2014. szeptember 24., szerda

Alapozó terápia -egy igazi hungarikum


Az utóbbi időben több megkeresést is kaptam az alapozó terápiával kapcsolatban, úgyhogy gondoltam, írok erről kicsit, hiszen szülőként és most már fejlesztőként is érdekelt vagyok a témában. 
Nekünk a logopédus javasolta ezt a módszert a kisfiam beszédproblémái miatt, ezért kezdtem el szakembert keresni Brüsszelben. Sajnos, nem találtunk senkit, ezért betanították a gyakorlatokat és én végeztem a fejlesztést itthon. Hatásos volt, de rettenetes-nem véletlen, hogy ezt csak végső esetben javasolják. (Nagyon megterheli a gyerek-szülő kapcsolatot, nem ajánlom senkinek.)Végül elvégeztem a tanfolyamot, mert hiszek a módszerben és szerettem volna az alapjait is megérteni.
Vannak iskolák, ahol beépítették az órarendbe. Sok helyen okosító torna néven fut, mert a terápia szóról inkább a betegségre asszociálnak az emberek.  Komplexen fejleszt és tényleg nagyon látványos az eredmény. Láttam a terápia elején menni szinte alig tudó, oxigénhiánnyal született kisfiút, akiről a második év végén már senki nem mondta volna meg, hogy milyen problémákkal küzdött. Olyan teljesen magába forduló, hetek óta senkivel nem beszélő 14 évest, aki 1 hónap terápia után teljesen kinyílt. Kezelhetetlen, hiperaktív fiúkat, akik fegyelmezetten csinálták végig a 2 órás foglalkozást.

Mi is ez az alapozó terápia?

Hivatalosan erről csak az Alapozó Terápiák Alapítvány írhat, hogy nehogy félretájékoztassunk valakit, itt lehet elolvasni a szakmai bemutatkozást. Nagy vonalakban az a lényege, hogy a csecsemőkori és kisgyermekkori mozgásokon visszük át újra a gyerekeket. Újra felépítjük azokat a mozgássorokat, amelyek kimaradtak vagy hibásan rögzültek. Tulajdonképpen új idegrendszeri kapcsolatokat, pályákat építünk ki, ezek az írás, olvasás, számolás elsajátításánál fontosak. De ez a feltétele annak is, hogy a beszéd tökéletes legyen.


Kinek ajánlott?

A fejlesztés mindenkinek. Különösen ajánlott megkésett beszédfejlődésnél, mozgáskoordinációs problémáknál, figyelemzavaros, hiperaktív gyerekeknek, diszlexia és diszgráfia (alaki) esetén. Tanulásban akadályozott és Asperger-szindrómás gyerekeknek is jó. 

Hány éves kortól ajánlott?

5 éves kortól 16 éves korig


Hogyan zajlik és mennyi ideig tart?


Először elvégzünk egy nagyon alapos felmérést. Nézzük többek között a nagy mozgásokat, a finom mozgásokat, a ritmusérzéket, a rugalmasságot, keresztezett mozgásokat. Megnézzük, hogy melyik a domináns szem, láb, kéz. A vizsgálat alapján döntjük el, hogy fejlesztés vagy terápia kell a gyereknek. A fejlesztés minimum heti 2x1 óra, a terápia minimum heti 2x2 óra.  Nagyon fontos a rendszeresség, ellenkező esetben nincs értelme. Általában egy-két évig tart a terápia, súlyos eseteknél hosszabb ideig.
A terápia tornagyakorlatokból áll, ezek meghatározott sorrendben követik egymást.Fokozatosan növeljük ezek ismétlésszámát. Sok mondókát, nagyobbaknál verseket mondunk a gyakorlatok közben, ez a ritmus miatt fontos. Eszközöket is használunk, különösen fontos a trampolin.

Mi történik a terápia eredményeképpen?

