2013. március 7., csütörtök

Belgiumban nem (csak) játék az óvoda - III. - a legnagyobb meglepetések


Két hete éppen egy szülinapi bulin voltunk, ahol is szóba került ez a blog, meg azok a dolgok, amiket az ovis tapasztalatainkról írtam. Én elmondtam, hogy úgy érzem, már eleget beszéltem a témáról (itt és itt), de a többi magyar anyuka kapva kapott a témán és csak úgy jöttek az egyéni élmények, kritikák, vélemények, vagyis úgy tűnik, a téma - a Belgiumban élő magyarok körében legalább is -csak nem akar veszíteni az aktualitásából.

Szóval, úgy döntöttem nekifutok még egyszer, és összefoglalom, hogy mire is számíthat az, aki úgy dönt, hogy belga óvodába iratja be a csemetéjét. Igyekeztem azokat a dolgokat összeszedni, amiket más belga oviba járó gyerekek szüleitől is hallottam, tehát, ha nem is általánosak, de mindenképpen gyakoriak Belgiumban, illetve azokat, amik a legnagyobb meglepetést okozhatják nekünk magyaroknak.

  • Óvoda=iskola, legalábbis a nagycsoport esetében. Itt ugyanis már írni és olvasni tanulnak a gyerekek.
  • Nincsenek óvodai jelek. Előbb a fényképük, később a nevük alapján kell a gyerekeknek azonosítani a holmijukat.
  • Délutáni alvás csak kiscsoportban van.
  • Nincs váltócipő, még télen sem. Sőt mi több, még alvásnál sem veszik le a gyerekek a cipőjüket. (Sokáig én is azt hittem, hogy ez csak egy urban legend, de most már bizonyítékom is van rá. Lásd a bejegyzés végén.)
  • A betegség fogalmát egész máshogy értelmezik. 38 fokos lázig mehet a gyerek óvodába, sőt akár gyógyszert is beadnak neki, ha a szülő megkéri őket.
  • Énekelni, mondókázni csak ritkán szoktak. Ha az adott óvónő nem tud énekelni, akkor egyáltalán nem. (Nem elvárás az énektudás az óvónőképzőben.)
  • Szinte alig van közös játék, pl. körjáték.
  • Ezzel szemben rengeteg a kézműves és a készségfejlesztő program, de főleg individuálisan.
  • Gyakran fogyasztanak édességet. A gumicukor például népszerű motiváló eszköz.
  • WC után nem mosnak kezet. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a felnőttek sem. Legalábbis sokan nem, ami ezek után nem is olyan furcsa.) A WC-k higiéniája is erősen megkérdőjelezhető.
  • A nagycsoportosokat három napos ottalvós táborozásra viszik (ötéves gyerekekről beszélünk!). Ez nem kötelező, de erősen ajánlott. Itt Belgiumban ezt egyfajta mérföldkőnek tekintik a gyerekek életében. A gyerekekkel max. 2-3 óvónő megy, szülők soha nem szoktak.
  • Nincsenek évvesztesek. Minden gyerek abban az évben megy iskolába, amelyik évben betölti a hatot. Kész. Punktum.
Így összefoglalva elég sokkolónak tűnhet ez a lista, de én a magam részéről mindig úgy érzem egy kicsit, hogy ezeknek a dolgoknak a többsége inkább a szülőket zavarja mint a gyerekeket. Hol érdekel például egy ötévest, hogy milyen cipőben van egész nap? Annak meg még örül is, ha nem kell kezet mosnia. Arról nincsenek adataim, hogy vajon a higiénia alacsony színvonalának köszönhetően, illetve amiatt, hogy betegen is be lehet vinni a gyereket, több-e itt a fertőzés mint például Magyarországon. Dani tavaly csak két-három napot hiányzott az oviból, de persze ez erősen gyerekfüggő.

Magyarként Belgiumban persze nem ez az egyetlen lehetősége az embernek. Ott van például a magyar óvoda az Európai Iskolában, illetve a különböző magánovik (pl. Montessori, Acacia, International School). A magyar ovinak számos előnye lehet, viszont ott minden az éppen aktuálisan kiküldött óvónő személyétől függ. Aki pedig magánoviba akarja járatni a gyerekét, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A Montessori óvoda például 16890 eurót (!) kóstál egy évre.

Én személy szerint nagyon örülök, hogy Dani belga oviba járt. Ő minden nap örömmel ment, ami szerintem a legfontosabb egy szülő számára. Ha pedig valaki hosszú távon tervez Belgiumban maradni, akkor ez a legjobb módszer arra, hogy a gyereke jól megtanulja a nyelvet és igazán be tudjon illeszkedni.

Végül pedig álljon itt egy kis videó, ami Daniék ovijában készült, Egy nap az oviban címmel. Ebben láthatunk sok mindent abból, amit fent leírtam (pl. cipőben alvás), de szerintem az is kiderül belőle, hogy annyira talán mégsem különbözik egy belga óvoda egy magyartól. Végül is a gyerekek teszik az óvodát olyanná amilyen. Ők pedig a szívük mélyén azért mégiscsak ugyanolyanok, bármilyen nyelvet is beszélnek vagy bármilyen színű is a bőrük.

Dani a barátival. A képen látható gyerekek összesen öt nemzethez tartoznak és mindannyian egy óvodába  jártak vele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése