2012. október 3., szerda

A belga iskola - 1.Öjje és egyéb furcsaságok





Amikor jó pár évvel ezelőtt megérkeztünk Brüsszelbe, abban az egyben voltunk biztosak, hogy a gyerekek belga iskolába járnak majd. Mindenképpen szerettük volna kihasználni azt a lehetőséget, hogy anyanyelvi közegben tanulhatnak franciául. Így aztán a mély víz mellett döntöttünk, ugyanis dacára előzetes gyenge próbálkozásainknak tanév kezdésre a köszönésen kívül nem sok mindent sikerült megtanulniuk. A lányom a másodikat végezte, a fiam a negyediket, úgyhogy bíztunk benne, hogy fel tudnak zárkózni a többiekhez.
Az iskolák közül a magániskolákat részben meglehetősen borsos áruk, részben nem túl toleráns hozzáállásuk miatt helyből kizártuk, úgyhogy a lakásunktól kb. 200 méterre levő Petite École-t szemeltük ki a gyerekeknek.
Nagyon kedves hölgy fogadott bennünket, aki rögtön közölte, hogy az első magyar "fecskéket" üdvözölheti személyünkben. Be is írta a két gyereket a negyedik illetve a hatodik osztályba minden hüledezésünk dacára,  mondván az életkoruk alapján ott a helyük. Hosszas alkudozás után megértette, hogy Magyarországra visszatérve kicsit nehéz lesz megértetni, hogy a harmadik és az ötödik osztály egyszerűen kimaradt az életükből. Így aztán végül is kiegyeztünk abban, hogy túlkorosként kezdik a tanévet, ami a bukások nagy száma miatt nem lesz különösebben feltűnő. 
Gondoltam, azért néhány alapvető információra rákérdezek, nehogy teljesen tudatlanul érkezzünk szeptemberben. Ünneplő ruha, tankönyvek beszerzése. Az asszony értetlenkedve nézett rám.  Ünneplő ruha nincs. Ugyanis nincsenek ünnepek. Belgium egyetlen hivatalos nemzeti ünnepe július  21-én van (ezen a  napon lépett trónra 1830-ban I. Lipót, Belgium első királya), de a nyári szünet miatt ez eleve kiesik. A keresztény ünnepek például a karácsony megünneplése is szolidan történik a  nem keresztény vallásúak miatt. Tavalyelőttig még a keresztény ünnepekről nevezték el a szüneteket (halottak napja, karácsonyi, karnevál, húsvéti stb.), most már próbálják inkább az évszakokhoz kötni őket. A tanév egyébként szeptember 1-én kezdődik és június közepén ér véget, kicsit hosszabb, mint Magyarországon.
Tankönyvek nincsenek, illetve ha mégis, maximum 1 darab és azt is az iskola kölcsönzi. Egyébként fénymásolt papírokat kapnak óráról-órára, amiket gondosan mappába kell rendezni.  Ezért aztán az egyik legfontosabb eszköz a lyukasztó lesz és töménytelen  "öjjé"-t (sic! -franciául: oeillet) kell venni. Utóbbi nevétől valamiért mindig a hideg fut a hátamon. Ez az a valami, amit rá kell ragasztani a papírra, ha a lyuk nem sikerül megfelelően, rossz helyre kerül, vagy átszakad.  



A dosszié módszernek komoly hátrányai vannak: ha hiányzik a gyerek, akkor sokszor elfelejtik pótolni a lapokat. Másrészt egyben el lehet hagyni az egészet, tehát itt nemcsak annyi történik, hogy lélekszakadva elrohan a szülő a tankönyvboltba venni mondjuk egy új olvasókönyvet. Itt teljes a bukás.
Kaptunk egy papírt azért a kötelezően beszerzendő eszközökről, majd a kedves asszonyelköszönt tőlünk a szeptemberi viszontlátás reményében. (Ekkor láttuk utoljára: elutazott egy egzotikus szigetre és többet nem hallottunk róla. A tantestület sem...) Még aznap elmentünk vásárolni, ahol döbbenten észleltem, hogy a ceruzákon kívül szinte semmiről sem tudjuk, hogy micsoda. Még szótárral sem. A megszólított anyukák is tanácstalanul meredtek a papírra, mert kiderült, hogy iskolánként teljesen eltérő, mit kell venni. Nem mindegy például, hogy hány mm vastag a mappa. Nem vehetünk 70 mm-est a 60 mm-es helyett, hiába fér bele több papír. Nem jó a 65 lapos füzet a 60 lapos helyett. És szigorúan töltőtoll kell a patronos fajtából még 6. osztályban is, mert van olyan tanár, aki csak az ezzel írt dolgozatot hajlandó kijavítani. Utoljára gyerekkoromban láttam tintafoltos ruhát és felrobbant patront, most megint hozzá kellett szoknom. Szintén fontos eszköz a négyszínű toll a javítások miatt és az effaceur, vagyis a tintaeltüntető toll.  Kiderült, hogy Aristo néven a szögmérő fut , de ez valójában egy márkanév, ezt tartják egyedül pontos mérőeszköznek.Az első tanítási napon a cuccok fele hiányzott, úgyhogy enyhe gyomorremegéssel készültünk az iskolára.
Azóta jó pár év eltelt, rendületlenül vesszük a dossziékat a belevaló papírral. Később arra is rájöttünk, hogy mit érdemes itthonról hozni, ami Belgiumban aranyárban van: rajzlapot, a körzőt és a dossziékat is olcsóbban meg lehet úszni. Iskolatáska, tolltartó dettó.
Később, a secondaire-ben azért lesznek könyvek is, de ezek évről évre öröklődnek és év végén vissza kell őket vinni. Jelképes összeget kérnek értük. Nem jelképes összeg viszont a fénymásoló díj, nyilván ez az ára a dosszié-módszernek. Az éveleji befizetésekkel-menza, casier (kisszekrény bérleti díjjal), stb- az iskolakezdés itt sem kétfilléres, bocsánat húszcentes történet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése