Joyeuses Pâques, azaz kellemes húsvéti ünnepeket!

Belgiumban kicsit más a húsvét, mint nálunk. Nem jut olyan fontos szerep a nyuszinak, mert a tojásokat nem ő, hanem a harangok hozzák. Itt ugyanis a legenda szerint Nagycsütörtökön a harangok Rómába mennek és amikor húsvét reggelén visszatérnek, tojásokat szórnak szét a házakba és a kertekbe. ( A harangok Rómába mentek kifejezés arra utal, hogy senki sem szólt Jézus védelmében. A nagycsütörtöki  esti misétől húsvét vigiliájáig csendben maradnak a harangok és az orgona). 

A tojást néha itt is festik -ha szerencsések vagyunk hagymalevéllel, spenóttal, curry-vel, áfonyával színezik, de a kevésbé természettudatosak rettenetes színű neon variánsokat is vehetnek az ünnep előtt hetekkel a szupermarketekben. Van csokitojás is, a nagyobb példányokat általában sztaniol nélkül, celofánba csomagolva árulják , de a kisebb tojásokat itt is színes fóliában, sokféle ízben vehetjük meg. És van csokinyúl, bárány és persze harang is.  A csokitojás és egyéb apró ajándékok keresése akkor indul, amikor a harangok újra megkondulnak. Locsolás természetesen nincs divatban,  a csokigyűjtést Halloween-kor intézik....

A nálunk tradicionális húsvéti ételeknek, a sonkának és  a kalácsnak nincs hagyománya. A sonka beszerzése az egyik legnehezebb feladat, ezt szinte mindig otthonról kell hozni. ( Aachenben vagy Luxemburgban lehet a közelben venni főznivaló sonkát). Tormához (raifort) nyersen a Carrefour hipermarketekben, ecetes és tejszínes formában a Delhaize-ben juthatunk hozzá.

Tipikus belga-francia húsvéti étel a Pâté de Pâques, ami egy főtt tojással töltött, leveles tésztában sült húspátétom, ( recept itt). 

A karácsonyhoz hasonlóan ismét szerephez jut a foie gras, vagyis szó szerint fordítva a "zsíros máj", ami kacsa vagy libamájat takar, és hagyma-, füge- vagy cikórialekvárral esetleg bordói zselével fogyasztják. 

Főételként  főként báránysültet tálalnak, elsősorban zöldbabbal és újkrumplival körítik. Desszertet a cukrászdákban, pékségekben választanak-csokitojásokkal díszített profiterole-t vagy csokoládétortát, de népszerű az olasz colomba is (galambot formázó sütemény).

Tavaszváró séta a Rouge Cloître-ban

A Rouge Cloître (Vörös kolostor) az auderghem-iek Mekkája. Sztenderd családi program, ráadásul tényleg jó.

A Brüsszel délkeleti részén végighúzódó soignes-i erdőben található kolostor története a XIV. századra nyúlik vissza, és az elmúlt pár évben komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy rekonstruálják a hely eredeti kinézetét.

A név egyébként ne tévesszen meg senkit, mert ez a kolostor nem csak egy kolostor. Sőt leginkább pont nem az. A tavak és dombok között kacskaringozó utak mennyisége éppen elég ahhoz, hogy a vasárnapi ebéd után jól lefárassza a gyerekeket.

A kolostorhoz istálló is tartozik, az istállóhoz pedig lovak.

Három, különböző korosztályok számára tervezett játszótér várja a gyerekeket.

A játszóterektől rövid sétával érhetjük el a kolostor épületeit.

Az épületek kulturális rendezvényeknek és művészeti galériáknak adnak helyet.

Ezek itt például egy belga művésznő alkotásai, aki fémhulladékból készít ... dolgokat. Azt hiszem, erre mondják a Belgiumról szóló útikönyvek, hogy "sajátos belga humor".

A "főtéren" található szökőkút is a rekonstrukció eredménye.

