Étteremajánló recepttel: Garage á manger és egy igazán jó sütőtökleves

Szerző: Horák Katalin (Kovács Zsuzsa felvételei)

Régen ajánlottam már éttermet, recepttel együtt még soha, de miután sikerült a levest reprodukálni, jöjjön a Garage á manger. (Uccle, Rue Washington 185.)

Nehéz megtalálni, az utcáról ugyanis csak az antikvárium látszik, az étterem az alagsorban bújik meg. A berendezésért önmagában érdemes benézni, rengeteg a látnivaló.

A konyha nyitott, látszik, hogy hogyan készülnek az ételek, milyen alapanyagokból dolgoznak.

A terítés nem egységes, ettől otthonos- mint a nagy családnál, ahol mindegyik készletből maradt egy-két tányér hírmondónak (Lackfi János ) 

Kétféle menü van, egész héten ezt főzik, kiváló alapanyagokból  látszólag egyszerűen elkészítve. Az ára ehhez képest barátságos. (túl nagy adagokra ne számítsunk, de jól lehet lakni a három fogással). Fekete táblára írják krétával, ezt minden héten meg lehet nézni a Facebook oldalukon.

Amikor ott voltunk, sütőtökös-vöröslencse leves volt az egyik előétel, ami teljesen hozta az otthoni vadas ízét és annyira ízlett, hogy azóta többször is megfőztem itthon.  Utána rozé kacsamellet adtak brokkolival, sült tökkel és vajban sütött polentarudakkal. ( kukoricadara tejben felfőzve, parmezánnal ízesítve, aztán rudakra vágva és kisütve). 

Végül creme brulée és sóskaramellás tejberizs között lehetett választani.

Ez pedig a vöröslencsés-sütőtökleves, gyönyörű narancssárga és nagyon pikáns. Még azok is szerették, akik a krémleveseket és a sütőtököt is messziről kerülik. Kísérleteztem, eredetileg egy Nigella-receptből indultam ki, de aztán annyit változtattam rajta, hogy tényleg a sajátomnak mondhatom.

Hozzávalók:

1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
3 evőkanál olaj
1 evőkanál barnacukor (kristálycukor is jó)
1 citrom
1 narancs
1 közepes sárgarépa kockákra vágva
1 közepes kanadai sütőtök (vajtök) fele, meghámozva, kimagozva
1 csésze (2,5 dl) vöröslencse
kakukkfű
só, bors
7 dl zöldségleves (vagy 1 leveskocka)

a tálaláshoz : tejföl vagy krémes joghurt

A vöröshagymát és a fokhagymát megtisztítjuk és felkockázzuk (a fokhagymát nagyon apróra).

Az olajon karamellizáljuk a barnacukrot, majd amikor szép barna lesz, rádobjuk a vöröshagymát. 2 percig pirítjuk, majd hozzáadjuk a fokhagymát. Egy percig pároljuk, majd beledobjuk a sárgarépát és a sütőtököt, kicsit átforgatjuk, csipetnyi kakukkfűvel fűszerezzuk, sózzuk, borsozzuk. Hozzáöntjük a levest, majd a vöröslencsét. Beleteszünk egy kis darabka megmosott citromhéjat.  Felforraljuk, majd 20-25 percig főzzük, amíg a répa és sütőtök meg nem puhul (a lencse szét is főhet).

Ezután kicsit kihűtjük, kivesszük a citromhéjat és összeturmixoljuk. Elég sűrű lesz. Hozzáadjuk a narancs kifacsart levét, citromlével savanyítjuk. Ha még mindig sűrű lenne, levessel vagy kevés vízzel higíthatjuk, esetleg tejfölt vagy joghurtot adhatunk hozzá.

Pirított kenyérrel és tejföllel tálaljuk.

Étteremajánló: Viva M'Boma (Bruxelles, Rue de Flandre 17.)

A Viva M'Boma kicsi, családias étterem a Place Saint-Catherine közelében. Az étterem neve, az "éljen a nagymama" arra utal, hogy kiadós, házias kosztban lesz részünk. És nem is csalódunk.  Főleg húsételek szerepelnek az étlapon, azok közül is a belsőségek kapnak kitüntetett szerepet. Borjúmáj, borjúmirigy, vese, báránynyelv van itt minden, mi szem-szájnak ingere, csak szeretni kell. Amennyire megfigyeltem a betérőket, akik Valentin-nap lévén párban voltak, a nők bizonyultak bátrabbnak és a férfiak maradtak inkább a tradicionális steaknél vagy a velőscsontos pot au feu-nél.

Előételnek férjem házi  "tête pressée"-t választott, ez nem más, mint rakott sertésfej. Nem túl zsíros, rengeteg hússal készült- Házi majonézzel és apró savanyú uborkákkal hozták.

Én báránynyelvet kértem zöld mártással, ami leginkább egy pesto-ra emlékeztett. Annyira finom volt, hogy pénteken megpróbáltam venni az Abattoir-on, de csak egy helyen árultak- fejjel együtt, amiből dermedten nézett rám a birka szeme, úgyhogy egyelőre feladtam....

Főételnek borjúmirigy-borjúvese ragut (rognonnade de ris de veau) ettem, ez is kiváló volt.

Férjem, aki nem túlságosan nagy kedvelője a belsőségeknek az americain mellett döntött. Ezt szerintem nem darált marhából csinálták, hanem ahogy a nagykönyvben megvan írva, késsel aprították össze a húst (az américain egy közkedvelt belga étel, amely leginkább a tatárbifsztekre emlékeztet, csak más a fűszerezése és kicsit lágyabb az íze). Köretnek hasábburgonyát hoztak, de meg lehet kóstolni a stoemp-et is, ami egy zöldséggel dúsított krumplipüré.
A kiszolgálás kifogástalan volt, gyors, készséges. Ami érdekes, hogy a felszolgálók nem pincérruhában vannak, hanem farmerben, ingben. Olyan az egész, mintha egy baráti vacsorára mentünk volna, ennek megfelelően oldott a hangulat is.

Desszertet nem ettünk, de a szomszéd asztaloknál felszolgált édességek jól néztek ki és nem csak a szokásos választék van (mousse au chocolat és társai). Az itallapon olyan kuriózumok is akadnak, mint a chartreuse.

Összességében nagyon jónak találtuk az éttermet: az árak középkategóriásak (12-19 euro között egy főétel), az adagok bőségesek. Parkolni nagyon nehéz, de ez általában igaz a Place Saint Catherine környékére. Az étterem közelében van egy parkolóház, itt meglehetősen borsos árért (óránként 2,90 euro) le lehet tenni az autót.

Vélemények az étteremről a Tripadvisoron itt.