Je t'aime, maman - őszintén a kétnyelvűségről

Brüsszelben abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ha akarjuk (és megtehetjük), akkor akár magyar iskolába is járathatjuk a gyerekeinket. Mi (és még sokan mások) nem ezt az utat választottuk. De amennyire biztosak voltunk abban, hogy jót teszünk a gyerekünkkel, annyira nem számítottunk rá, hogy a kétnyelvűsége ilyen nagy hatást fog gyakorolni az életünkre.
Kisebbik fiúnk alig múlt egy éves, amikor Brüsszelbe költöztünk. Gyakorlatilag az első magyar szavakkal párhuzamosan tanulta meg az első francia szavakat. Jelen pillanatban ő beszél legjobban franciául a családban, és a legrosszabbul magyarul. Nem vét nagy hibákat, - habár néha kicsit franciásan kerülnek a ragok a szavak végére, pl. 'ez minek való', 'ez mire való' helyett, vagy 'nagyon elszédültem magam' -, de időnként érződik, hogy nehezére esik magyarul beszélni. Erőfeszítésbe telik neki a megfelelő szavak megtalálása, és inkább csak legyint, hagyjuk, most nincs kedvem elmondani. Próbáljuk bátorítani, hogy akkor mondja el franciául, de arra nem hajlandó. Ez egész kicsi kora óta jellemző rá: iskola=francia, otthon=magyar. Ehhez megrögzötten ragaszkodik.
Nem tud tökéletesen magyarul, mint ahogy nem tud tökéletesen franciául sem. Már látjuk, hogy egy picit mindig le lesz maradva a hasonló képességű frankofón gyerekekhez képest. Mindig eggyel több hibája lesz a tollbamondásokban.
A vicceket sem érti magyarul. A múltkor filmezett a család, mindannyian nevettünk egy szóviccen, ő pedig csak nézett értetlenül. Nem értette, hogy min nevetünk. Ilyenkor mindig szakítunk rá időt, hogy elmagyarázzuk neki, még akkor is, ha három mondat után már szemmel láthatóan elveszíti a fonalat. Nem akarjuk, hogy kirekesztettnek érezze magát.
Azt is érdekes megfigyelni, hogy hogy váltogatja a két nyelvet. A nyári szünetet a testvérével együtt általában Magyarországon tölti. Az első pár napban még csöndes, sokat gondolkodik, a magyar gyerekekkel szemben kicsit félénk. Szinte látni, ahogy dolgoznak a fogaskerekek az agyában, próbál átkapcsolni a magyar nyelvre. Aztán egyszer csak kivirul. Nyár végére, általában pont akkor, amikor már jövünk vissza Brüsszelbe, már nagyon magabiztos. Soha nem halljuk őt annyit csacsogni magyarul, mint nyár végén. Eleinte mindig úgy éreztem, mintha ilyenkor egy egészen más kisfiú lenne. El kellett telnie némi időnek, mire helyretettem magamban: ez is az én fiam. Meg az is, aki olyan magabiztossággal kommunikál a frankofón gyerekekkel (és szüleikkel is!), ahogy én valószínűleg soha nem fogok.
Szintén komoly kihívás, hogy a tanulásban szinte alig tudunk neki segíteni. Ha valamit nem ért, hiába is próbáljuk magyarul elmagyarázni, nem sokat ér. Általában csak jobban összezavarjuk. Tudomásul kell vennünk, hogy ő még az olyan univerzális tudományokat is, mint például a matematika, teljesen más oldalról közelíti meg. (Még élénken él bennem, amikor egyik este tízkor kétségbeesetten próbáltam keresni egy videót, amiben francia nyelven magyarázzák el az osztás műveletét. Szerencsére találtam ilyet, hála a youtube-nak.)
És akkor még nem beszéltem a girbegurba kézírással megírt, hibáktól hemzsegő tábori képeslapokról, amikről lerí a gyerek lelki vívódása: a szüleimnek kell írnom, de nem azon a nyelven, amin velük kommunikálni szoktam.
Anyák napjára is franciául írt nekem verset. Emlékszem, hogy izgult, amikor átadta. Szerintem attól félt, hogy nem fogom megérteni. Nem akartam csalódást okozni neki. Csak este vettem elő a szótárt, miután ő már lefeküdt.

