Brüsszeli piacok - Az Abattoir (Anderlecht)

Gyerekkoromban utáltam a piacokat. Nagymamámmal fél 8-kor indultunk a körülbelül negyed órányi járásra levő piacra, de ezt a távot sokszor egy óra alatt teljesítettük. Percenként álltunk meg, mert mindig jött valaki: rokon, barát,ismerős, aki elmondta, mi történt vele a héten illetve mi történt mindenki mással. Emellett kötelességszerűen bemutatták a kosarukat,hogy mire sikerült szert tenniük a piacozás során. Mire beértünk a piacra, egész pontos képet kaptunk arról, hogy kinél mi olcsó, miből lehet alkudni. Újabb 1 óra volt,mire minden kofát végigjártunk,alkudtunk és mindent beszereztünk.

A brüsszeli piacokon legalább annyi időt eltöltök, mint régen a kicsi körmendin. Csak a beszélgetések hiányoznak. De ha hetente jár az ember, itt is megtalálja az ismerős árusokat és ami még meglepőbb, azok is megismerik őt. 

Jelenlegi kedvenc piacom az Abattoir. Anderlechtben, Brüsszel egyik főleg maghreb bevándorlók által lakott kerületében található. Az eladók és a vevők nagy része is ebből a negyedből kerül ki.

Miért érdemes az Abattoir-ra menni? Húsért. Az abattoir ugyanis vágóhidat jelent. De ha máshogy nem, a fájdalmasan röfögő, bégető, bőgő állatok látványától előbb-utóbb kiderül a meztelen igazság: húsgyárban vagyunk.

Ennek megfelelő az áru is: láthatóan friss és szép. A húscsarnokba belépve nyáron halálra fagyunk,de télen a -7 fokban kellemesen meleg volt. Az első soron jobb oldalt érdemes sertéshúst venni. Az én kedvencem a filigrán hölgy a sarokban. Minden van nála, ami egy jó kocsonyához vagy körömpörkölthöz kell. Itt láttam egyedül dagadót és van nála lapocka (épaule) is. Bőrös, jó vastag zsírréteggel, úgyhogy lehet otthon folytatni a mészároskodást. (töpörtyűt is süthetünk belőle). Belgiumban máshogy bontják a disznót,mint nálunk, úgyhogy ez ritkaság. Tart darált húst is-csak disznóból, ami szintén ritka, mert itt mindig marha- vagy borjúhússal keverik. Vigyázni kell az ízesítésnél, mert ez is sós, mint minden itteni darált hús. Néha a szupermarketekben találni sótlan darált húst, de ezt külön jelzik is (non salé).

A nénivel szemben levő pultnál feltétlenül kóstoljuk meg  a véres hurkát. Ha ezzel végeztünk, a sor végén, szemben szép marhahúst vehetünk. Szert tehetünk egy füstölt csülökre is, ha ennénk egy jó 

bablevest. Vehetünk orjacsontot is, egy húsleveshez jól jöhet.

A középső sor nagy örömet szerezhet a pacalkedvelőknek, de hátul azért van egy-két dolog, amit én már nem szeretnék megkóstolni.

Az utolsó sorban van a kedvenc pultom, az Ali boucherie, aki halal-húsokat árul. Bárányhúst, merguezt (bárányhúsos kolbászt), sárga és zöld (currys és kelkáposztás) kolbászt kiváló minőségben. Gyakran veszek keftát (marokkói ízesítésű darált bárányhúst), amiből vagy tajine keftát készítek vagy megsütöm faszénen. Az eladók nagyon kedvesek, de van amelyiknek kissé hiányos a francia tudása-célszerű a kezünkön is mutatni,miből mennyit szeretnénk.

Velük szemben az ínyencek ököruszályt (marhafarok), borjúlábat, vehetnek, de itt érdemes beszerezni a borjúpörkölthöz valót is (blanquette de veau).

