2013. február 25., hétfő

Pókember-torta és néhány tipp születésnapi zsúrhoz



Belgiumban, ahogy otthon is, két választási lehetősége van a szülőnek, ha születésnapi zsúrt szeretne a gyereknek: játszóház vagy otthon.

A játszóház drágább, de kényelmesebb megoldás. Fizetni kell a belépőjegyet a gyerekeknek, italt, tányért, néhol tortát is ők biztosítanak. Az ital rendszerint grenadin-szörp (ez elvileg piros gyümölcsökből készül, de arra érzékeny szülők nyilván a hajukat tépnék, ha bevizsgáltatnák), a torta sem csúcsminőség, de a gyerekeket úgysem ez érdekli. Ha van animátor, akkor jobb a helyzet, ha nincs akkor gyakorlatilag a gyertya elfújása idején vannak együtt, ettől eltekintve pedig fel-alá rohangálnak 200 másik ott tivornyázó gyerek között. Ehhez persze kellenek a szülők is, akik árgus tekintettel figyelik a gyerekeket, nehogy eltűnjenek.
Voltunk olyan játszóházban, ahol a gyerekek felmásztak egy kötélen az emeletre, ahová a szülők nem mehettek fel és utána kamerákon lehetett követni a mozgásukat. Már ha éppen arra jártak. Ha nem, akkor csak a malmozás maradt, hogy a gyerek mikor unja el végre és mászik le újra közénk...

Egy olyan játszóházat ismerek, ahol már többször jártunk, viszonylag új és színvonalas játékok vannak. (a Stardust a Forest National mellett) Biztonsági kapu is van, így esélytelen, hogy a kisgyerek egyszerűen kisétáljon.

Ha tavaszi vagy nyári gyerekünk van, akkor ki lehet menni a Bois de Rêves-be, ahol grillsütőt lehet bérelni. Amíg a gyerekek játszanak vagy strandolnak, a szülők megsüthetik az ebédet.

Szóba jöhet még a kisvasút, ahol a vonatozáson túl elég nagy a füves tér a szaladgáláshoz vagy a focihoz. A körülmények elég "egyszerűek", de ha az ételt-italt mi visszük, ez is érdekes lehet.

Kisebbik fiam februárban született, úgyhogy a szabadtéri lehetőségek a farkasordító hideg miatt kiesnek. Így mi itthon tartjuk a zsúrt. Sok gyerek jön és a  szülők is, mert amíg a gyerekek játszanak, mi addig a konyhában beszélgetünk.

Minden évben a torta a sarkalatos pont. Egyrészt nagy torta kell, másrészt olyan, amit lehetőleg sok gyerek szeret. Klasszikus magyar típusú, piskóta alapú vajkrémes tortát itt nem lehet beszerezni, a patisserie-ben vásárolható tortákat pedig nem eszik meg.

Az ünnepelt 2 éve Verdás tortát szeretett volna, ilyet csak a Carrefour-ban (helyi szupermarket) lehetett venni. Bűn rossz csokoládétorta volt, a tetején két dimenziós ehető papírból készül McQueen képpel, gyakorlatilag hozzá se nyúltak a gyerekek. A következő évben megint "verdáztunk", az erről szóló viszontagságos kalandjaink itt olvashatóak. Tavaly kamiontorta kellett, ez finom lett, de rettenetesen csúnya...