A kolostor legnagyobb, pajtaszerű épülete (amely most felújítás alatt áll) mellett elhaladva, a domboldalban bújik meg ez a kis házikó, amiről nem tudom pontosan, hogy milyen célt szolgál, de egészen meseszerű.

És hogy megtaláltuk-e a tavaszt? Napsütés ugyan nem volt, de azért van remény!

(A Rouge Cloître megközelíthető a Chaussé de Wavre vagy a Chaussé de Tervueren felől.)

Sok hűHÓ semmiért

Mondjuk ki őszintén: a belgák hozzáállása a hóeséshez a szürreális kategóriába sorolható. Példának okáért képtelenek beismerni, hogy a hó az egy olyan időjárási tényező, amely télen akár elő is fordulhat.

A Belga Királyi Meteorológiai Intézet például ezt írja Belgium éghajlatáról: "A hó olyan meteorológiai jelenség, amely viszonylag kis fontossággal bír Belgium alacsonyan fekvő, illetve közepes magasságú részein." Jó, az igaz, hogy legalább beletették, hogy 'viszonylag', de ennél többre egyszerűen képtelenek.

A téli gumi nem kötelező és nem is hisznek benne. A Le Soir szerint ma 1650 km-es dugó alakult ki a hóesés miatt, amit valaki így kommentált: "60 éves vagyok és tizenkilenc éves korom óta autóval járok dolgozni. Soha nem volt téli gumi az autómon és még soha nem akadtam el. Talán jók a reflexeim. (...)"
Hát nem is tudom, engem ez valahogy nem nyugtat meg.

A megoldás? Nem kell elmenni otthonról, ha esik a hó. "A feleségem és én otthon maradunk azon az egy-két napon (i.e.amikor esik a hó), de ez nem jelent nekünk problémát. Van tető a fejünk fölött, van fűtésünk, jó könyveink, tévénk, telefonunk és internetünk. Tömören: az élet szép, mi pedig csendben kivárjuk, amíg véget   ér ez a 'nehéz' időszak," - mondja egy másik kommentelő.

Milyen igaz! Bíbelődjenek csak a németek, a svájciak meg a többi túlvezérelt népség a hókotrókkal, a belgák inkább otthon maradnak olvasni!

Belgiumban nem (csak) játék az óvoda - III. - a legnagyobb meglepetések

Két hete éppen egy szülinapi bulin voltunk, ahol is szóba került ez a blog, meg azok a dolgok, amiket az ovis tapasztalatainkról írtam. Én elmondtam, hogy úgy érzem, már eleget beszéltem a témáról (itt és itt), de a többi magyar anyuka kapva kapott a témán és csak úgy jöttek az egyéni élmények, kritikák, vélemények, vagyis úgy tűnik, a téma - a Belgiumban élő magyarok körében legalább is -csak nem akar veszíteni az aktualitásából.

Szóval, úgy döntöttem nekifutok még egyszer, és összefoglalom, hogy mire is számíthat az, aki úgy dönt, hogy belga óvodába iratja be a csemetéjét. Igyekeztem azokat a dolgokat összeszedni, amiket más belga oviba járó gyerekek szüleitől is hallottam, tehát, ha nem is általánosak, de mindenképpen gyakoriak Belgiumban, illetve azokat, amik a legnagyobb meglepetést okozhatják nekünk magyaroknak.

• Óvoda=iskola, legalábbis a nagycsoport esetében. Itt ugyanis már írni és olvasni tanulnak a gyerekek.
• Nincsenek óvodai jelek. Előbb a fényképük, később a nevük alapján kell a gyerekeknek azonosítani a holmijukat.
• Délutáni alvás csak kiscsoportban van.
• Nincs váltócipő, még télen sem. Sőt mi több, még alvásnál sem veszik le a gyerekek a cipőjüket. (Sokáig én is azt hittem, hogy ez csak egy urban legend, de most már bizonyítékom is van rá. Lásd a bejegyzés végén.)
• A betegség fogalmát egész máshogy értelmezik. 38 fokos lázig mehet a gyerek óvodába, sőt akár gyógyszert is beadnak neki, ha a szülő megkéri őket.
• Énekelni, mondókázni csak ritkán szoktak. Ha az adott óvónő nem tud énekelni, akkor egyáltalán nem. (Nem elvárás az énektudás az óvónőképzőben.)
• Szinte alig van közös játék, pl. körjáték.
• Ezzel szemben rengeteg a kézműves és a készségfejlesztő program, de főleg individuálisan.
• Gyakran fogyasztanak édességet. A gumicukor például népszerű motiváló eszköz.
• WC után nem mosnak kezet. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a felnőttek sem. Legalábbis sokan nem, ami ezek után nem is olyan furcsa.) A WC-k higiéniája is erősen megkérdőjelezhető.
• A nagycsoportosokat három napos ottalvós táborozásra viszik (ötéves gyerekekről beszélünk!). Ez nem kötelező, de erősen ajánlott. Itt Belgiumban ezt egyfajta mérföldkőnek tekintik a gyerekek életében. A gyerekekkel max. 2-3 óvónő megy, szülők soha nem szoktak.
• Nincsenek évvesztesek. Minden gyerek abban az évben megy iskolába, amelyik évben betölti a hatot. Kész. Punktum.

Így összefoglalva elég sokkolónak tűnhet ez a lista, de én a magam részéről mindig úgy érzem egy kicsit, hogy ezeknek a dolgoknak a többsége inkább a szülőket zavarja mint a gyerekeket. Hol érdekel például egy ötévest, hogy milyen cipőben van egész nap? Annak meg még örül is, ha nem kell kezet mosnia. Arról nincsenek adataim, hogy vajon a higiénia alacsony színvonalának köszönhetően, illetve amiatt, hogy betegen is be lehet vinni a gyereket, több-e itt a fertőzés mint például Magyarországon. Dani tavaly csak két-három napot hiányzott az oviból, de persze ez erősen gyerekfüggő.

Magyarként Belgiumban persze nem ez az egyetlen lehetősége az embernek. Ott van például a magyar óvoda az Európai Iskolában, illetve a különböző magánovik (pl. Montessori, Acacia, International School). A magyar ovinak számos előnye lehet, viszont ott minden az éppen aktuálisan kiküldött óvónő személyétől függ. Aki pedig magánoviba akarja járatni a gyerekét, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A Montessori óvoda például 16890 eurót (!) kóstál egy évre.

Én személy szerint nagyon örülök, hogy Dani belga oviba járt. Ő minden nap örömmel ment, ami szerintem a legfontosabb egy szülő számára. Ha pedig valaki hosszú távon tervez Belgiumban maradni, akkor ez a legjobb módszer arra, hogy a gyereke jól megtanulja a nyelvet és igazán be tudjon illeszkedni.

Végül pedig álljon itt egy kis videó, ami Daniék ovijában készült, Egy nap az oviban címmel. Ebben láthatunk sok mindent abból, amit fent leírtam (pl. cipőben alvás), de szerintem az is kiderül belőle, hogy annyira talán mégsem különbözik egy belga óvoda egy magyartól. Végül is a gyerekek teszik az óvodát olyanná amilyen. Ők pedig a szívük mélyén azért mégiscsak ugyanolyanok, bármilyen nyelvet is beszélnek vagy bármilyen színű is a bőrük.

Dani a barátival. A képen látható gyerekek összesen öt nemzethez tartoznak és mindannyian egy óvodába  jártak vele.

Pókember-torta és néhány tipp születésnapi zsúrhoz

Belgiumban, ahogy otthon is, két választási lehetősége van a szülőnek, ha születésnapi zsúrt szeretne a gyereknek: játszóház vagy otthon.

