Az 5 legszebb temető, ahol valaha jártam

Szerző: Pápai Mónika

A temetőkkel kapcsolatos megszállottságom Milánóban kezdődött. Jó, a megszállottság kicsit erős kifejezés, de mindenesetre, ha tehetem, akkor mindig megnézem a temetőt, bárhová is megyek. Ez egyáltalán nem furcsa, mivel sok városban a temető egyenesen turisztikai látnivalónak minősül. Szóval, teljesen normális felkeresni őket, bármit is mondjanak a gyerekeim. (Ők egyelőre nem osztoznak a lelkesedésemben, de még az emós korszak előtt vannak, szóval ez még simán megváltozhat.)

Íme öt temető, amiket szerintem érdemes megnézni.

5. Amerikai temető, Coleville-Sur-Mer

A normandiai amerikai temető mindenekelőtt a nagysága miatt van nagy hatással az emberre. A fehér keresztek rendezett sorokban állnak a gondosan ápolt fűben, ameddig csak a szem ellát, és a helyszín fennköltségét csak emeli a díszlet: a gyönyörű kék tenger, amely a második világháborúban ép ésszel felfoghatatlan vérontás helyszíne volt.

4. King's Chapel temető, Boston
És ha már Amerika, akkor jöjjön Boston, ahol a szabadság útja nevű sétát követve több helyen is felbukkannak a hatalmas házak árnyékában megbújó kis temetők. A King's Chapel például Boston első temetője volt, 1630-ban alapították, mint azt az idegenvezetőnk elmondta. Aztán megkért mindenkit, aki nem amerikai, hogy tegyen úgy, mintha az nagyon régen lett volna.

3. Velence temetője, az Isola di San Michele
Velence temetőjében az a legérdekesebb, hogy egy szigetre épült. Ha meg akarjuk látogatni, érdemes odafigyelni arra, hogy nehogy ott ragadjunk éjszakára. A temetőben régen külön részt szenteltek a gondolásoknak, de bevallom férfiasan nekünk ezt nem sikerült megtalálnunk.

2. Montmartre temető
Habár Párizsban a Père Lachaise a leghíresebb temető, nekem a Montmartre temerője is nagyon tetszett. A környezet gyönyörű, és itt is akad néhány híres ember eltemetve. Nekünk Émile Zola és Alexandre Dumas sírját sikerült megtalálnunk.

 

1. Milánó temetője, a Cimitero Monumentale di Milano
Amikor beléptem ebbe a temetőbe, azt gondoltam, hogy ehhez foghatót még soha nem láttam. Milánó temetője kulturálisan, művészetileg és hatását tekintve is maga csoda. A sírok, a kripták, az emlékművek mind dúsan díszítettek, már-már teátrálisak, de a legjobb értelemben. Minden bennük van, amit Olaszország képvisel. Nehéz szavakba önteni, inkább beszéljenek helyettem a képek.

Han-sur-Lesse cseppkőbarlang és vadaspark+VIDEÓ

Kihasználva az utolsó szép őszi hétvégéket múlt héten Han-sur-Lesse-ben jártunk. A Dinant közelében fekvő hangulatos kisváros meglepően sokszínű turisztikai szempontból. A fő látványosság a cseppkőbarlang, amelyet a város központjából induló százéves villamossal érhetünk el. A másik nagyobb lélegzetvételű program a vadaspark, amit szafariautóval vagy a saját lábunkon járhatunk be. És ha még mindig nem fáradtak el a gyerekek (vagy inkább a felnőttek), akkor bepillantást nyerhetünk az ősember életébe vagy megtekinthetjük, hogy milyen is volt hajdanán az élet vidéken. Kedvcsinálóul, íme egy kis videó!

Képregényfalak nyomában Brüsszel belvárosában+VIDEÓ

A belgák roppant büszkék a képregénykultúrájukra, megjegyzem nem teljesen alaptalanul. Ha valaki szeretne igazán elmélyedni a képregény történetében, akkor ajánlom a Belgian Comic Strip Centert, aminek egy impozáns Art Noveau épület ad otthont. Ha viszont csak némi ízelítőre vágyunk, akkor elég egy kis sétát tenni Brüsszel belvárosában, ahol tűzfalakra festett freskókon kelnek életre a képregényvilág ismert és (számunkra legalább is) kevésbé ismert karakterei.

Mi a sétát a De Brouckère metrómegállótól kezdtük és térkép segítségével próbáltuk megtalálni a képregényfalakat, több-kevesebb sikerrel. A gyerekek mindenesetre nagyon élvezték a "vadászatot". A végén pedig nem maradhatott ki a sült krumpli és a gofri sem!

Íme a séta 5 percben, jó szórakozást hozzá!

Tavaszváró séta a Rouge Cloître-ban

A Rouge Cloître (Vörös kolostor) az auderghem-iek Mekkája. Sztenderd családi program, ráadásul tényleg jó.

A Brüsszel délkeleti részén végighúzódó soignes-i erdőben található kolostor története a XIV. századra nyúlik vissza, és az elmúlt pár évben komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy rekonstruálják a hely eredeti kinézetét.

A név egyébként ne tévesszen meg senkit, mert ez a kolostor nem csak egy kolostor. Sőt leginkább pont nem az. A tavak és dombok között kacskaringozó utak mennyisége éppen elég ahhoz, hogy a vasárnapi ebéd után jól lefárassza a gyerekeket.

A kolostorhoz istálló is tartozik, az istállóhoz pedig lovak.

Három, különböző korosztályok számára tervezett játszótér várja a gyerekeket.

A játszóterektől rövid sétával érhetjük el a kolostor épületeit.

Az épületek kulturális rendezvényeknek és művészeti galériáknak adnak helyet.

Ezek itt például egy belga művésznő alkotásai, aki fémhulladékból készít ... dolgokat. Azt hiszem, erre mondják a Belgiumról szóló útikönyvek, hogy "sajátos belga humor".

A "főtéren" található szökőkút is a rekonstrukció eredménye.

A kolostor legnagyobb, pajtaszerű épülete (amely most felújítás alatt áll) mellett elhaladva, a domboldalban bújik meg ez a kis házikó, amiről nem tudom pontosan, hogy milyen célt szolgál, de egészen meseszerű.

És hogy megtaláltuk-e a tavaszt? Napsütés ugyan nem volt, de azért van remény!

(A Rouge Cloître megközelíthető a Chaussé de Wavre vagy a Chaussé de Tervueren felől.)