2012. május 29., kedd

A bábszínházas kocsma - Théâtre de Toone



Még mielőtt valaki azt hinné,hogy egy kocsmáról kocsmára vándorló iszákossal van dolga,leszögezem, hogy pusztán a jó szándék vezet, hogy néhány érdekesebb helyet bemutassak a sörkedvelőknek. Ugyanis az egyik leggyakoribb kérdés: hol igyunk meg egy sört?

Brüsszel egyik leghangulatosabb szórakozóhelye a Theatre de Toone. (Rue du Marché aux Herbes 66.) Tulajdonképpen ez egy marionett bábszínház, ahol előadásokat tartanak, és nem mellesleg folyamatosan üzemeltetnek egy kocsmát.



A legrégibb Toone, Antoine Genty 1804-ben született Brüsszelben és 1830-ban alapította meg Toone dinasztiát, amely nevét az Antoine név rövidítéséből kapta. Ő indította az első marionett-előadásokat Brüsszelben, majd halála után jött a II. Toone, aki továbbvitte a hagyományokat. Nem rokonok, hanem a mindenkori arra érdemes bábművész veszi át a címet. A jelenlegi VII. Toone 2003-tól vezeti a színházat. Klasszikus történeteket játszanak: A három testőrt, Lagardere lovag történetét, jelenleg a Tell Vilmos van műsoron.Több nyelven is játszanak: franciául, flamandul,angolul,németül, olaszul és spanyolul. Az előadásokról a honlapon lehet tájékozódni. Van egy múzeum is,amelynek a látogatása ingyenes.

A kocsma éjfélig van nyitva, hozzáértők szerint nagyon jó a csapolt Kwak és a Maredsous (ezt csapolva kevés helyen lehet kapni). A  Guardian brit napilap szerint a legjobb 10 belga kocsma egyike.








Les gaufres-azaz goffrik 1. A liège -i gaufre




A gaufre szó a francia gâteau de cire d'abbeille kifejezésből származik, ami apátsági mézes süteményt jelent (én először viasznak fordítottam, de közben rájöttem, hogy a lépesmézet is így nevezik). A gaufre hívei szerint "facile á préparer, économique et si savoureuse...", azaz könnyen elkészíthető, gazdaságos és olyan finom...

A brüsszeli gaufre-nak párja nincs... A baj csak az, hogy az a gaufre, amit a Grand Place környékén árulnak, a liege-i gaufre. Belgium a gaufre-k földje: van brüsszeli, flamand, apátsági mézes és még legalább 10 féle. De a leghíresebb és legfinomabb a  liège -i. ("liezsi)

Sajnos, Belgiumon kívül kicsit nehéz kivitelezni,mert szükséges hozzá egy speciális alapanyag,a gyöngycukor (grain perlé) amit Belgiumban és Franciaországban forgalmaznak.. De hogy más országokban van-e ilyen, azt sajnos, nem tudom. Mindenesetre megmutatom a dobozt, bármelyik nagyobb élelmiszerboltban lehet kapni (Carrefour, Delhaize). Turistáknak különösen ajánlom, goffrisütővel rendelkező ismerősöknél nagy siker lehet. ( fél kg-os kiszerelésben kapható). Ez egy óriási adag, 6-8 emberre elég.

Hozzávalók

750 gramm finomliszt 
2,7 dl langyos tej
1 kávéskanál cukor az élesztő felfuttatásához
7 gramm friss vagy 2 csomag szárított élesztő
fél zacskó vaníliáscukor
3 tojás és 2 tojássárgája
15 g só (egy nagy csipet)
400g puha vaj vagy margarin
500g sucre perlé (grain perlé)

Az élesztőt felfuttatjuk a cukorral 1 dl langyos tejben (a szárított élesztőt nem kell). A többi hozzávalót a sucre perlé és a vaj kivételével jól összedolgozzuk. Lefedve 30 percig pihentetjuk langyos helyen, majd belegyúrjuk a vajat és kis adagokban a sucre perlé-t. Furcsa lesz a tészta, de ne rémüljünk meg. Újabb 15 percig pihentetjük (lehet egyben, de szétszedhetjük akkora adagokra, amennyi egyszerre befér a sütőnkbe). Előmelegített goffrisütőben 100g-os adagokban 3 percig sütjük. Tejszínhabbal, friss gyümölcsökkel, olvasztott csokoládéval tálalhatjuk,de a gyerekeim szerint otthoni baracklekvárral a legjobb.