Hasznos információk Belgiumról

Biztosan észrevettétek, hogy sok minden történt az elmúlt néhány napban a Bonjour Möszjő bácsi blog háza táján. Két új szerzővel bővültünk Niki és Zsuzsa személyében, új designt kapott a blog, készítettünk videókat, és elindítottuk a Facebook oldalunkat is, amelyet, egészen hihetetlen, de már 121-en kedveltetek! Nagyon köszönjük nektek!
Ez megerősített minket abban, hogy érdemes tovább haladnunk a megkezdett úton. A kérdés, hogy mi is ez az út? Írtunk már sok mindenről, a gofritól a sörig, a nyelvtanulástól a bevásárlásig, a galette de roi-tól a gyöngyvirágig. Általában a benyomásainkat, a tapasztalatainkat osztjuk meg veletek. Kihívásokról, buktatóktól, vicces történetekről írunk, de szeretném azt hinni, hogy emellett informálunk is. Hasznos tanácsokkal látjuk el azokat, akik Belgiumba készülnek költözni, vagy még nem régóta élnek itt. (Vagy már régóta itt élnek, de éppen egy új helyzettel szembesülnek, ami ugyebár elég könnyen megeshet, ha az ember idegen országban él.)
Úgy gondoltam, érdemes lenne közzétenni egy összeállítást arról, hogy mire számítson az, aki - akár hosszabb, akár rövidebb időre - Belgiumot választja lakhelyéül.

Költözés, lakáskeresés
Zsuzsa nagyon jól összefoglalta, hogy mire érdemes odafigyelni a lakáskereséssel és a költözéssel kapcsolatban. És azt tudtátok, hogy mi az a kot? Én sem, de Kati posztjából ezt is megtudtam.

Óvoda
Óvodás élményekről én számoltam be igen kimerítően (bocsánat), a sok mondanivalóból három bejegyzésre is futotta. Itt, itt és itt tudjátok elolvasni őket.

Iskola
Kati először a kezdeti nehézségekről írt, azután összeszedte a tapasztalatait az általános és középiskoláról.

Franciatanulás
Kimeríthetetlen téma, szerintem nincs olyan, akinek ne lenne erről valamilyen vicces, vagy éppen kínos sztorija. Írtunk a felnőttkori nyelvtanulás kihívásairól, illetve arról is, hogy mindez mennyivel könnyebb gyerekkorban. Mázlisták!

Főzés
Mivel saját külön bejáratú gasztrobloggerünk is van, az ételek-italok fontos szerepet kapnak a Bonjour Möszjő bácsin. Zsuzsa még ismerkedik a francia konyhával, Kati viszont már profi ezen a téren: ha valakinek honvágya van, süthet magyar kenyeret vagy éppen kakaós csigát (én már kipróbáltam!), de ha valaki szeretne elmélyedni a belga konyhaművészet rejtelmeiben, arra is van ötlete.

Bevásárlás
Én még a mai napig is előveszem a listát, amiben Kati összeszedte a Magyarországon megszokott élelmiszerek belga megfelelőit. (Az első normális rántott húst ez alapján sikerült elkészítenem.) Ha pedig külföldieket akarunk vendégül látni, akkor se jöjjünk zavarba, erről is írtunk már.

Háziállatok
Ha valaki kutyával együtt jön Belgiumba vagy éppen itt szeretne ebet magának, jó ha elolvassa Niki gondolatait a kutyatartásról, itt és itt.

Jogosítványszerzés
Ezen a téren is akadhatnak meglepetések, jó tudni, hogy mire számíthatunk. És ha minden jól megy, még Bob is lehet belőlünk.

Remélem, hogy segítettem ezzel a kis összeállítással. Szeretném felhívni a figyelmeteket a a bejegyzésekhez tartozó címkékre is (a blog jobb oldali oszlopában találhatóak kicsit lejjebb), amikben bátran böngészhettek, ha egyéb témákról szeretnétek olvasni. Ha pedig kérdésetek van bármiről (na jó, nem bármiről, de olyasmiről, ami Belgiumhoz kapcsolódik), akkor kommenteljetek, vagy írjatok Facebook-on! Ha tudunk, válaszolunk.

A belga iskola- primaire-tól a secondaire-ig, avagy jó tanácsok szülőknek

"Tous ensemble, tous ensemble" -azaz mindenki együtt. Ezt skandálta a tömeg tavaly a Vörös ördögöknek, azaz a belga válogatottnak a futballvilágbajnokságon. Őszintén szólva ekkora egységet én még nem láttam itt, mint akkor (és azóta sem). Sokan voltak és sokféle náció.