A játszóház drágább, de kényelmesebb megoldás. Fizetni kell a belépőjegyet a gyerekeknek, italt, tányért, néhol tortát is ők biztosítanak. Az ital rendszerint grenadin-szörp (ez elvileg piros gyümölcsökből készül, de arra érzékeny szülők nyilván a hajukat tépnék, ha bevizsgáltatnák), a torta sem csúcsminőség, de a gyerekeket úgysem ez érdekli. Ha van animátor, akkor jobb a helyzet, ha nincs akkor gyakorlatilag a gyertya elfújása idején vannak együtt, ettől eltekintve pedig fel-alá rohangálnak 200 másik ott tivornyázó gyerek között. Ehhez persze kellenek a szülők is, akik árgus tekintettel figyelik a gyerekeket, nehogy eltűnjenek.

Voltunk olyan játszóházban, ahol a gyerekek felmásztak egy kötélen az emeletre, ahová a szülők nem mehettek fel és utána kamerákon lehetett követni a mozgásukat. Már ha éppen arra jártak. Ha nem, akkor csak a malmozás maradt, hogy a gyerek mikor unja el végre és mászik le újra közénk...

Egy olyan játszóházat ismerek, ahol már többször jártunk, viszonylag új és színvonalas játékok vannak. (a Stardust a Forest National mellett) Biztonsági kapu is van, így esélytelen, hogy a kisgyerek egyszerűen kisétáljon.

Ha tavaszi vagy nyári gyerekünk van, akkor ki lehet menni a Bois de Rêves-be, ahol grillsütőt lehet bérelni. Amíg a gyerekek játszanak vagy strandolnak, a szülők megsüthetik az ebédet.

Szóba jöhet még a kisvasút, ahol a vonatozáson túl elég nagy a füves tér a szaladgáláshoz vagy a focihoz. A körülmények elég "egyszerűek", de ha az ételt-italt mi visszük, ez is érdekes lehet.

Kisebbik fiam februárban született, úgyhogy a szabadtéri lehetőségek a farkasordító hideg miatt kiesnek. Így mi itthon tartjuk a zsúrt. Sok gyerek jön és a  szülők is, mert amíg a gyerekek játszanak, mi addig a konyhában beszélgetünk.

Minden évben a torta a sarkalatos pont. Egyrészt nagy torta kell, másrészt olyan, amit lehetőleg sok gyerek szeret. Klasszikus magyar típusú, piskóta alapú vajkrémes tortát itt nem lehet beszerezni, a patisserie-ben vásárolható tortákat pedig nem eszik meg.

Az ünnepelt 2 éve Verdás tortát szeretett volna, ilyet csak a Carrefour-ban (helyi szupermarket) lehetett venni. Bűn rossz csokoládétorta volt, a tetején két dimenziós ehető papírból készül McQueen képpel, gyakorlatilag hozzá se nyúltak a gyerekek. A következő évben megint "verdáztunk", az erről szóló viszontagságos kalandjaink itt olvashatóak. Tavaly kamiontorta kellett, ez finom lett, de rettenetesen csúnya...

Idén elég határozottan elkötelezte magát a Pókember mellett. Kész torta esélytelen volt, úgyhogy elkezdtem vadászni marcipán pókemberre vagy ehető papírra. Az anderlecht-i Corában van egy cukrászkellék bolt, ahol sokféle érdekes dolgot be lehet szerezni, de ezeket nem.... Úgyhogy beláttam, ebből megint fondant lesz, amit nem túl bonyolult megcsinálni, színezni viszont nagyon. A festékek borsos árát látva már feladtam az egészet, amikor ugyanott, a Casa-ban ( ez egy lakberendezési-konyhafelszerelési bolt, sok helyen van Brüsszelben, pl. a City 2-ben a Rue Neuve-ön), találtam előre színezett fondant-okat a szivárvány minden színében. 1,99 euro egy csomag -a mi tortánkhoz egy kék,  egy piros, és egy fekete kellett. Ezeket gyurmaként lehet használni. Szobahőmérsékleten kell tárolni, kicsi vajjal lehet puhítani és akkor könnyen gyúrható. Ha nyújtani akarjuk a torta bevonásához, akkor liszt helyett porcukrot használjunk, hogy ne ragadjon. A porcukor miatt fehér lesz, de vizes ecsettel simán letisztíthatjuk.

