2013. március 31., vasárnap

Joyeuses Pâques, azaz kellemes húsvéti ünnepeket!



Belgiumban kicsit más a húsvét, mint nálunk. Nem jut olyan fontos szerep a nyuszinak, mert a tojásokat nem ő, hanem a harangok hozzák. Itt ugyanis a legenda szerint Nagycsütörtökön a harangok Rómába mennek és amikor húsvét reggelén visszatérnek, tojásokat szórnak szét a házakba és a kertekbe. ( A harangok Rómába mentek kifejezés arra utal, hogy senki sem szólt Jézus védelmében. A nagycsütörtöki  esti misétől húsvét vigiliájáig csendben maradnak a harangok és az orgona). 


A tojást néha itt is festik -ha szerencsések vagyunk hagymalevéllel, spenóttal, curry-vel, áfonyával színezik, de a kevésbé természettudatosak rettenetes színű neon variánsokat is vehetnek az ünnep előtt hetekkel a szupermarketekben. Van csokitojás is, a nagyobb példányokat általában sztaniol nélkül, celofánba csomagolva árulják , de a kisebb tojásokat itt is színes fóliában, sokféle ízben vehetjük meg. És van csokinyúl, bárány és persze harang is.  A csokitojás és egyéb apró ajándékok keresése akkor indul, amikor a harangok újra megkondulnak. Locsolás természetesen nincs divatban,  a csokigyűjtést Halloween-kor intézik....

A nálunk tradicionális húsvéti ételeknek, a sonkának és  a kalácsnak nincs hagyománya. A sonka beszerzése az egyik legnehezebb feladat, ezt szinte mindig otthonról kell hozni. ( Aachenben vagy Luxemburgban lehet a közelben venni főznivaló sonkát). Tormához (raifort) nyersen a Carrefour hipermarketekben, ecetes és tejszínes formában a Delhaize-ben juthatunk hozzá.

Tipikus belga-francia húsvéti étel a Pâté de Pâques, ami egy főtt tojással töltött, leveles tésztában sült húspátétom, ( recept itt). 




A karácsonyhoz hasonlóan ismét szerephez jut a foie gras, vagyis szó szerint fordítva a "zsíros máj", ami kacsa vagy libamájat takar, és hagyma-, füge- vagy cikórialekvárral esetleg bordói zselével fogyasztják. 

Főételként  főként báránysültet tálalnak, elsősorban zöldbabbal és újkrumplival körítik. Desszertet a cukrászdákban, pékségekben választanak-csokitojásokkal díszített profiterole-t vagy csokoládétortát, de népszerű az olasz colomba is (galambot formázó sütemény).

Paques

2013. március 19., kedd

Tavaszváró séta a Rouge Cloître-ban

Rouge Cloître (Vörös kolostor) az auderghem-iek Mekkája. Sztenderd családi program, ráadásul tényleg jó.


A Brüsszel délkeleti részén végighúzódó soignes-i erdőben található kolostor története a XIV. századra nyúlik vissza, és az elmúlt pár évben komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy rekonstruálják a hely eredeti kinézetét.

A név egyébként ne tévesszen meg senkit, mert ez a kolostor nem csak egy kolostor. Sőt leginkább pont nem az. A tavak és dombok között kacskaringozó utak mennyisége éppen elég ahhoz, hogy a vasárnapi ebéd után jól lefárassza a gyerekeket.


A kolostorhoz istálló is tartozik, az istállóhoz pedig lovak.



Három, különböző korosztályok számára tervezett játszótér várja a gyerekeket.


A játszóterektől rövid sétával érhetjük el a kolostor épületeit.


Az épületek kulturális rendezvényeknek és művészeti galériáknak adnak helyet.



Ezek itt például egy belga művésznő alkotásai, aki fémhulladékból készít ... dolgokat. Azt hiszem, erre mondják a Belgiumról szóló útikönyvek, hogy "sajátos belga humor".


A "főtéren" található szökőkút is a rekonstrukció eredménye.


A kolostor legnagyobb, pajtaszerű épülete (amely most felújítás alatt áll) mellett elhaladva, a domboldalban bújik meg ez a kis házikó, amiről nem tudom pontosan, hogy milyen célt szolgál, de egészen meseszerű.


És hogy megtaláltuk-e a tavaszt? Napsütés ugyan nem volt, de azért van remény!


(A Rouge Cloître megközelíthető a Chaussé de Wavre vagy a Chaussé de Tervueren felől.)

2013. március 12., kedd

Sok hűHÓ semmiért


Mondjuk ki őszintén: a belgák hozzáállása a hóeséshez a szürreális kategóriába sorolható. Példának okáért képtelenek beismerni, hogy a hó az egy olyan időjárási tényező, amely télen akár elő is fordulhat.

A Belga Királyi Meteorológiai Intézet például ezt írja Belgium éghajlatáról: "A olyan meteorológiai jelenség, amely viszonylag kis fontossággal bír Belgium alacsonyan fekvő, illetve közepes magasságú részein." Jó, az igaz, hogy legalább beletették, hogy 'viszonylag', de ennél többre egyszerűen képtelenek.

A téli gumi nem kötelező és nem is hisznek benne. A Le Soir szerint ma 1650 km-es dugó alakult ki a hóesés miatt, amit valaki így kommentált: "60 éves vagyok és tizenkilenc éves korom óta autóval járok dolgozni. Soha nem volt téli gumi az autómon és még soha nem akadtam el. Talán jók a reflexeim. (...)"
Hát nem is tudom, engem ez valahogy nem nyugtat meg.