Les frites- A híres belga sült krumpli





Ha igazán jó belga frites-t, azaz sült krumplit akarunk sütni, akkor máris indulhatunk marhafaggyút keresni. Igen, marhafaggyút. A frites igazi zamatát ugyanis ez, a "Le Blanc de Boeuf" (szószerinti fordításban a 'marha fehérje') adja meg. Lehet persze lózsírban is sütni,de ez még ritkább. A legtöbb helyen maradnak az olajnál, a legjobb a földimogyoró olaj.

Ha a zsiradékproblémát megoldottuk, már csak megfelelő minőségű krumplit kell találni és kezdődhet a sütés. A krumpli ne legyen túl lisztes, de újkrumplival se kísérletezzünk. (A belga boltokban lehet kapni speciális frites burgonyát.)

A meghámozott, hasábokra vágott krumplit (1 cm vastagságú legyen) háromszor átmossuk vízben. Utána negyed óráig szárítjuk papírtörlőkendőn.

Az olajat 150-160 fokra melegítjük és kis adagokban 10 percig sütjük a krumplit. Ezután kivesszük és lecsepegtetjük.Végül az olajat 180 fokra melegítjük és újra átsütjük kis adagokban a krumplit, amíg aranysárga nem lesz. Nedvszívó papírtörlőkendőre szedjük, sózzuk és forrón tálaljuk.

Akinek nincs kedve ennyit szórakozni, az sétáljon el a Place Jourdan-ra a Maison Antoine-ba és vegyen magának egy jókora adagot. Régen a belga származású Johnny Hallyday, akit francia Elvisként is emlegetnek, szintén itt fogyasztotta el napi frites-jét. (aki nem ismeri, jó alkalom, hogy a Hey Joe-t meghallgassa franciául itt. Brutális.)

A frissen vásárolt krumplival be lehet ülni bármelyik kocsmába, ha mellé rendelünk egy sört is.

A másik híres, éjszaka is nyitvatartó frites-áruda a Place Flagey-n található. Az adagok hatalmasak, a kicsivel is jóllakhatunk. (2 euro-2,30 euro a nagy). Szószokból nagy a választék, a recepteket itt találhatjuk meg. Szerintem az andalúz a legjobb, ami egyébként ismeretlen Andalúziában, igazi belga specialitás. (paradicsomos majonéz csípős paprikával). Mellesleg a belgák szerint a bolognai spagetti is belga specialitás. Ami lehet, hogy így is van, ilyen bolognait Bolognában egészen biztosan nem csinálnak.....






A Le Cercueil- azaz a Koporsó



A Le Cercueil (Koporsó), amit a magyarok csak Kriptának hívnak, a Grand Place egyik mellék utcájában található (Rue de Harrengs 10-12.). A bejárat melletti kirakat már árulkodik arról, hogy belül mire számíthatunk. Sejtelmes fényt árasztó nyitott koporsó, benne csontváz, tetején üveglap, hogy legyen mire tenni a koktélunkat. (UV fényben,úgyhogy nem sikerült lefényképezni) Helyette itt egy zárt koporsó-asztal. 





A zene nagyon jó, az italok viszont drágák, de a turista negyedben vagyunk, úgyhogy nincs min csodálkozni.




Van honlapjuk is, a zenéje többszöri kattintás után, több, mint idegesítő. Viszont végre egyszer napvilágnál is meg tudtam nézni a berendezést.