Kilépve  a csarnokból  egzotikus zöldségeket vehetünk, pl.sütnivaló banánt, pakchoy-t. De ha olthatatlan vágyat érzünk, hogy megkóstoljuk a yamgyökeret - amit nyakra-főre evett Scarlett O'Hara az Elfújta a szélben - itt a remek alkalom.

Ezután belevethetjük magunkat a négy évszak gyümölcs-zöldség kínálatába.

 

Minden van. Csak meggy nincs. Meg fehérrépa. Sóska akad néha: egy-két maroknyi. Van magyarszerű zöldpaprika Marokkóból, csípős zöldpaprikaszerű nem csípős zöldpaprika is akad és bébitök is. Marokkói származású ismerősöm mesélte,hogy először alig hitte el, hogy ez a sok áru majdnem mind Marokkóból származik, mert ott sosem látnak ilyen szép zöldségeket. (Marrakesht megjárva igazat kell adnom neki.)

Az árusok vidámak,kedvesek. Kóstolni lehet,válogatni szabad (csak a cseresznyét nem engedik, az ugyanis aranyárban van). "Ez a dinnye a kertemben termett, kóstolja meg!" kiabálja a kedvenc dinnyésem. Aztán hozzáteszi: "A hetediken emeleten ". Legközelebb megint náluk vásárolok, de most másik eladó van. " Ez a dinnye a kertemben....." Mire befejezem én: " A hetediken". Rám mered: "Honnan tudja?" 

A zöldségeseket elhagyva megérkezünk a halcsarnokba. Van itt mindenféle ismert és ismeretlen hal, rák, polip, kagyló, tintahal, csiga. Kérés nélkül is megtisztítják,amit kérünk, de ha kérjük, akkor biztosan.

A halszagot letudva induljunk el a román húsbolt felé, ugyancsak szag, bocsánat-illat után. Kolozsvári szalonna,cserkészkolbász.... Amikor a hentes meghallja, hogy magyarok vagyunk, felcsillan a szeme: Karácsony János, Presser Gábor mondja áhítattal. A frankfurti virsli fölött megemlíti még az Omegát is.

A halcsarnok végén még egy román bolt van: itt szoktam venni branza de oaie-t, azaz juhtúrót a sztrapacskához és rendes túrót, branza de vaca-t. Van kaskavál (füstölt sajt), réteslap és tejföl is.

Visszatérve a zöldséges részre érdemes olajbogyót is beszerezni, de ugyanott árulnak rizottórizst, babot, lencsét és pattogatnivaló kukoricát.

Ha rengeteg az időnk és van ilyen irányú vadászszenvedélyünk, a turkálókban Dior ingre vagy Burberry ballonra bukkanhatunk potom pénzért szerencsés napokon.

Ezen kívül minden van a horgolt babacipőtől kezdve a nagymama kredencén át a kabinbőröndig. A minőség kérdéses...

A piacon,ahová főleg kerekes bevásárlókocsival szokás menni, parkolni is lehet. A helyi folklórhoz tartozik, hogy bedobjuk a 2 eurot a parkolásért, felmegy a sorompó, rálépünk a gázra... és azonnal ránk tapad valaki, akinek nincs kedve fizetni. 

Az Abattoir pénteken, szombaton és vasárnap 7-15 óráig van nyitva. Ünnepek általában nem érintik a nyitvatartást, de azért jobb tájékozódni.

Cím: Rue Ropsy-Chaudron 24.

        1070 Bruxelles

Brüsszeli éjszakák

Napsütés. Bárányfelhők. Szerintetek hány óra lehet?

20 óra 47 perc egész pontosan. Hát ezért nem alszanak időben a gyerekek.

Sajnos, a kép a múlt héten készült... Azóta csak szürke ég és eső. Nem csoda,hogy szegény Van Gogh   is folyton ilyeneket festett. (tőlünk 140km-re, Nuenen-ben készült a kép). Szürke és még szürkébb.

Provence-ban meg ilyeneket:

Van egy kis különbség. Bár levendulában mi is nagyon jól állunk....

A bábszínházas kocsma - Théâtre de Toone

Még mielőtt valaki azt hinné,hogy egy kocsmáról kocsmára vándorló iszákossal van dolga,leszögezem, hogy pusztán a jó szándék vezet, hogy néhány érdekesebb helyet bemutassak a sörkedvelőknek. Ugyanis az egyik leggyakoribb kérdés: hol igyunk meg egy sört?

Brüsszel egyik leghangulatosabb szórakozóhelye a Theatre de Toone. (Rue du Marché aux Herbes 66.) Tulajdonképpen ez egy marionett bábszínház, ahol előadásokat tartanak, és nem mellesleg folyamatosan üzemeltetnek egy kocsmát.

A legrégibb Toone, Antoine Genty 1804-ben született Brüsszelben és 1830-ban alapította meg Toone dinasztiát, amely nevét az Antoine név rövidítéséből kapta. Ő indította az első marionett-előadásokat Brüsszelben, majd halála után jött a II. Toone, aki továbbvitte a hagyományokat. Nem rokonok, hanem a mindenkori arra érdemes bábművész veszi át a címet. A jelenlegi VII. Toone 2003-tól vezeti a színházat. Klasszikus történeteket játszanak: A három testőrt, Lagardere lovag történetét, jelenleg a Tell Vilmos van műsoron.Több nyelven is játszanak: franciául, flamandul,angolul,németül, olaszul és spanyolul. Az előadásokról a honlapon lehet tájékozódni. Van egy múzeum is,amelynek a látogatása ingyenes.

A kocsma éjfélig van nyitva, hozzáértők szerint nagyon jó a csapolt Kwak és a Maredsous (ezt csapolva kevés helyen lehet kapni). A  Guardian brit napilap szerint a legjobb 10 belga kocsma egyike.

Les gaufres-azaz goffrik 1. A liège -i gaufre

A gaufre szó a francia gâteau de cire d'abbeille kifejezésből származik, ami apátsági mézes süteményt jelent (én először viasznak fordítottam, de közben rájöttem, hogy a lépesmézet is így nevezik). A gaufre hívei szerint "facile á préparer, économique et si savoureuse...", azaz könnyen elkészíthető, gazdaságos és olyan finom...

A brüsszeli gaufre-nak párja nincs... A baj csak az, hogy az a gaufre, amit a Grand Place környékén árulnak, a liege-i gaufre. Belgium a gaufre-k földje: van brüsszeli, flamand, apátsági mézes és még legalább 10 féle. De a leghíresebb és legfinomabb a  liège -i. ("liezsi)

Sajnos, Belgiumon kívül kicsit nehéz kivitelezni,mert szükséges hozzá egy speciális alapanyag,a gyöngycukor (grain perlé) amit Belgiumban és Franciaországban forgalmaznak.. De hogy más országokban van-e ilyen, azt sajnos, nem tudom. Mindenesetre megmutatom a dobozt, bármelyik nagyobb élelmiszerboltban lehet kapni (Carrefour, Delhaize). Turistáknak különösen ajánlom, goffrisütővel rendelkező ismerősöknél nagy siker lehet. ( fél kg-os kiszerelésben kapható). Ez egy óriási adag, 6-8 emberre elég.

Hozzávalók

750 gramm finomliszt 

2,7 dl langyos tej

1 kávéskanál cukor az élesztő felfuttatásához

7 gramm friss vagy 2 csomag szárított élesztő

fél zacskó vaníliáscukor

3 tojás és 2 tojássárgája

15 g só (egy nagy csipet)

400g puha vaj vagy margarin

500g sucre perlé (grain perlé)