-beindul a beszédfejlődés
-beindítja a rajz fejlődését
-segíti a beszédhangok beépülését
-javul az olvasást és beszédértés
-javul a mozgáskoordináció
-önfegyelemre szoktat
-bátrabb, oldottabb lesz a gyerek

Hadd fejezzem be egy saját élménnyel: korán kezdtem beszélni, soha életemben nem volt tanulmányi problémám, olvashatóan írok, gyorsan olvasok. Tudok úszni és biciklizni. Bukfencezni is. Ezek alapján senki nem küldött volna mozgásfejlesztésre.
De: Nem volt ritmusérzékem. Táncolni sem tudtam. Nem tudtam követni semmilyen zenés gimnasztikát.  Kifejezetten ügyetlen voltam labdajátékokban, a gyakorlati órákon, mindenütt, ahol kézügyesség kellett.
Erre nyugodtan mondhatjuk, hogy gond nélkül lehet így élni. Lehet is, de ha lehet rajta segíteni, akkor miért ne segítsünk?
Amikor a tanfolyamot végeztem, én is végigcsináltam a teljes vizsgálatot. Egy gyakorlat volt,  amit nem tudtam megcsinálni: gyorsan négykézláb mászni. Csak ennyi hiányzott. Ugye, a ritmus...
2 éve foglalkozom alapozó terápiával és én is rendszeresen csinálom a gyakorlatokat a gyerekekkel.
Az eredmény: lett ritmusérzékem, tudok táncolni és tényleg ügyesebb lett a kezem (valószínűleg a koordinációm javult). Mindez úgy, hogy elég régen túlhaladtam a fejlesztésre optimális életkort.
Idős korban is használható, a szellemi frissesség megtartására. Úgyhogy tényleg mindenkinek ajánlom.







2014. szeptember 11., csütörtök

Biciklivel a csatorna mentén, avagy irány Halle!




Amikor kiköltöztünk Brüsszelbe, a Forêt de Soignes-ba jártunk biciklizni a gyerekekkel. Finoman szólva nem szerették. Sok az emelkedő, tolni kellett, nem ment a váltás, nagy volt a sár... Talán egy emlékezetes túrára emlékszem, amikor egy óriási vihar miatt lezárták az erdőn keresztül vezető utat az autók elől, de a biciklisek mehettek. Lehajtottunk az autópályáig, kaptató sehol, idilli csend. Biológia szakos létemre életemben akkor láttam először virágzó gyöngyvirágos tölgyest. Aztán egyszer csak megindultak az autók és mehettünk vissza a sárba. Többet nem is nagyon próbálkoztunk, csak az autómentes napokon.

Aztán átköltöztünk a Forest-be és a férjem a kisebbik fiammal rendszeresen biciklizik a csatorna (Brüsszel-Charleroi) mellett. Egy rövidebb szakaszt kell megtenni forgalmasabb utakon-ott is van biciklissáv-de az út nagy része autómentes és ami a legfontosabb, sík. Kisgyerekkel is simán neki lehet vágni. Sőt, teljesen ki lehet hagyni a veszélyes részeket, ha a ruisbroek-i vasútállomásig autóval elvisszük a bicikliket és ott leparkolunk. 
A csatorna melletti úton nem csak biciklizni lehet. Sokan futnak. Sokan horgásznak. 


Ha belegondolok, hogy annak idején Apámnak milyen kunsztokat kellett végrehajtania, hogy a magas partról levigye a szákhoz a kifogott halat... Ők meg csak fent bedobják, fel sem kell állniuk a kempingszékből.

Aztán nagyon jól lehetne itt növényhatározást tanítani. Mert van itt például galagonya. Amiről olyan szép verset írt Weöres Sándor Polcz Alaine-nek.. 


Meg kecskerágó:



És nagyon szép képet lehet(ne) csinálni a vízben visszatükröződő fasorról




Halle-ban, ami egy nagyon szép kis város, fel lehet hajtani egy pohár üdítőt. Vagy egy pohár sört. Nagyon sok nyugdíjas hölgy sörözik errefelé, kulturáltan, elegánsan. 





Aztán van játszótér is, eurokonform, gumiszőnyeggel, hogy ne törje ki senki a nyakát.