Au revoir vagy tot ziens....



Sokan kérdezik, hogy milyen egy kétnyelvű országban élni. Kevesen tudják, hogy három nyelvű, hiszen a német nemzetiség miatt a német is hivatalos nyelv, de erről maguk a belgák is hajlamosak megfeledkezni.

Az országnak négy nyelvi régiója van,amit a domináns nyelveknek megfelelően jelöltek ki. A holland nyelvű Flandria, a francia nyelvű Vallónia, a német régió és a kétnyelvű Brüsszel. A holland helyett használják a flamand elnevezést is, ez tulajdonképpen a holland nyelv itteni dialektusa. (a francia nyelv mindkettőre a "néerlandais"-t használja).

A kétnyelvűséget szigorúan betartják: mindenhol minden két nyelven van feltüntetve. Két cím, két használati utasítás, kétnyelvű táblák. Ugyanaz a könyv franciául és flamandul. Sokszor mérgelődöm,mert néha nagyon jó szakácskönyveket lehet venni az Aldiban, de a hozzánk közeli bolt flamand kerületben van és ennek megfelelően nem kap francia nyelvű kötetet. A moziban a filmek is két nyelven mennek, úgyhogy mindig van sous-titre (felirat). A világ egyik legdrágább közigazgatását működtetik, mert mindent két nyelven kell kinyomtatni.

És szóban? Elvileg mindenkinek kétnyelvűnek kellene lennie, de a gyakorlat nem ezt mutatja. Láttunk a belga RTl-en egyszer egy riportot a belgák nyelvismeretéről, helyesebben arról, hogy tudnak-e a flamandok franciául és beszélnek-e a vallonok flamandul? A tesztet úgy végezték el, hogy adott nyelvterületen megpróbáltak a másik hivatalos nyelven patikát keresni. Vallóniában 5 esetből egyszer sem jártak sikerrel, Flandriában azonban 5 esetből háromszor útbaigazították őket. A vallonok és a flamandok nem kedvelik különösebben egymást,) ez a nyelvtanulási szokásaikban is megnyilvánul. Miután a flamand "kis" nyelv, ezért sokkal inkább érdekükben áll egy világnyelv elsajátítása. Ez általában a francia,de egyre több fiatal preferálja az angolt.

Brüsszelben minden flamand próbálkozás dacára 95%-ban a francia nyelv dominál. A legtöbb iskola francia tanítási nyelvű, heti 4 órában tanulnak flamandul. Lányom, aki kifejezetten szereti a flamandot, jól is beszéli,nemrégiben felháborodva jött haza. Elvitték őket egy antwerpeni iskolába, ahol van egy testvérosztályuk, akikkel hosszabb ideje folyamatosan leveleztek. Az antwerpeniek franciául írtak, ők flamandul, hogy gyakorolják a nyelvet. Antwerpenben derült ki, hogy az ottani diákok gyakorlatilag nem tudnak szinte semmit franciául, úgyhogy kénytelenek voltak végül flamandul beszélni.

A vegyes házasságokban sokan alkalmazzák azt a taktikát a gyerekek érdekében,hogy egyik nap franciául, a másik nap flamandul beszélnek. Így kétnyelvűek lesznek, ami itt a munkavállalás szempontjából bizonyos területeken, például a kereskedelemben létkérdés.

Sok furcsa élményem volt a kétnyelvűséggel kapcsolatban. Bruges-ben megszólítottunk egy rendőrt franciául, aki bólintott, hogy érti a kérdést és válaszolt. Flamandul természetesen. És ez így ment egészen addig,amíg angolra váltottunk. És lőn világosság: meglett a közös nyelv.

Okulva az esetből Antwerpenben a férjem odasúgta nekem egy étteremben, hogy nehogy megszólaljak franciául, mire a pincér szélesen elmosolyodott és annyit mondott: mondják magyarul....