Az élesztőt felfuttatjuk a cukorral 1 dl langyos tejben (a szárított élesztőt nem kell). A többi hozzávalót a sucre perlé és a vaj kivételével jól összedolgozzuk. Lefedve 30 percig pihentetjuk langyos helyen, majd belegyúrjuk a vajat és kis adagokban a sucre perlé-t. Furcsa lesz a tészta, de ne rémüljünk meg. Újabb 15 percig pihentetjük (lehet egyben, de szétszedhetjük akkora adagokra, amennyi egyszerre befér a sütőnkbe). Előmelegített goffrisütőben 100g-os adagokban 3 percig sütjük. Tejszínhabbal, friss gyümölcsökkel, olvasztott csokoládéval tálalhatjuk,de a gyerekeim szerint otthoni baracklekvárral a legjobb.

Les frites- A híres belga sült krumpli

Ha igazán jó belga frites-t, azaz sült krumplit akarunk sütni, akkor máris indulhatunk marhafaggyút keresni. Igen, marhafaggyút. A frites igazi zamatát ugyanis ez, a "Le Blanc de Boeuf" (szószerinti fordításban a 'marha fehérje') adja meg. Lehet persze lózsírban is sütni,de ez még ritkább. A legtöbb helyen maradnak az olajnál, a legjobb a földimogyoró olaj.

Ha a zsiradékproblémát megoldottuk, már csak megfelelő minőségű krumplit kell találni és kezdődhet a sütés. A krumpli ne legyen túl lisztes, de újkrumplival se kísérletezzünk. (A belga boltokban lehet kapni speciális frites burgonyát.)

A meghámozott, hasábokra vágott krumplit (1 cm vastagságú legyen) háromszor átmossuk vízben. Utána negyed óráig szárítjuk papírtörlőkendőn.

Az olajat 150-160 fokra melegítjük és kis adagokban 10 percig sütjük a krumplit. Ezután kivesszük és lecsepegtetjük.Végül az olajat 180 fokra melegítjük és újra átsütjük kis adagokban a krumplit, amíg aranysárga nem lesz. Nedvszívó papírtörlőkendőre szedjük, sózzuk és forrón tálaljuk.

Akinek nincs kedve ennyit szórakozni, az sétáljon el a Place Jourdan-ra a Maison Antoine-ba és vegyen magának egy jókora adagot. Régen a belga származású Johnny Hallyday, akit francia Elvisként is emlegetnek, szintén itt fogyasztotta el napi frites-jét. (aki nem ismeri, jó alkalom, hogy a Hey Joe-t meghallgassa franciául itt. Brutális.)

A frissen vásárolt krumplival be lehet ülni bármelyik kocsmába, ha mellé rendelünk egy sört is.

A másik híres, éjszaka is nyitvatartó frites-áruda a Place Flagey-n található. Az adagok hatalmasak, a kicsivel is jóllakhatunk. (2 euro-2,30 euro a nagy). Szószokból nagy a választék, a recepteket itt találhatjuk meg. Szerintem az andalúz a legjobb, ami egyébként ismeretlen Andalúziában, igazi belga specialitás. (paradicsomos majonéz csípős paprikával). Mellesleg a belgák szerint a bolognai spagetti is belga specialitás. Ami lehet, hogy így is van, ilyen bolognait Bolognában egészen biztosan nem csinálnak.....

A Le Cercueil- azaz a Koporsó

A Le Cercueil (Koporsó), amit a magyarok csak Kriptának hívnak, a Grand Place egyik mellék utcájában található (Rue de Harrengs 10-12.). A bejárat melletti kirakat már árulkodik arról, hogy belül mire számíthatunk. Sejtelmes fényt árasztó nyitott koporsó, benne csontváz, tetején üveglap, hogy legyen mire tenni a koktélunkat. (UV fényben,úgyhogy nem sikerült lefényképezni) Helyette itt egy zárt koporsó-asztal. 

A zene nagyon jó, az italok viszont drágák, de a turista negyedben vagyunk, úgyhogy nincs min csodálkozni.

Van honlapjuk is, a zenéje többszöri kattintás után, több, mint idegesítő. Viszont végre egyszer napvilágnál is meg tudtam nézni a berendezést.