Idén elég határozottan elkötelezte magát a Pókember mellett. Kész torta esélytelen volt, úgyhogy elkezdtem vadászni marcipán pókemberre vagy ehető papírra. Az anderlecht-i Corában van egy cukrászkellék bolt, ahol sokféle érdekes dolgot be lehet szerezni, de ezeket nem.... Úgyhogy beláttam, ebből megint fondant lesz, amit nem túl bonyolult megcsinálni, színezni viszont nagyon. A festékek borsos árát látva már feladtam az egészet, amikor ugyanott, a Casa-ban ( ez egy lakberendezési-konyhafelszerelési bolt, sok helyen van Brüsszelben, pl. a City 2-ben a Rue Neuve-ön), találtam előre színezett fondant-okat a szivárvány minden színében. 1,99 euro egy csomag -a mi tortánkhoz egy kék,  egy piros, és egy fekete kellett. Ezeket gyurmaként lehet használni. Szobahőmérsékleten kell tárolni, kicsi vajjal lehet puhítani és akkor könnyen gyúrható. Ha nyújtani akarjuk a torta bevonásához, akkor liszt helyett porcukrot használjunk, hogy ne ragadjon. A porcukor miatt fehér lesz, de vizes ecsettel simán letisztíthatjuk.
Nekünk fehér fondant is kellett a Pókember szeméhez, ebből én gyúrtam egy kis adagot az alábbi recept szerint.
A torta hagyományos piskótatorta (4 lapos, csokoládékrémmel ( receptek itt). A díszítést a lányom csinálta a következőképpen: Kinyújtotta a kék fondantot és bevonta vele a tégla alakú, A4 papírnál kicsit szélesebb tortát. A Pókember arcképét a net-en találta és kinyomtatta egy A4-es papírra. A kivágott sablont ráhelyezte a kinyújtott piros fondantra, kivágta, majd egy tűvel átpöttyözte a vonalak (pókhálók) helyét. A fejet vajjal felragasztotta a kék alapra. A fekete fondantból vékony csíkokat vágott ki majd vajjal ráragasztotta a megfelelő helyekre. A szemet fehér fondantból vágta ki, ugyancsak a szabásminta alapján.

Azt le se írom, mennyi időt vett igénybe, de a kicsi annyira örült neki, hogy megérte....

2013. február 17., vasárnap

Étteremajánló: Viva M'Boma (Bruxelles, Rue de Flandre 17.)



A Viva M'Boma kicsi, családias étterem a Place Saint-Catherine közelében. Az étterem neve, az "éljen a nagymama" arra utal, hogy kiadós, házias kosztban lesz részünk. És nem is csalódunk.  Főleg húsételek szerepelnek az étlapon, azok közül is a belsőségek kapnak kitüntetett szerepet. Borjúmáj, borjúmirigy, vese, báránynyelv van itt minden, mi szem-szájnak ingere, csak szeretni kell. Amennyire megfigyeltem a betérőket, akik Valentin-nap lévén párban voltak, a nők bizonyultak bátrabbnak és a férfiak maradtak inkább a tradicionális steaknél vagy a velőscsontos pot au feu-nél.



Előételnek férjem házi  "tête pressée"-t választott, ez nem más, mint rakott sertésfej. Nem túl zsíros, rengeteg hússal készült- Házi majonézzel és apró savanyú uborkákkal hozták.


Én báránynyelvet kértem zöld mártással, ami leginkább egy pesto-ra emlékeztett. Annyira finom volt, hogy pénteken megpróbáltam venni az Abattoir-on, de csak egy helyen árultak- fejjel együtt, amiből dermedten nézett rám a birka szeme, úgyhogy egyelőre feladtam....




Főételnek borjúmirigy-borjúvese ragut (rognonnade de ris de veau) ettem, ez is kiváló volt.


Férjem, aki nem túlságosan nagy kedvelője a belsőségeknek az americain mellett döntött. Ezt szerintem nem darált marhából csinálták, hanem ahogy a nagykönyvben megvan írva, késsel aprították össze a húst (az américain egy közkedvelt belga étel, amely leginkább a tatárbifsztekre emlékeztet, csak más a fűszerezése és kicsit lágyabb az íze). Köretnek hasábburgonyát hoztak, de meg lehet kóstolni a stoemp-et is, ami egy zöldséggel dúsított krumplipüré.
A kiszolgálás kifogástalan volt, gyors, készséges. Ami érdekes, hogy a felszolgálók nem pincérruhában vannak, hanem farmerben, ingben. Olyan az egész, mintha egy baráti vacsorára mentünk volna, ennek megfelelően oldott a hangulat is.
Desszertet nem ettünk, de a szomszéd asztaloknál felszolgált édességek jól néztek ki és nem csak a szokásos választék van (mousse au chocolat és társai). Az itallapon olyan kuriózumok is akadnak, mint a chartreuse.
Összességében nagyon jónak találtuk az éttermet: az árak középkategóriásak (12-19 euro között egy főétel), az adagok bőségesek. Parkolni nagyon nehéz, de ez általában igaz a Place Saint Catherine környékére. Az étterem közelében van egy parkolóház, itt meglehetősen borsos árért (óránként 2,90 euro) le lehet tenni az autót.

