Puszi etikett Belgiumban - kinek, mennyit és milyen irányból?

Szerző: Pápai Mónika

Pár napja éltünk még csak Belgiumban, amikor szemtanúja voltam, ahogy a Carrefour-ban két egymást váltó férfi pénztáros puszival köszöntötte egymást. Már akkor fel kellett volna tűnnie, hogy ebben az országban némileg mások az üdvözlési szokások, mint ami számomra természetes, de csak miután sikerült lesmárolnom néhány anyukát az óvodában, jutottam el arra a pontra, hogy ideje, hogy jobban utánanézzek a dolgoknak. (Én két puszit akartam adni, ők meg csak egyet, ezért, mire én eljutottam a kettőhöz, már középen találkoztunk. A többit el tudjátok képzelni...)

Mint az ilyen helyzetekben általában, ezúttal is a Wikipédiá-hoz fordultam információért.

A következőt találtam: Belgiumban egy puszit adnak a jobb arcra. 

Ennek megörültem, de aztán tovább olvastam. 

Belgium frankofón részén egy puszit adnak a jobb arcra. 

Oké...

Belgium frankofón részén általában egy puszit adnak a jobb arcra...

.

...igen...?

..., de a puszik száma régiónként változhat. Charleroi-ban például kettő, Tournai-ban négy, Namur-ben pedig három puszit szokás adni. 

Na nem baj, Tournai-t legfeljebb  messze elkerüljük, gondoltam előrelátóan.

Ez átmenetileg megnyugtatott, de aztán újabb kétségek merültek fel bennem. Mi van, ha ne adj' isten összefutok egy namuri lakossal Charleroi-ban? Akkor melyik város szokásai az irányadóak? Meg egyébként is, mostantól minden beszélgetést azzal kell majd kezdenem, hogy 'excuse-moi, melyik városból is származol'?

Ráadásul azt sem könnyű megítélni, hogy kinek kell puszit adni. A belga iskolában, ahová régen a kisebbik gyerekem járt, minden reggel olyan volt, mintha a Summer of love-ba csöppentem volna. A tanárok puszival köszöntötték a gyerekeket, a szülők a tanárokat, a szülők a szülőket, sőt egymás gyerekét is. (És még csodálkoznak, hogy miért van annyi vírusos fertőzés ...) Én meg, mit mást tehettem volna, úsztam az árral. Kifejlesztettem egy arckifejezést, ami reményeim szerint azt sugallta, hogy feltétlenül nem akarok puszit adni senkinek, de nem nem is zárkózom el teljesen a dologtól. Ezzel sikerült megúsznom három évet komolyabb beégések nélkül.

Egészen addig, amíg át nem írattuk a gyereket francia iskolába, ami félreértések és kínos szituációk lehetőségeinek egész tárházát nyitotta meg számomra.

Elmondom, miért. Képzeljük el, hogy van két anyuka, az egyszerűség kedvéért nevezzük őket X-nek és Y-nak. Reggel találkoznak az iskolában. A kérdés az, hogyan köszöntse X anyuka Y anyukát, ha tudjuk, hogy
a) Y anyuka francia (kivéve, ha netán belga, vagy olyan francia, aki, mivel Belgiumban vagyunk, felvette a belga szokásokat),
b) Franciaországban a puszik száma egy tetszőleges egy és négy közötti egész szám,
c) a pontos szám attól függ, hogy melyik régióról beszélünk,
d) a pusziadás folyamatának iránya szintén régiófüggő, de kizárólag jobbról balra vagy balról jobbra történhet (szerencsére),
e) X anyuka magyar, és lövése sincs az egészről, és amúgy is boldogan kiegyezne egy kurta bonjour-ral?

Ha tudjátok a megoldást, szóljatok.
Addig is marad a jó öreg gyomorgörcs és izzadó tenyér, ha meg kell közelítenem a szülőket.

Franciaország puszitérképe, hol mennyi puszit kell adni... de most komolyan!?

A kép forrása: Le Vif

Hétvégi kisszínes: mutasd az akcentusod, megmondom, ki vagy

Gyerek nagyon keres valamit.

Én: Mit keresel?
Gyerek: A könyvemet.
Én: Melyiket?
Gyerek: Eri Potőrt.

Ja, azt!