Dehogy mennyire? Ez egy gimnáziumi osztály. A lányom kivételével mindannyian belga állampolgárok, de csak egy kislánynak vannak belga felmenői. A többiek szülei mind-mind más országokból érkeztek, van köztük többek között olasz, vietnami, spanyol, francia, kongói, bosnyák és ugye magyar.

A belga, helyesebben a brüsszeli iskolával kapcsolatban az első szó, ami eszembe jut: multikulturális. A magániskolákat nem ismerem, de az állami iskolákban mindenütt ilyen színes a kép.

Az iskolák 6+6-os szerkezetűek, tehát 6 primaire-ből és 6 secondaire-ből állnak. Egy évvel hamarabb kezdik az iskolát, mint nálunk, ezért az otthon második osztályt végzett lányomat 4. osztályba, a fiamat pedig 5. helyett a hatodikba akarták beírni. Mi ragaszkodtunk az alacsonyabb évfolyamhoz, lévén a francia tudásuk a köszönésre korlátozódott, amit végül is elfogadtak.

Hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken fél 4-ig tart a tanítás, szerdán viszont rövid nap van-ezt szánják a szakkörökre, ilyenkor délben illetve fél 1-kor végeznek a gyerekek. A szünetek kicsit hosszabbak, mint Magyarországon, az iskolaév is két héttel később fejeződik be.

Nem mennék most bele a magyar és a belga iskola összehasonlításába, ezt majd egy másik posztban teszem meg. Szülőként és tanárként a következő tanácsokat tudnám megfogalmazni azoknak, akik a belga iskola mellett döntenek:

- nyilván gyerektől és nyelvi képességtől függően lehetnek kivételek, de ha francia nyelvtudás nélkül érkezik a gyerek, 4. osztály (primaire) felett nagyon kockázatos ezzel próbálkozni. Ekkorra már nagy a lemaradás és bejönnek az alaptantárgyakon kívül újak (történelem) is.

-lehetőség szerint legyen valaki (szülő, tanár) legalább az első években, aki naponta foglalkozik a gyerekkel, gyakorolja a szavakat..A primaire-ben szinte minden nap van dictée, amikor az előző órán tanult szavakat kell diktálás után leírniuk. Ezt érdemes nagyon komolyan venni, sokat segít a későbbiekben.

-az iskola, legalábbis a mienk, a nyelvi felzárkóztatáshoz adott segítséget, hetente kaptak magánórákat a gyerekek francia tanároktól

- a tananyag a primaire-ben nagyon könnyűnek tűnik. Például külön óra a calcul mental (fejben számolás) és a calcul écrit (írásban számolás), mert fontosnak tartják, hogy az alapokat minél jobban elsajátítsák a gyerekek. Emellett gyakorlatiasak: pl. a mértékegységek tanításánál olyan keresztkérdésekkel bombázzák a gyerekeket, hogy vajon hány gramm lehet egy levespor, hány cl-es kiszerelésben vehetsz tejszínt a boltban. Ez a "sétagalopp" aztán a secondaire-ben a reál tárgyakból időnként egyetemi szintre vált (integrálnak, differenciálnak).Nagyon éles a különbség a primaire és a secondaire között, sokkal nagyobb, mint otthon a negyedik és az ötödik osztály között.

-ha a gyerek magyar iskolában tanult írni, lesz némi megrázkódtatás, írásban ugyanis pár betű alakja eltér a magyartól (r, z, f). Máshogy végzik írásban a szorzást, más a kémiai elemek neve is

- második nyelvként a primaire-ben a flamandot tanulják, a secondaire első osztályában bejön a latin, amire nagy hangsúlyt fektetnek. Érdekes, hogy újlatint tanítanak. Egyéb nyelvekre és az informatikára később kerül sor, de csak azokban az  osztályokban hangsúlyosak, akik erre szakosodnak. Idegen nyelvként ebben az iskolában angolt, spanyolt és németet lehetett választani.