Vélemények az étteremről a Tripadvisoron itt.

2013. február 14., csütörtök

"Magyar" kenyér Limara receptje alapján belga alapanyagokból




Egy másik bejegyzésen dolgozom, amelyiknek a "hogyan főzzünk magyarul Brüsszelben" a témája és épp a mák-problémát akartam körbejárni, amikor a közeli Carrefour-ban (ami nekem továbbra is GB marad) felfedeztem a mákot. A liszteknél, sütéshez használatos alapanyagoknál keresni, 250 g-os kiszerelésben, Carrefour márkajelzéses zacskóban. Van itt most minden, ami eddig nem volt: tönkölyliszt (épautre), rozsliszt   (seigle), zabkorpa (avoine), hajdinaliszt (sarrasin). Szórhatunk a kenyér vagy zsemle tetejére mákot, napraforgómagot, tökmagot, lenmagot, szezámot- ami csak eszünkbe jut. Nem mondom, hogy olcsók, de legalább nem kell otthonról hozni. 

Úgyhogy döntöttem: kenyeret sütök. Első felindulásomban rozslisztet vettem ( a tönköly még jobb lett volna, még nem tudtam, hogy az épautre mit jelent) és kerestem jobb minőségű kenyérlisztet-az viszont nincs... Úgyhogy kénytelen-kelletlen egy fehér kenyerekhez való lisztkeverék mellett döntöttem. (de ismerek egy patisserie-t hozzánk közel, ahol többféle kenyérlisztet is árulnak, legközelebb felderítem)
A friss élesztőt (levure fraiche) a Carrefour-ban a kész sütemények, torták mellett kell keresni a hűtőpultban (a képen a kicsi kék-sárga kocka). A sót csak azért fényképeztem le, mert tapasztalataim szerint az itteni sók kevésbé sósak, mint az otthoniak-kicsit több kell, mint amit a recept előír. 



Kenyér ügyben nekem Limara a mérvadó, az ő egyik legkedveltebb receptjét vettem elő. Este nekiálltam öregtésztát gyártani: ehhez sima finomlisztet használtam. Kb. 5 percet vett igénybe, igaz, van kenyérsütőgépem, amit dagasztásra használok. 
Az öregtészta reggel 9-ig pihent a konyhapulton, utána nekiláttam a kenyér dagasztásnak.
100 gramm rozslisztet használtam, a többi 400 gramm-ot a lisztkeverékből tettem hozzá. Mindkettőt átszitáltam (egy kis szűrőn, mert nincs szitám....), ezt a műveletet nem szabad kihagyni.A kenyérsütőgép üstjébe először az olajat és a vizet tettem bele (nekem 2,9dl kellett) és belemorzsoltam az élesztőt. Utána beleöntöttem a lisztet, majd kivettem 200 grammot az öregtésztából és azt is hozzáadtam. 4 percig hagytam a gépet dolgozni, ezután tettem hozzá a két csapott teáskanál sót. (ha így csináljuk, nem lesz sós a kenyér-akár Nutellát is kenhetünk rá).Miután a gép befejezte a dagasztást, mindenben Limara receptje alapján jártam el.
Az első kelés után megformáztam a veknit, majd betettem a kacsasütőmbe, amit előzőleg kibéleltem sütőpapírral ( utóbbit a Zeman-ban lehet a legolcsóbban venni).


40 perc múlva bekapcsoltam a sütőt és a legmagasabb hőfokra állítottam (más kérdés, hogy nálam csak ez az egy hőmérséklet van ..)
20 perc múlva (ennyi kell a sütő bemelegedéséhez) egy frissen köszörült késsel (pengével is lehet) három helyen bevágtam a tetejét. A kacsasütő tetejét belülről bespricceltem vízzel, majd az edényt lefedve betettem a sütőbe.
Addig sütöttem, amíg a teteje szépen megbarnult és utána még 5 percig fedő nélkül. Amikor kivettem, azonnal bespricceltem kevés vízzel.

Melegen nem engedtem megvágni, de langyosan már igen. 1 óra múlva mindössze egy sercli maradt a kacsasütőben. Elvileg ha ott tároljuk, másnap is puha marad (na).