettem ülő holland lány, aki szabályos VanGogh napraforgókat festett a cipőkre. Én a következő darabbal rukkoltam elő a lányomnak, aki a francia kempingben szeretett volna valami "belgás" dolgot hordani.
A hatás leírhatatlan volt. "Egyszer majd megkérlelsz emiatt a percekig tartó röhögés miatt Rozi, adja az Isten, hogy megérjük mind a ketten".. ( idézet innen..)
Tavaly megnéztem a Nagyszínpad előtti közös léggömb-felengedést és a színes poros dobálást is. Eleinte nagyon tetszett, hogy olyan porokat kaptunk, mint amiket a Holi ünnepen dobálnak
Amikor aztán leesett, percekig nem láttam semmit, csak sűrű barna porfelhőt, úgyhogy idén a közelébe sem mentem. Tisztálkodni a Szigeten bonyolult. Aludni nem, hiába gondolná az ember, hogy ekkora zajban lehetetlen. Az ütemes basszus úgy látszik, hipnózisba visz...
Az étel-ital nyugat-európai viszonylatban nem drága, de így is nagyon sokan a közeli Auchanba jártak vásárolni és előtti zajlott a piknik. Bent kétszer ettünk, egyszer kolbice-ot (jellemző módon, ha már otthon voltunk, nekem először nem esett le, hogy "kolbájsz"-nak kell mondani, hanem lekolbicéztem), ez egy kenyértölcsér, kolbászokkal, savanyúkáposztával és szószokkal
Másodszor pedig a Befaló Bill-ben kóstoltuk meg a barbecue-t (utólag is köszönet a tulajdonosnak, aki a "magyarok vagytok, nektek még jut egy kis marha is" felkiáltással adott még egy kis plusz adagot). Le a kalappal, tényleg nagyon jó.
Persze, az egész Szigetet nem lehet itt bemutatni, de azt hiszem, idén nagyon jó irányban indultak el. Jövőre valószínűleg még inkább igaz lesz ez, mert egyre nehezebb megfizetni az előadókat, ezért inkább a körítésre kell helyezniük a hangsúlyt. Ahogy az interjúban is megjelent, nem az "olcsón eszem-iszom, eljövök őrjöngeni" célcsoportot célozzák meg, hanem az igényesebb réteget.
Olvastam olyan cikkeket, ahol azt írták, hogy nyugat-európai műhippik felvonulása zajlik. Igen, van aki a reptérről taxival a Decathlonba siet, ahol felvásárol sátrat, horgászszéket, matracot. Majd a Szigeten 4 ezer eurot tesz a kártyájára, végül mielőtt taxival kivitetné magát a reptérre, miszlikbe aprít mindent és feldobálja a fákra. De a többség nem ebbe a csoportba tartozik. Inkább azt láttam, hogy nagyon érdeklődőek és lelkesek, tetszik nekik, amit látnak. Azt hiszem, a Sziget igazán jó reklám Magyarországnak.