A megoldás? Nem kell elmenni otthonról, ha esik a hó. "A feleségem és én otthon maradunk azon az egy-két napon (i.e.amikor esik a hó), de ez nem jelent nekünk problémát. Van tető a fejünk fölött, van fűtésünk, jó könyveink, tévénk, telefonunk és internetünk. Tömören: az élet szép, mi pedig csendben kivárjuk, amíg véget   ér ez a 'nehéz' időszak," - mondja egy másik kommentelő.

Milyen igaz! Bíbelődjenek csak a németek, a svájciak meg a többi túlvezérelt népség a hókotrókkal, a belgák inkább otthon maradnak olvasni!

2013. március 7., csütörtök

Belgiumban nem (csak) játék az óvoda - III. - a legnagyobb meglepetések


Két hete éppen egy szülinapi bulin voltunk, ahol is szóba került ez a blog, meg azok a dolgok, amiket az ovis tapasztalatainkról írtam. Én elmondtam, hogy úgy érzem, már eleget beszéltem a témáról (itt és itt), de a többi magyar anyuka kapva kapott a témán és csak úgy jöttek az egyéni élmények, kritikák, vélemények, vagyis úgy tűnik, a téma - a Belgiumban élő magyarok körében legalább is -csak nem akar veszíteni az aktualitásából.

Szóval, úgy döntöttem nekifutok még egyszer, és összefoglalom, hogy mire is számíthat az, aki úgy dönt, hogy belga óvodába iratja be a csemetéjét. Igyekeztem azokat a dolgokat összeszedni, amiket más belga oviba járó gyerekek szüleitől is hallottam, tehát, ha nem is általánosak, de mindenképpen gyakoriak Belgiumban, illetve azokat, amik a legnagyobb meglepetést okozhatják nekünk magyaroknak.

  • Óvoda=iskola, legalábbis a nagycsoport esetében. Itt ugyanis már írni és olvasni tanulnak a gyerekek.
  • Nincsenek óvodai jelek. Előbb a fényképük, később a nevük alapján kell a gyerekeknek azonosítani a holmijukat.
  • Délutáni alvás csak kiscsoportban van.
  • Nincs váltócipő, még télen sem. Sőt mi több, még alvásnál sem veszik le a gyerekek a cipőjüket. (Sokáig én is azt hittem, hogy ez csak egy urban legend, de most már bizonyítékom is van rá. Lásd a bejegyzés végén.)
  • A betegség fogalmát egész máshogy értelmezik. 38 fokos lázig mehet a gyerek óvodába, sőt akár gyógyszert is beadnak neki, ha a szülő megkéri őket.
  • Énekelni, mondókázni csak ritkán szoktak. Ha az adott óvónő nem tud énekelni, akkor egyáltalán nem. (Nem elvárás az énektudás az óvónőképzőben.)
  • Szinte alig van közös játék, pl. körjáték.
  • Ezzel szemben rengeteg a kézműves és a készségfejlesztő program, de főleg individuálisan.
  • Gyakran fogyasztanak édességet. A gumicukor például népszerű motiváló eszköz.
  • WC után nem mosnak kezet. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a felnőttek sem. Legalábbis sokan nem, ami ezek után nem is olyan furcsa.) A WC-k higiéniája is erősen megkérdőjelezhető.
  • A nagycsoportosokat három napos ottalvós táborozásra viszik (ötéves gyerekekről beszélünk!). Ez nem kötelező, de erősen ajánlott. Itt Belgiumban ezt egyfajta mérföldkőnek tekintik a gyerekek életében. A gyerekekkel max. 2-3 óvónő megy, szülők soha nem szoktak.
  • Nincsenek évvesztesek. Minden gyerek abban az évben megy iskolába, amelyik évben betölti a hatot. Kész. Punktum.
Így összefoglalva elég sokkolónak tűnhet ez a lista, de én a magam részéről mindig úgy érzem egy kicsit, hogy ezeknek a dolgoknak a többsége inkább a szülőket zavarja mint a gyerekeket. Hol érdekel például egy ötévest, hogy milyen cipőben van egész nap? Annak meg még örül is, ha nem kell kezet mosnia. Arról nincsenek adataim, hogy vajon a higiénia alacsony színvonalának köszönhetően, illetve amiatt, hogy betegen is be lehet vinni a gyereket, több-e itt a fertőzés mint például Magyarországon. Dani tavaly csak két-három napot hiányzott az oviból, de persze ez erősen gyerekfüggő.

Magyarként Belgiumban persze nem ez az egyetlen lehetősége az embernek. Ott van például a magyar óvoda az Európai Iskolában, illetve a különböző magánovik (pl. Montessori, Acacia, International School). A magyar ovinak számos előnye lehet, viszont ott minden az éppen aktuálisan kiküldött óvónő személyétől függ. Aki pedig magánoviba akarja járatni a gyerekét, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A Montessori óvoda például 16890 eurót (!) kóstál egy évre.

Én személy szerint nagyon örülök, hogy Dani belga oviba járt. Ő minden nap örömmel ment, ami szerintem a legfontosabb egy szülő számára. Ha pedig valaki hosszú távon tervez Belgiumban maradni, akkor ez a legjobb módszer arra, hogy a gyereke jól megtanulja a nyelvet és igazán be tudjon illeszkedni.

Végül pedig álljon itt egy kis videó, ami Daniék ovijában készült, Egy nap az oviban címmel. Ebben láthatunk sok mindent abból, amit fent leírtam (pl. cipőben alvás), de szerintem az is kiderül belőle, hogy annyira talán mégsem különbözik egy belga óvoda egy magyartól. Végül is a gyerekek teszik az óvodát olyanná amilyen. Ők pedig a szívük mélyén azért mégiscsak ugyanolyanok, bármilyen nyelvet is beszélnek vagy bármilyen színű is a bőrük.

Dani a barátival. A képen látható gyerekek összesen öt nemzethez tartoznak és mindannyian egy óvodába  jártak vele.