Au revoir vagy tot ziens....

Sokan kérdezik, hogy milyen egy kétnyelvű országban élni. Kevesen tudják, hogy három nyelvű, hiszen a német nemzetiség miatt a német is hivatalos nyelv, de erről maguk a belgák is hajlamosak megfeledkezni.

Az országnak négy nyelvi régiója van,amit a domináns nyelveknek megfelelően jelöltek ki. A holland nyelvű Flandria, a francia nyelvű Vallónia, a német régió és a kétnyelvű Brüsszel. A holland helyett használják a flamand elnevezést is, ez tulajdonképpen a holland nyelv itteni dialektusa. (a francia nyelv mindkettőre a "néerlandais"-t használja).

A kétnyelvűséget szigorúan betartják: mindenhol minden két nyelven van feltüntetve. Két cím, két használati utasítás, kétnyelvű táblák. Ugyanaz a könyv franciául és flamandul. Sokszor mérgelődöm,mert néha nagyon jó szakácskönyveket lehet venni az Aldiban, de a hozzánk közeli bolt flamand kerületben van és ennek megfelelően nem kap francia nyelvű kötetet. A moziban a filmek is két nyelven mennek, úgyhogy mindig van sous-titre (felirat). A világ egyik legdrágább közigazgatását működtetik, mert mindent két nyelven kell kinyomtatni.

És szóban? Elvileg mindenkinek kétnyelvűnek kellene lennie, de a gyakorlat nem ezt mutatja. Láttunk a belga RTl-en egyszer egy riportot a belgák nyelvismeretéről, helyesebben arról, hogy tudnak-e a flamandok franciául és beszélnek-e a vallonok flamandul? A tesztet úgy végezték el, hogy adott nyelvterületen megpróbáltak a másik hivatalos nyelven patikát keresni. Vallóniában 5 esetből egyszer sem jártak sikerrel, Flandriában azonban 5 esetből háromszor útbaigazították őket. A vallonok és a flamandok nem kedvelik különösebben egymást,) ez a nyelvtanulási szokásaikban is megnyilvánul. Miután a flamand "kis" nyelv, ezért sokkal inkább érdekükben áll egy világnyelv elsajátítása. Ez általában a francia,de egyre több fiatal preferálja az angolt.

Brüsszelben minden flamand próbálkozás dacára 95%-ban a francia nyelv dominál. A legtöbb iskola francia tanítási nyelvű, heti 4 órában tanulnak flamandul. Lányom, aki kifejezetten szereti a flamandot, jól is beszéli,nemrégiben felháborodva jött haza. Elvitték őket egy antwerpeni iskolába, ahol van egy testvérosztályuk, akikkel hosszabb ideje folyamatosan leveleztek. Az antwerpeniek franciául írtak, ők flamandul, hogy gyakorolják a nyelvet. Antwerpenben derült ki, hogy az ottani diákok gyakorlatilag nem tudnak szinte semmit franciául, úgyhogy kénytelenek voltak végül flamandul beszélni.

A vegyes házasságokban sokan alkalmazzák azt a taktikát a gyerekek érdekében,hogy egyik nap franciául, a másik nap flamandul beszélnek. Így kétnyelvűek lesznek, ami itt a munkavállalás szempontjából bizonyos területeken, például a kereskedelemben létkérdés.

Sok furcsa élményem volt a kétnyelvűséggel kapcsolatban. Bruges-ben megszólítottunk egy rendőrt franciául, aki bólintott, hogy érti a kérdést és válaszolt. Flamandul természetesen. És ez így ment egészen addig,amíg angolra váltottunk. És lőn világosság: meglett a közös nyelv.

Okulva az esetből Antwerpenben a férjem odasúgta nekem egy étteremben, hogy nehogy megszólaljak franciául, mire a pincér szélesen elmosolyodott és annyit mondott: mondják magyarul....