És gördeszkapálya, ahol mindenki nyugodtan kitörheti. (sisak nem volt senkin, bátor népek ezek).



 Hazafelé is maradt látnivaló. Ez itt a ruisbroek-i malom. Nem tudtam mire vélni az erkélyeken békésen sziesztázó lakókat, de aztán kiderítettem, hogy loft-okat alakítottak ki, amit éjszakánként 118 euro-ért bárki kipróbálhat. Vagy be is költözhet. Egy malomba, csatornára néző kilátással.



Az út végére maradt még néhány barátságos víziszárnyas, akiknek a szeme sem rebben a sok ember láttán. Harcedzett madarak.




Otthon kicsivel több, mint 25 km-t mutatott a számláló, de egyáltalán nem fáradtunk el. 

2014. szeptember 10., szerda

Egy igazi belgaság: Fehérboros, fokhagymás, tejszínes kagyló




Moules frites, azaz kagyló sült krumplival. Szeptemberben a belga éttermekben megjelennek a jellegzetes kis fekete fazekak, tele fekete kagylóval. A kagyló Hollandiából érkezik, csekély 57 millió kg-ot tenyésztenek évente, elsősorban Zéland-on. Valaha halászták, de rátértek a biztosabb módszerekre.
Kagylót enni a néphit szerint csak az R-betűs hónapokban szabad, kevésbé megengedő belgák a "-bre " végződéshez ragaszkodnak, (szeptembertől decemberig) A szakértők viszont azt mondják, hogy csak a szaporodási időszakot kell kihagyni, vagyis júliustól áprilisig együnk kagylót.
Vagy ne együnk. Első alkalommal fokhagymás, tejszínes változatban kóstoltam és nagyon ízlett. Másodszorra a Grand Place környékén, a Chez Leon-ban, de ez az élmény csak rossz álmaimban jöjjön elő. A kagyló akkor jó, ha friss, ebben viszont száraz, összepöndörödött volt a hús, erős túlzás lett volna puhatestűnek nevezni. Évekig rá sem bírtam nézni.
Tegnap a Carrefour-ban vásároltam, ahol egy pult tele volt kagylóval, a hozzávaló zöldségekkel és mártásokkal és olyan őszinte lelkesedéssel válogattak a belgák, hogy én is kedvet kaptam hozzá. Igaz, csak ketten ettünk belőle, de egy friss baguette-tel elfogyott 2 kg, mármint a benne levő mind a 30 dkg kagylóhús. A kagyló legalább annyira szaporátlan étel, mint az articsóka. Amiről nemsokára szó esik a blogon, hiszen szezonja van annak is. Meg a friss, tejes csemegekukoricának, úgyhogy aki teheti, ne hagyja ki.
Most  pedig jöjjön a kagyló receptje, főételként kalkulálva. Kis fekete fazekam nem lévén két nagyobb lábosban főztem:kettéosztottam a boros-tejszínes levet.

Hozzávalók két személyre:

2 kg fekete kagyló
1 nagy vöröshagyma
4 szárzeller 
4 gerezd fokhagyma
3 dl tejszín
1 dl száraz fehérbor 
3 dkg vaj
1 csokor petrezselyem (opcionális)
só, bors


A kagylót megmossuk (ne legyen homokos), amelyik nyitva van, azt kidobjuk. Ha van szakálla, leszedjük. A vajon megfuttatjuk az apróra vágott szárzellert,az apróra vágott vöröshagymát és az ugyancsak apróra vágott fokhagymát. (takaréklángon kb.5 perc). Ezután hozzáöntjük a bort és a tejszínt. Kicsit megsózzuk és borsozzuk. 2 percig forraljuk, majd hozzáöntjük a kagylót. Lefedjük a lábosokat és 5 percig főzzük erős tűzön a kagylókat. A kagylók kinyílnak (közben kevergessük, hogy egyenletesen érje őket a lé), amelyik zárva marad, azt kidobjuk. A végén megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel.
Az első kagylót felnyitjuk és a héj egyik felével kanalazzuk ki a többi kagylót a héjából.