Nekünk fehér fondant is kellett a Pókember szeméhez, ebből én gyúrtam egy kis adagot az alábbi recept szerint.

A torta hagyományos piskótatorta (4 lapos, csokoládékrémmel ( receptek itt). A díszítést a lányom csinálta a következőképpen: Kinyújtotta a kék fondantot és bevonta vele a tégla alakú, A4 papírnál kicsit szélesebb tortát. A Pókember arcképét a net-en találta és kinyomtatta egy A4-es papírra. A kivágott sablont ráhelyezte a kinyújtott piros fondantra, kivágta, majd egy tűvel átpöttyözte a vonalak (pókhálók) helyét. A fejet vajjal felragasztotta a kék alapra. A fekete fondantból vékony csíkokat vágott ki majd vajjal ráragasztotta a megfelelő helyekre. A szemet fehér fondantból vágta ki, ugyancsak a szabásminta alapján.

Azt le se írom, mennyi időt vett igénybe, de a kicsi annyira örült neki, hogy megérte....

Étteremajánló: Viva M'Boma (Bruxelles, Rue de Flandre 17.)

A Viva M'Boma kicsi, családias étterem a Place Saint-Catherine közelében. Az étterem neve, az "éljen a nagymama" arra utal, hogy kiadós, házias kosztban lesz részünk. És nem is csalódunk.  Főleg húsételek szerepelnek az étlapon, azok közül is a belsőségek kapnak kitüntetett szerepet. Borjúmáj, borjúmirigy, vese, báránynyelv van itt minden, mi szem-szájnak ingere, csak szeretni kell. Amennyire megfigyeltem a betérőket, akik Valentin-nap lévén párban voltak, a nők bizonyultak bátrabbnak és a férfiak maradtak inkább a tradicionális steaknél vagy a velőscsontos pot au feu-nél.

Előételnek férjem házi  "tête pressée"-t választott, ez nem más, mint rakott sertésfej. Nem túl zsíros, rengeteg hússal készült- Házi majonézzel és apró savanyú uborkákkal hozták.

Én báránynyelvet kértem zöld mártással, ami leginkább egy pesto-ra emlékeztett. Annyira finom volt, hogy pénteken megpróbáltam venni az Abattoir-on, de csak egy helyen árultak- fejjel együtt, amiből dermedten nézett rám a birka szeme, úgyhogy egyelőre feladtam....

Főételnek borjúmirigy-borjúvese ragut (rognonnade de ris de veau) ettem, ez is kiváló volt.

Férjem, aki nem túlságosan nagy kedvelője a belsőségeknek az americain mellett döntött. Ezt szerintem nem darált marhából csinálták, hanem ahogy a nagykönyvben megvan írva, késsel aprították össze a húst (az américain egy közkedvelt belga étel, amely leginkább a tatárbifsztekre emlékeztet, csak más a fűszerezése és kicsit lágyabb az íze). Köretnek hasábburgonyát hoztak, de meg lehet kóstolni a stoemp-et is, ami egy zöldséggel dúsított krumplipüré.
A kiszolgálás kifogástalan volt, gyors, készséges. Ami érdekes, hogy a felszolgálók nem pincérruhában vannak, hanem farmerben, ingben. Olyan az egész, mintha egy baráti vacsorára mentünk volna, ennek megfelelően oldott a hangulat is.

Desszertet nem ettünk, de a szomszéd asztaloknál felszolgált édességek jól néztek ki és nem csak a szokásos választék van (mousse au chocolat és társai). Az itallapon olyan kuriózumok is akadnak, mint a chartreuse.

Összességében nagyon jónak találtuk az éttermet: az árak középkategóriásak (12-19 euro között egy főétel), az adagok bőségesek. Parkolni nagyon nehéz, de ez általában igaz a Place Saint Catherine környékére. Az étterem közelében van egy parkolóház, itt meglehetősen borsos árért (óránként 2,90 euro) le lehet tenni az autót.

Vélemények az étteremről a Tripadvisoron itt.

"Magyar" kenyér Limara receptje alapján belga alapanyagokból

Egy másik bejegyzésen dolgozom, amelyiknek a "hogyan főzzünk magyarul Brüsszelben" a témája és épp a mák-problémát akartam körbejárni, amikor a közeli Carrefour-ban (ami nekem továbbra is GB marad) felfedeztem a mákot. A liszteknél, sütéshez használatos alapanyagoknál keresni, 250 g-os kiszerelésben, Carrefour márkajelzéses zacskóban. Van itt most minden, ami eddig nem volt: tönkölyliszt (épautre), rozsliszt   (seigle), zabkorpa (avoine), hajdinaliszt (sarrasin). Szórhatunk a kenyér vagy zsemle tetejére mákot, napraforgómagot, tökmagot, lenmagot, szezámot- ami csak eszünkbe jut. Nem mondom, hogy olcsók, de legalább nem kell otthonról hozni. 

Úgyhogy döntöttem: kenyeret sütök. Első felindulásomban rozslisztet vettem ( a tönköly még jobb lett volna, még nem tudtam, hogy az épautre mit jelent) és kerestem jobb minőségű kenyérlisztet-az viszont nincs... Úgyhogy kénytelen-kelletlen egy fehér kenyerekhez való lisztkeverék mellett döntöttem. (de ismerek egy patisserie-t hozzánk közel, ahol többféle kenyérlisztet is árulnak, legközelebb felderítem)

A friss élesztőt (levure fraiche) a Carrefour-ban a kész sütemények, torták mellett kell keresni a hűtőpultban (a képen a kicsi kék-sárga kocka). A sót csak azért fényképeztem le, mert tapasztalataim szerint az itteni sók kevésbé sósak, mint az otthoniak-kicsit több kell, mint amit a recept előír. 

Kenyér ügyben nekem Limara a mérvadó, az ő egyik legkedveltebb receptjét vettem elő. Este nekiálltam öregtésztát gyártani: ehhez sima finomlisztet használtam. Kb. 5 percet vett igénybe, igaz, van kenyérsütőgépem, amit dagasztásra használok. 

Az öregtészta reggel 9-ig pihent a konyhapulton, utána nekiláttam a kenyér dagasztásnak.

100 gramm rozslisztet használtam, a többi 400 gramm-ot a lisztkeverékből tettem hozzá. Mindkettőt átszitáltam (egy kis szűrőn, mert nincs szitám....), ezt a műveletet nem szabad kihagyni.A kenyérsütőgép üstjébe először az olajat és a vizet tettem bele (nekem 2,9dl kellett) és belemorzsoltam az élesztőt. Utána beleöntöttem a lisztet, majd kivettem 200 grammot az öregtésztából és azt is hozzáadtam. 4 percig hagytam a gépet dolgozni, ezután tettem hozzá a két csapott teáskanál sót. (ha így csináljuk, nem lesz sós a kenyér-akár Nutellát is kenhetünk rá).Miután a gép befejezte a dagasztást, mindenben Limara receptje alapján jártam el.

Az első kelés után megformáztam a veknit, majd betettem a kacsasütőmbe, amit előzőleg kibéleltem sütőpapírral ( utóbbit a Zeman-ban lehet a legolcsóbban venni).

40 perc múlva bekapcsoltam a sütőt és a legmagasabb hőfokra állítottam (más kérdés, hogy nálam csak ez az egy hőmérséklet van ..)

20 perc múlva (ennyi kell a sütő bemelegedéséhez) egy frissen köszörült késsel (pengével is lehet) három helyen bevágtam a tetejét. A kacsasütő tetejét belülről bespricceltem vízzel, majd az edényt lefedve betettem a sütőbe.

Addig sütöttem, amíg a teteje szépen megbarnult és utána még 5 percig fedő nélkül. Amikor kivettem, azonnal bespricceltem kevés vízzel.

Melegen nem engedtem megvágni, de langyosan már igen. 1 óra múlva mindössze egy sercli maradt a kacsasütőben. Elvileg ha ott tároljuk, másnap is puha marad (na).