Amúgy azt kell, hogy mondjam, J.K. Rowling nem nagyon volt tekintettel a francia olvasóira: Eri, Ermione, Ágrid, Edvig.

Hogy Helga Hufflepuff-ot ne is említsük, mert azt már el sem merem képzelni, hogy hangozna franciául.

Je t'aime, maman - őszintén a kétnyelvűségről

Brüsszelben abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ha akarjuk (és megtehetjük), akkor akár magyar iskolába is járathatjuk a gyerekeinket. Mi (és még sokan mások) nem ezt az utat választottuk. De amennyire biztosak voltunk abban, hogy jót teszünk a gyerekünkkel, annyira nem számítottunk rá, hogy a kétnyelvűsége ilyen nagy hatást fog gyakorolni az életünkre.
Kisebbik fiúnk alig múlt egy éves, amikor Brüsszelbe költöztünk. Gyakorlatilag az első magyar szavakkal párhuzamosan tanulta meg az első francia szavakat. Jelen pillanatban ő beszél legjobban franciául a családban, és a legrosszabbul magyarul. Nem vét nagy hibákat, - habár néha kicsit franciásan kerülnek a ragok a szavak végére, pl. 'ez minek való', 'ez mire való' helyett, vagy 'nagyon elszédültem magam' -, de időnként érződik, hogy nehezére esik magyarul beszélni. Erőfeszítésbe telik neki a megfelelő szavak megtalálása, és inkább csak legyint, hagyjuk, most nincs kedvem elmondani. Próbáljuk bátorítani, hogy akkor mondja el franciául, de arra nem hajlandó. Ez egész kicsi kora óta jellemző rá: iskola=francia, otthon=magyar. Ehhez megrögzötten ragaszkodik.
Nem tud tökéletesen magyarul, mint ahogy nem tud tökéletesen franciául sem. Már látjuk, hogy egy picit mindig le lesz maradva a hasonló képességű frankofón gyerekekhez képest. Mindig eggyel több hibája lesz a tollbamondásokban.
A vicceket sem érti magyarul. A múltkor filmezett a család, mindannyian nevettünk egy szóviccen, ő pedig csak nézett értetlenül. Nem értette, hogy min nevetünk. Ilyenkor mindig szakítunk rá időt, hogy elmagyarázzuk neki, még akkor is, ha három mondat után már szemmel láthatóan elveszíti a fonalat. Nem akarjuk, hogy kirekesztettnek érezze magát.
Azt is érdekes megfigyelni, hogy hogy váltogatja a két nyelvet. A nyári szünetet a testvérével együtt általában Magyarországon tölti. Az első pár napban még csöndes, sokat gondolkodik, a magyar gyerekekkel szemben kicsit félénk. Szinte látni, ahogy dolgoznak a fogaskerekek az agyában, próbál átkapcsolni a magyar nyelvre. Aztán egyszer csak kivirul. Nyár végére, általában pont akkor, amikor már jövünk vissza Brüsszelbe, már nagyon magabiztos. Soha nem halljuk őt annyit csacsogni magyarul, mint nyár végén. Eleinte mindig úgy éreztem, mintha ilyenkor egy egészen más kisfiú lenne. El kellett telnie némi időnek, mire helyretettem magamban: ez is az én fiam. Meg az is, aki olyan magabiztossággal kommunikál a frankofón gyerekekkel (és szüleikkel is!), ahogy én valószínűleg soha nem fogok.
Szintén komoly kihívás, hogy a tanulásban szinte alig tudunk neki segíteni. Ha valamit nem ért, hiába is próbáljuk magyarul elmagyarázni, nem sokat ér. Általában csak jobban összezavarjuk. Tudomásul kell vennünk, hogy ő még az olyan univerzális tudományokat is, mint például a matematika, teljesen más oldalról közelíti meg. (Még élénken él bennem, amikor egyik este tízkor kétségbeesetten próbáltam keresni egy videót, amiben francia nyelven magyarázzák el az osztás műveletét. Szerencsére találtam ilyet, hála a youtube-nak.)
És akkor még nem beszéltem a girbegurba kézírással megírt, hibáktól hemzsegő tábori képeslapokról, amikről lerí a gyerek lelki vívódása: a szüleimnek kell írnom, de nem azon a nyelven, amin velük kommunikálni szoktam.
Anyák napjára is franciául írt nekem verset. Emlékszem, hogy izgult, amikor átadta. Szerintem attól félt, hogy nem fogom megérteni. Nem akartam csalódást okozni neki. Csak este vettem elő a szótárt, miután ő már lefeküdt.