- a secondaire harmadik évében már el kell dönteniük, hogy a Science, Humain vagy Économie irányban mennek tovább. Később nehéz váltani, ezen kívül azt is figyelembe kell venni, hogy az egyetemnek milyen elvárásai vannak óraszám tekintetében. Bizonyos szakokra pl. emelt szintű matematikát kérnek: a secondaire-ben ennek megfelelően választható 4, 6 vagy 8 órás matematika Ami nekem nem volt magától értetődő: itt pl. a közgazdasági egyetem első tanévében van fizika és kémia is, az orvosin pedig erős matematika, erre is gondolni kell, amikor szakirányt választanak. A Politech-re (ez a műszaki egyetem) nem jelentkezhet, aki megbukik matematikából, máshol ez nem kitétel.

- csak a secondaire első évében van rajz, másodikban zene (ének elvétve), ezután normál tagozaton megszűnnek a készségtantárgyak, csak a testnevelés marad végig heti 3 órában.

- secondaire-ben évente, de esetenként már a primaire-ben is szétszórják az osztályokat és a tanárok is évente változnak.

-klasszikus osztályfőnök és osztályfőnöki óra  a secondaire-ben nincs, úgyhogy elég nehéz arra rájönni, hogy a gyerek bajban van. Ellenőrző sincs, a tanév során háromszor kapnak bizonyítványt az ún. bulletin-t.

-1-20-ig osztályoznak, bukás 50% alatt van. (20-t nem nagyon adnak). Egy ideje 3-ban maximálták a bukások számát, de régen csak attól függött, hogy hány lehet, hogy a tantestület épp mit gondolt a gyerekről. Ha a gyerek tanulmányi átlaga eléri az 50 %-ot, akkor lehet több is. A bukás itt nem olyan tragikus dolog, mint nálunk, szinte mindenki bukik egyet. (könnyen is buktatnak). A pótvizsgán általában csak a sok tárgyból bukókat utasítják évismétlésre.

-egy tanévben két vizsgaidőszak van, ilyenkor minden tantárgyból vizsgázni kell a secondaire-ben

-nincs érettségi vizsga. Ha valaki befejezi bukás nélkül a 6. osztályt, felvételi vizsga nélkül mehet egyetemre. Bizonyos szakokon pl. az orvosin van egy kötelező hat tantárgyas teszt (biológia, kémia, angol, francia, matematika, fizika), de ennek egyelőre nincs komoly tétje, inkább csak arra figyelmeztet, hogy alkalmas-e a diák az adott szak elvégzésére. Most gondolkodnak azon, hogy ezt valóban felvételi vizsgának kellene tekinteni, sőt más szakokon is be kellene vezetni. ( Ez Brüsszelre vonatkozik és a francia közösség igazgatta egyetemekre, Flandriában más a helyzet).

Szubjektív véleményemet a belga oktatásról majd egy következő posztban osztom meg, elöljáróban annyit, hogy a PISA-teszt eredményei alapján világviszonylatban a 15. helyen állnak, ami nem rossz...

A belga iskola - 1.Öjje és egyéb furcsaságok

Amikor jó pár évvel ezelőtt megérkeztünk Brüsszelbe, abban az egyben voltunk biztosak, hogy a gyerekek belga iskolába járnak majd. Mindenképpen szerettük volna kihasználni azt a lehetőséget, hogy anyanyelvi közegben tanulhatnak franciául. Így aztán a mély víz mellett döntöttünk, ugyanis dacára előzetes gyenge próbálkozásainknak tanév kezdésre a köszönésen kívül nem sok mindent sikerült megtanulniuk. A lányom a másodikat végezte, a fiam a negyediket, úgyhogy bíztunk benne, hogy fel tudnak zárkózni a többiekhez.

Az iskolák közül a magániskolákat részben meglehetősen borsos áruk, részben nem túl toleráns hozzáállásuk miatt helyből kizártuk, úgyhogy a lakásunktól kb. 200 méterre levő Petite École-t szemeltük ki a gyerekeknek.

Nagyon kedves hölgy fogadott bennünket, aki rögtön közölte, hogy az első magyar "fecskéket" üdvözölheti személyünkben. Be is írta a két gyereket a negyedik illetve a hatodik osztályba minden hüledezésünk dacára,  mondván az életkoruk alapján ott a helyük. Hosszas alkudozás után megértette, hogy Magyarországra visszatérve kicsit nehéz lesz megértetni, hogy a harmadik és az ötödik osztály egyszerűen kimaradt az életükből. Így aztán végül is kiegyeztünk abban, hogy túlkorosként kezdik a tanévet, ami a bukások nagy száma miatt nem lesz különösebben feltűnő. 

