2015. május 31., vasárnap

Állatkertek 2. - Pairi Daiza avagy nyolc óra alatt a Föld körül

A Pairi Daiza állatkertben az a legjobb, hogy nem is igazán állatkert. Sokkal több annál. Ott van például rögtön a neve. Miért adnak egy belga kisvárosban lévő "állatkertnek", amelyet egy egykori cisztercita apátság területére építettek, ilyen különös, idegen hangzású nevet?

Mint kiderült, azért, mert a pairi daiza óperzsa nyelven annyit tesz, hogy elzárt kert, ami a paradicsom (bibliai értelemben) egyik legősibb elnevezése is. Találó. A három kilométernyi, magas kőfallal körülzárt 135 hektáros kert valóban maga a paradicsom.

Az 1774-ben épült apátsági torony 54 méter magasan tornyosul a park fölé. Az épület méltán jelképe a parknak, és egyike azon kevés mementóknak, amelyek a hely valódi történelméről árulkodnak.


A kicsik számára nagy élmény volt a farm, ahol szabadon sétálnak a kecskék, tyúkok és bárányok.


Ha sikerül a gyerekeket kicsábítani a farmból, akkor végre megkezdhetjük Föld körüli utunkat.
Az első állomás: Indonézia.

Megjegyzem, hogy már az egyes világok közötti séták alatt is annyi a látnivaló, hogy az ember elfárad, mire odaér az úticéljához. Kényelmes cipő, és, főleg gyerekeseknek, elegendő mennyiségű étel és ital ajánlott!


Ezen a ponton Dani kezelte a fényképezőgépet, szóval íme egy kép Marciról egy szemeteskuka társaságában.




A Ganesha birodalomba lépcsőzetes kialakítású rizsföldek között vezet az út.




Ebben a birodalomban láthajuk az elefántokat, és ha szerencsénk van, és nem egy olyan nap megyünk, mint mi, hogy a tömegtől szinte lépni sem lehet, akkor láthatjuk őket fürdés közben is. Nekünk most sajnos nem volt ilyen szerencsénk. (A fotót a park honlapjáról loptam.)


Következő állomásunk az eredet földje volt, Afrika. Itt vannak a leglátványosabb állatok, a gyerekek számára szerintem ez a világ volt a legérdekesebb. Láthatunk itt afrikai elefántot, orrszarvút, oroszlánt, fehér tigrist, leopárdot és hiénát is. Az állatok kifutói nagyon ötletesen vannak kialakítva. A zsiráfot és vizilovat nekünk valahogy sikerült kihagyni, de a nap végén arra jutottunk, hogy egy nap nem is lenne elég arra, hogy mindent megnézzünk.







Minden világban vannak kisebb kajáldák, ahol az arra a világra nyomokban emlékeztető, de a belga ízlésvilágnak megfelelően lebutított ételeket vásárolhatunk. Ebben a részben például megkóstolhattuk volna a banános paradicsomlevest, de végül egyikünk sem vállalkozott rá. Maradtunk az afrikai hamburgernél (belga sültkrumplival), legnagyobb csalódásunkra azonban a hamburger vega volt.

Ebéd után, úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy megnézzük a park legnagyobb attrakcióját, a két óriáspandát. Nem voltak nagyok az elvárásaink, mert úgy hallottuk, hogy a pandák idejük nagy részében alszanak. Ehhez képest még jól is jártunk, mert az egyik valóban csak feküdt egy szalmaágyban, a másikat viszont meg tudtuk nézni. Igaz, hogy teljesen be kellett húzódni a sarokba, az arcunkat felkenni az üvegre, és egy lábon kellett egyensúlyozni egy kis kövön állva, de elmondhajuk, hogy láttunk egy pandát, amelyik nem aludt. Bizonyítékunk sajnos nincs, mert ebben a pózban nem tudtunk fotózni.

Következő állomásunk a lagúna volt, amely Ausztráliát és Óceániát mutatja be. 



Ennek a világnak a legnagyobb szenzációja a kismajom-simogató volt. A bátor kismajmok kézről- kézre és vállról-vállra jártak az emberek között. Mondamom sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték a barátkozást.





Ezen a ponton már mindannyian kellőképpen fáradtak voltunk, úgyhogy azt csináltuk, amit ilyenkor szoktunk: a felnőttek leültek meginni egy frissítőt, a gyerekek pedig fel-alá rohangásztak a hatalmas játszótéren. Ők általában ezt csinálják, ha fáradtak.