Hasznos információk Belgiumról

Biztosan észrevettétek, hogy sok minden történt az elmúlt néhány napban a Bonjour Möszjő bácsi blog háza táján. Két új szerzővel bővültünk Niki és Zsuzsa személyében, új designt kapott a blog, készítettünk videókat, és elindítottuk a Facebook oldalunkat is, amelyet, egészen hihetetlen, de már 121-en kedveltetek! Nagyon köszönjük nektek!
Ez megerősített minket abban, hogy érdemes tovább haladnunk a megkezdett úton. A kérdés, hogy mi is ez az út? Írtunk már sok mindenről, a gofritól a sörig, a nyelvtanulástól a bevásárlásig, a galette de roi-tól a gyöngyvirágig. Általában a benyomásainkat, a tapasztalatainkat osztjuk meg veletek. Kihívásokról, buktatóktól, vicces történetekről írunk, de szeretném azt hinni, hogy emellett informálunk is. Hasznos tanácsokkal látjuk el azokat, akik Belgiumba készülnek költözni, vagy még nem régóta élnek itt. (Vagy már régóta itt élnek, de éppen egy új helyzettel szembesülnek, ami ugyebár elég könnyen megeshet, ha az ember idegen országban él.)
Úgy gondoltam, érdemes lenne közzétenni egy összeállítást arról, hogy mire számítson az, aki - akár hosszabb, akár rövidebb időre - Belgiumot választja lakhelyéül.

Költözés, lakáskeresés
Zsuzsa nagyon jól összefoglalta, hogy mire érdemes odafigyelni a lakáskereséssel és a költözéssel kapcsolatban. És azt tudtátok, hogy mi az a kot? Én sem, de Kati posztjából ezt is megtudtam.

Óvoda
Óvodás élményekről én számoltam be igen kimerítően (bocsánat), a sok mondanivalóból három bejegyzésre is futotta. Itt, itt és itt tudjátok elolvasni őket.

Iskola
Kati először a kezdeti nehézségekről írt, azután összeszedte a tapasztalatait az általános és középiskoláról.

Franciatanulás
Kimeríthetetlen téma, szerintem nincs olyan, akinek ne lenne erről valamilyen vicces, vagy éppen kínos sztorija. Írtunk a felnőttkori nyelvtanulás kihívásairól, illetve arról is, hogy mindez mennyivel könnyebb gyerekkorban. Mázlisták!

Főzés
Mivel saját külön bejáratú gasztrobloggerünk is van, az ételek-italok fontos szerepet kapnak a Bonjour Möszjő bácsin. Zsuzsa még ismerkedik a francia konyhával, Kati viszont már profi ezen a téren: ha valakinek honvágya van, süthet magyar kenyeret vagy éppen kakaós csigát (én már kipróbáltam!), de ha valaki szeretne elmélyedni a belga konyhaművészet rejtelmeiben, arra is van ötlete.

Bevásárlás
Én még a mai napig is előveszem a listát, amiben Kati összeszedte a Magyarországon megszokott élelmiszerek belga megfelelőit. (Az első normális rántott húst ez alapján sikerült elkészítenem.) Ha pedig külföldieket akarunk vendégül látni, akkor se jöjjünk zavarba, erről is írtunk már.

Háziállatok
Ha valaki kutyával együtt jön Belgiumba vagy éppen itt szeretne ebet magának, jó ha elolvassa Niki gondolatait a kutyatartásról, itt és itt.

Jogosítványszerzés
Ezen a téren is akadhatnak meglepetések, jó tudni, hogy mire számíthatunk. És ha minden jól megy, még Bob is lehet belőlünk.

Remélem, hogy segítettem ezzel a kis összeállítással. Szeretném felhívni a figyelmeteket a a bejegyzésekhez tartozó címkékre is (a blog jobb oldali oszlopában találhatóak kicsit lejjebb), amikben bátran böngészhettek, ha egyéb témákról szeretnétek olvasni. Ha pedig kérdésetek van bármiről (na jó, nem bármiről, de olyasmiről, ami Belgiumhoz kapcsolódik), akkor kommenteljetek, vagy írjatok Facebook-on! Ha tudunk, válaszolunk.