Gondoltam, azért néhány alapvető információra rákérdezek, nehogy teljesen tudatlanul érkezzünk szeptemberben. Ünneplő ruha, tankönyvek beszerzése. Az asszony értetlenkedve nézett rám.  Ünneplő ruha nincs. Ugyanis nincsenek ünnepek. Belgium egyetlen hivatalos nemzeti ünnepe július  21-én van (ezen a  napon lépett trónra 1830-ban I. Lipót, Belgium első királya), de a nyári szünet miatt ez eleve kiesik. A keresztény ünnepek például a karácsony megünneplése is szolidan történik a  nem keresztény vallásúak miatt. Tavalyelőttig még a keresztény ünnepekről nevezték el a szüneteket (halottak napja, karácsonyi, karnevál, húsvéti stb.), most már próbálják inkább az évszakokhoz kötni őket. A tanév egyébként szeptember 1-én kezdődik és június közepén ér véget, kicsit hosszabb, mint Magyarországon.

Tankönyvek nincsenek, illetve ha mégis, maximum 1 darab és azt is az iskola kölcsönzi. Egyébként fénymásolt papírokat kapnak óráról-órára, amiket gondosan mappába kell rendezni.  Ezért aztán az egyik legfontosabb eszköz a lyukasztó lesz és töménytelen  "öjjé"-t (sic! -franciául: oeillet) kell venni. Utóbbi nevétől valamiért mindig a hideg fut a hátamon. Ez az a valami, amit rá kell ragasztani a papírra, ha a lyuk nem sikerül megfelelően, rossz helyre kerül, vagy átszakad.  

A dosszié módszernek komoly hátrányai vannak: ha hiányzik a gyerek, akkor sokszor elfelejtik pótolni a lapokat. Másrészt egyben el lehet hagyni az egészet, tehát itt nemcsak annyi történik, hogy lélekszakadva elrohan a szülő a tankönyvboltba venni mondjuk egy új olvasókönyvet. Itt teljes a bukás.

Kaptunk egy papírt azért a kötelezően beszerzendő eszközökről, majd a kedves asszonyelköszönt tőlünk a szeptemberi viszontlátás reményében. (Ekkor láttuk utoljára: elutazott egy egzotikus szigetre és többet nem hallottunk róla. A tantestület sem...) Még aznap elmentünk vásárolni, ahol döbbenten észleltem, hogy a ceruzákon kívül szinte semmiről sem tudjuk, hogy micsoda. Még szótárral sem. A megszólított anyukák is tanácstalanul meredtek a papírra, mert kiderült, hogy iskolánként teljesen eltérő, mit kell venni. Nem mindegy például, hogy hány mm vastag a mappa. Nem vehetünk 70 mm-est a 60 mm-es helyett, hiába fér bele több papír. Nem jó a 65 lapos füzet a 60 lapos helyett. És szigorúan töltőtoll kell a patronos fajtából még 6. osztályban is, mert van olyan tanár, aki csak az ezzel írt dolgozatot hajlandó kijavítani. Utoljára gyerekkoromban láttam tintafoltos ruhát és felrobbant patront, most megint hozzá kellett szoknom. Szintén fontos eszköz a négyszínű toll a javítások miatt és az effaceur, vagyis a tintaeltüntető toll.  Kiderült, hogy Aristo néven a szögmérő fut , de ez valójában egy márkanév, ezt tartják egyedül pontos mérőeszköznek.Az első tanítási napon a cuccok fele hiányzott, úgyhogy enyhe gyomorremegéssel készültünk az iskolára.

Azóta jó pár év eltelt, rendületlenül vesszük a dossziékat a belevaló papírral. Később arra is rájöttünk, hogy mit érdemes itthonról hozni, ami Belgiumban aranyárban van: rajzlapot, a körzőt és a dossziékat is olcsóbban meg lehet úszni. Iskolatáska, tolltartó dettó.

Később, a secondaire-ben azért lesznek könyvek is, de ezek évről évre öröklődnek és év végén vissza kell őket vinni. Jelképes összeget kérnek értük. Nem jelképes összeg viszont a fénymásoló díj, nyilván ez az ára a dosszié-módszernek. Az éveleji befizetésekkel-menza, casier (kisszekrény bérleti díjjal), stb- az iskolakezdés itt sem kétfilléres, bocsánat húszcentes történet.

.