Miután mindenki jól "kipihente" magát, célba vettük a vizek világát! 


Az akvárium előtt hatalmas sor állt, így azt kihagytuk, de szerencsére a pingvineket és a fókákat kívülről is meg lehetett nézni. 

Utolsó állomásként következett a halhatatlanok városa elnevezésű kínai világ, ami az én személyes kedvencem az összes közül. Ennek a résznek a kialakítása valahogy olyan, hogy az ember tényleg úgy érzi, mintha egy egészen más világba csöppent volna.


Sok fantasztikus látnivaló van itt is, de szerintem a legeslegjobb a gyógyító sétány. Lágy zene, vízcsobogás, gyönyörű növények mindenfelé, és bármerre néz az ember, nem lehet látni semmi olyasmit, ami arra utalna, hogy az ember nem egy távol-keleti kolostorban sétálgat, hanem a sokkal prózaibb Belgiumban. 






Még Dani it átszellemült a végére :-)

Ezen a ponton célba vettük a kijáratot, de mint kiderült, a kifelé vezető úton is akadt még bőven látnivaló. A lenyűgöző, apokaliptikus hangulatot árasztó röptető a flamingókkal, ...



 ... a Karibuni étterem (játszóházzal!), ami megint csak sokkal több mint egy szimpla étterem,



... és egy gyönyőrű andalúz kert.


Hosszú, fárasztó nap volt, de megérte. A fáradtság és a belépőjegy ára is.

A Pairi Daiza egy gyönyörűen kialakított, igényes, ötletes park, amely távoli világokba kalauzolja látogatóit, és mellesleg állatok is vannak benne. Brüsszelből csak egy óra autóval, és minden, amire szükséged van hozzá: egy pár kényelmes cipő, naptej (ha szerencséd van), némi étel és ital, mindenekelőtt azonban sok-sok türelem embertársaid elviseléséhez.

2015. május 13., szerda

Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki.....


Külföldön határozottan jó magyarul beszélni. Van egy saját titkos nyelvünk, amiből egy kukkot sem ért senki. Mert tényleg nem ért: zavartalanul társaloghatunk bármiről vagy bárkiről.
Az anyanyelv furcsa dolog. Ha egy itteni boltban vásárolok, szinte kizárom a teljes külvilágot. De azonnal kiszúrom, ha valaki magyarul beszél, ez mindenképpen beszűrődik. Amikor hosszabb ideig nem jutok haza Magyarországra, otthon hirtelen "megüt" a nyelv és eleinte szabályosan zavar, hogy mindent értek. Aztán persze nagyon jó lesz, mert ha meg kéne mondanom, mi hiányzik legjobban külföldön, egyértelműen az anyanyelvemet mondanám. Igazán tartalmas beszélgetéseket csak magyarul tudok folytatni.
Belgiumban - de külföldön szinte mindenhol- látom, hogy fülelnek körülöttünk, kik lehetnek ezek? A bátrabbak meg is kérdezik, hogy "dehát milyen nyelven beszélnek Önök?"
Magyarul. Ha tovább kérdeznek, akkor elmondom, hogy a finnek a legközelebbi rokonaink és a nyelvünk se nem szláv, se nem latin. És mindenkinek felteszem a kedvenc kérdésemet: melyik nyelvre hasonlít  szerintük a magyar az alapján, amit hallanak? Ez az a kérdés, amire mi, akik értjük is, nem tudunk válaszolni.

A leggyakoribb válasz: nem hallottak még ilyet vagyis semelyikre. Dán barátunk mondta, hogy hiába figyelt percekig, egy ismerős szót sem tudott elkapni. Mondjuk, mi sem a dánból.

A második leggyakoribb, amit említenek: a finn, de gyanítom, hogy a műveltebbek talán hallottak a finnugor nyelvcsaládról. Lomb Kató, a híres tolmács, aki 16 nyelven beszélt, azt nyilatkozta egyszer, hogy a finnel volt a legtöbb kudarcélménye, nem is tudta rendesen megtanulni. A magyar szavakkal hiába próbálkozott Finnországban, ha leírt nekik egy magyar szót, csak a fejüket csóválták. Ennek ellenére szerintem hasonlít a két nyelv, legalábbis úgy hangzik ez a finn dal,  mint amikor magyar kisgyerekek megpróbálnak "külföldiül" beszélni.



A harmadik, meglepően gyakori válasz: a portugál. A portugálok szerint ez nem igaz, de más nemzetiségűek gyakran szavaznak erre a nyelvre.
A legkedvesebb egy francia barátunktól jött: szerinte így beszélnek az elfek, vagyis a tündék A Gyűrűk urában.
Lányom belga osztálytársai szerint ( akik egyébként még véletlenül sem belga felmenőkkel rendelkeznek, de ez egy másik történet lesz)  ennyi "a" betűt még nem hallottak, mint tőlünk. Az, hogy gyönyörű "h"-kat ejtünk, már csak hab a tortán.  ( a franciák és a belgák a "h"-t nem ejtik. A "h" ejtése egyébként 'ás')
Sokan nem kérdezik meg, hogy miféle nemzethez tartozunk, hanem improvizálnak. Így kerül sor olyan félig nevetséges-félig megalázó helyzetekre, mint legutóbb az egyik brüsszeli kórház sürgősségi osztályán.
Az orvos a kezembe nyomott egy receptet és megkérdezte:
"Tud olvasni?"
"Persze, tudok." -válaszoltam némileg elszomorodva, hogy analfabéta ábrázatom van, ha van ilyen egyáltalán.
"Úgy értem, ismeri a latin betűket? Mert én nem tudok cirill betűkkel írni."
"Igen, ismerem, mi is így írunk." (azt már nem tettem, hozzá, hogy a cirill betűkkel is boldogulnék, miután én még jó pár évig tanultam oroszul).
És ez nem egyedi eset.
A nevünkbe garantáltan beletörik mindenkinek a nyelve, még betűzve is nehezen megy, úgyhogy inkább oda szoktam adni az igazolványomat, hogy másolják le. Ami végképp feladja a leckét, az a dupla vezetéknevem, mert -né végződéssel viselem a férjemét is. Ez már a teljesen érthetetlen kategória. úgyhogy kínomban egyszer úgy magyaráztam el, hogy azért van így, mert az "övé" vagyok. 
Kedvenc és legbizarrabb történetem egy thai étteremben esett meg, ahol az ételre várva beszélgettünk a lányommal. Eszerint az alkalmazás szerint  lehet, hogy szorulhatott belénk egy kis ázsiai vér, de azért ránézésre az európai rasszhoz tartozunk mindketten. A thai tulajdonos hallgatott bennünket egy darabig, aztán megkérdezte: milyen nyelven beszélnek önök? Kínaiul?
Azért ezen én is meglepődtem..

2015. május 10., vasárnap

Állatkertek 1. - Maubeuge, avagy a lámák meg a Match...



Gyerekkel állatkertbe menni jó. Annyit kell eldönteni, hogy állatokat akarunk nézegetni vagy az " oroszlánt, zsiráfot, vízilovat és egyéb "főállatokat" megtekinteni. " 

Vannak állatkertek, amihez egy egész nap is kevés és a hatodik óra elteltével a család üveges szemekkel keresi a fókát, amit a kicsi látni szeretne, de egy óra járásnyira van a kengurutól, amit szintén meg kellett tekinteni. Ilyen állatkert Planckandael, amit még sosem sikerült egy nap alatt körbejárni.  Persze jó, hogy az állatoknak rendes kifutója van, legalább nem lehet lelkiismeret furdalásunk, hogy miattunk kínozzák őket. De olyan hatalmas a tér, hogy inkább bérletet érdemes venni és több fordulóban megnézni. Még úgyis megvan a veszélye, hogy a nem extrém állatbarát gyerek elunja magát és haza akar menni. 
A másik választás a kicsi állatkert, amit simán be lehet járni, van benne minden, ami kell. Ilyen az antwerpeni, ahova Brüsszelből vonattal érdemes menni, mert  a pályaudvar mellett van és így nem kell a parkolással bajlódni. 
Ha autóval mennénk inkább, akkor mindenképpen Maubeuge-t ajánlanám, ami ugyan egy órányira van, Franciaországban, de szinte végig autópályán haladhatunk.

A parkolás ingyenes, a belépőjegy felnőtteknek 9 euro, gyerekeknek 3-16 évig: 5 euro, 3 évnél fiatalabb gyerekeknek nem kell fizetni, (összehasonlításul: Antwerpenben felnőtteknek:22,50 euro, gyerekeknek:17,50 euro, 3 év alatt ingyenes). A nyitvatartásról a honlapon lehet tájékozódni.

Az állatkert a város közepén fekszik, 2 óra alatt bejárható még akkor is, ha megtekintjük az elefántok fürdését meg a zsiráfok etetését. 