Napi kisszínes: Tanuljunk franciául! - Mozaikszó-póker

Játszunk egy kis szópókert, ha már hétvége van..

D A I S

Én ebből az AIDS-et raknám össze. A belgák a SIDA-t. Jelentését tekintve ugyanazt. Franciául le syndrome d'immunodéficience acquise a teljes név (ugyanígy nevezik az olaszok, a spanyolok és a portugálok is). Teljesen hasonló az angol elnevezéshez (acquired immune deficiency syndrome), csak a latin nyelveknél más a szórend

I H V

Ha már AIDS, akkor jöjjön a kórokozó, a HIV vírus. Franciául VIH, vagyis le virus d'immunodéficience humain, angolul human immunodeficiency virus ).Tükörképek.

A N T O

A legkézenfekvőbb megfejtés a NATO (North Atlantic Treaty Organisation) franciául az OTAN, vagyis Organisation du Traité de L'Atlantique Nord. Ugyanaz-fordítva.

Bevallom, én ezeket itt hallottam először. Az tény, hogy otthon a gimnáziumi francia oktatásnak a 80-as években nem volt szerves része egyik sem...

Napi kisszínes : Frőd és Niccs

A család kicsi kincsé-t nézzük.
- Ezt néztük  etika órán - mondja a lányom.
- És mi volt még? -kérdezzük,
- Film nem. Csak Frőd és Niccs (sic!)- feleli.
Freud és Nietzsche.
Úgy, mint Mikael Duglász (Michael Douglas), Robenszon Krüzoé (Robinson Crusoe).
És vannak, akik Dötroá-ban laknak. (Detroit-ban)
Így meg így. Franciául.

Tanuljunk franciául!- Hallgassunk zenét! 2. Les chanteuses

Ahogy ígértem, jönnek a nők.. A szöveg a dal címére kattintva tekinthető meg.

1. Pink Martini: Je ne veux pas travailler

Ha már nő és francia, akkor ez a szám egészen biztosan sokaknak beugrik. Pedig ez a kakukktojás: az együttes vagy inkább zenekar az USÁ-ban, Oregon államban alakult. A refrénje kiváló, különösen jól lehet ordibálni alkoholos befolyásoltság alatt. Mint megfigyelő mondom...

2. Olivia Ruiz: J'Traine Des Pieds

Ha kedvenc énekesnőt kellene választanom, akkor rá voksolnék. A francia Sztár Akadémián tűnt fel és azóta is a csúcson maradt- ez azért Franciaországban is ritka. Még két számát ajánlom: A Le femme chocolat-t és az Elle panique-ot.

3. Carla Bruni: Quelqu'un m'a dit

Mme Sárközy kihagyhatatlan a listáról. Nem is a férje okán, hanem azért, mert ez a szám jó. Valószínűleg alanyi jogon is tehetséges, amellett meg nem hiába forgott olyan zenészek közelében, mint Mick Jagger vagy Eric Clapton. Ha máshonnan nem, az otthoni fagyi reklámból ismerős lehet.

4. Vanessa Paradis: Divine idyll

Vanessa Paradis még mindig óriási sztár Franciaországban, de a világban a Johnny Deep-pel való kapcsolata tette ismertté.Nagyon fiatalon kezdett énekelni és színésznőnek sem utolsó.

5. Desireless: Voyage, voyage

Ez az első francia nyelvű szám, amit megszerettem, úgyhogy nem maradhat le a listáról. Vezetéshez ideális.

6. Zazie: Je suis un homme
Zazie a francia popzene egyik nagyasszonya. Ez a szám a kedvencem, nagyon igényes a szövege és a zene is jó.

6. Camelia Jordana: Moi c'est

Ez az énekesnő egy tehetségkutatóban tűnt fel, jellegzetes, kissé rekedt hangja van. A klipet valamiért nem engedi feltenni a blogspot, de érdemes megnézni itt.


7. Anais: Peut-être une angine

Vidám klip, fülbemászó zene, nem túl bonyolult szöveg.

8. Joyce Jonathan- Je ne sais pas paroles

A lányom felhívta a figyelmemet, hogy haladjak a korral, úgyhogy most haladok. Egy olyan szám következik, amit több, mint 13 millióan néztek meg a Youtube-on.

A sorozat következő részében az együttesek kerülnek sorra. Előbb azonban "közlekedek"..