Nincsenek sokan, nem kell a nyakba felvett gyerekkel kunsztozni, hogy lásson valamit és nem kell folyamatosan rettegni, hogy mikor tűnik el egy túlságosan belelkesült 5 éves.

Van fehér tigris, oroszlán, víziló, zsiráf - ezenkívül még rengeteg minden, de például a jegesmedve-fóka részleg hiányzik. Hüllőkből is be kell érni az óriásteknősökkel, úgyhogy vadállatos könyvet ne vigyünk a gyerekkel, mert ha pipálgatni kezd, nagy bajban leszünk.




Van egy "erődszerű rész" ahol egy lámacsorda van, őket nem kerítették el és szabadon lehet sétálgatni közöttük. Elég szürreális a jelenet a helyi Match-bolttal a háttérben. Viszont kivétel nélkül mindenki, a felnőttek is le vannak nyűgözve tőlük. 




A legvidámabb részleg a három Potamochere, azaz vörös folyami disznó, akik fáradhatatlanul róják a köröket körbe-körbe, legalább 20-at számoltunk össze, amíg ott voltunk. Őket a vízilovakkal szemben lehet megtalálni.



Láthatóan sokan szeretik ezt az állatkertet a helyiek közül. Ők különösen, még az esküvői fotózást is itt ejtették meg.




Ha meg nem volt időnk nagybevásárlásra és összekötnénk a kellemest a hasznossal, az állatkert után beugorhatunk Louvroil-ba, ahol van egy hatalmas bevásárlóközpont, Auchannal és rengeteg egyéb bolttal, 5 percre az állatkerttől. 

2015. május 8., péntek

Spárga flamand módra - avagy itt a spárgaszezon!




Szezon van: itt a spárga! Tele van vele az összes bolt, a piac, van fehér, zöld és vad is belőle.
Otthon sosem készítettem spárgát, pedig zöld spárga van a kertünkben. De amint kidugta a fejét egy-egy síp, azonnal megettük nyersen-ha teljesen friss a spárga, úgy a legjobb.
Friss spárgát nehéz szerezni. Az Abattoir-on van két őstermelő flamand hölgy, akik többek között spárgát is termelnek. Többféle méretben van , meglehetősen borsos áron adják, de ennek ellenére pillanatok alatt elkapkodják a vevők. A spárga ugyanis nagyon hamar fás lesz és akkor már kevéssé élvezhető. A zöldspárga egy kicsit jobb ebből a szempontból, de a fehérnél van, hogy több, mint a fele "megy a levesbe" (szó szerint). Ennek ellenére boltban is érdemes venni, múlt héten pl. akciósan adták a Lidl-ben és kiváló minőségű volt.
 A piacon vettem egy fél kg-os csomag fehér spárgát és egy csomag zöldet. A fehér spárgát flamand módra készítettem el (ha már Belgiumban vagyunk), a zöldből spárgás tészta lett. A maradék, fás részeket 10 percig főztem sós vízben, turmixoltam 5 percig, utána pedig teaszűrőn átszűrtem. Ebből spárgakrémleves lesz holnap.
A spárga megtisztítása nem bonyolult dolog. Meg kell hajlítani, ott törik el, ahol a fás. alsó rész és a friss, felső rész találkozik. A fás részt is élvezhetővé lehet tenni, ha meghámozzuk, de én inkább a levesre szavazok.
A fehér spárgát Chili és Vanília receptje alapján készítettem el, érdemes kipróbálni, mert tényleg nagyon finom.

Hozzávalók:
500 gramm spárga
4 tojás
5 dkg vaj
fél csomag petrezselyem
1 citrom leve és lereszelt héja
só, bors, szerecsendió
olívaolaj
A spárgát megtisztítjuk. Olívaolajjal kikent tepsiben 180 fokon addig sütjük, ameddig aranybarna színt nem kap.
Közben a tojásokat félkeményre főzzük, kicsit folynia kell a sárgájának. (lobogva forró vízben főzöm, 6 perc kellett az L-es méretű tojásnak.)  Összeaprítjuk a meghámozott tojásokat, összekeverjük az olvasztott vajjal, a citromlével és az apróra vágott petrezselyemmel. Sózzuk, borsozzuk, reszelünk bele egy kis szerecsendiót és citromhéjat. A spárgát meglocsoljuk egy kis olvasztott vajjal majd ráhalmozzuk a tojásos keveréket.