2012. december 26., szerda

Plaisirs d'Hiver - azaz Téli örömök a Place Saint-Catherine-on



Brüsszel: 10 fok. Nem kifejezetten karácsonyi hőmérséklet, sőt. Hóról szó sincs, az eső viszont időnként derekasan rázendít.

Délután bementünk a Place Saint-Catherine-ra, ahol évek óta kirakodóvásárt rendeznek ilyenkor, körhintával, óriáskerékkel és hogy a sport se maradjon ki, egy korcsolyapályát is felállítanak. Saját korcsolya híján bérelni is lehet, úgyhogy a lányom és a kisebbik fiam rögtön beállt a sorba, hogy az évi egyszeri korcsolyázást lebonyolítsák. A korcsolyapálya  (és az uszoda is) sokkal ritkább errefelé, mint ahogy azt otthon megszoktuk. (De karácsonykor szinte minden nagyobb város főterén kialakítanak egy jégpályát. )Felnőttek 6, gyerekek (12 éves korig)  4 euro-ért csúszkálhatnak egy órát, ebben a korcsolyabérlet is benne van. A jég minősége.... Legyen elég annyi, hogy 5cm magasan állt a víz rajta, amikor  mindenkit leparancsoltak a jégről. Ezután egy géppel bütyköltek rajta valamit. meg két kölyök seprűvel takarította a vizet, de túl sok változást utána sem vettem észre. "Nem sok, de örülni ez is elég"- a tömeg vidáman siklott tovább.Miután életemben egyszer és utoljára 16 éves koromban korcsolyáztam Budapesten, melynek következményeit most nem ismertetném ( legyen elég annyi,hogy 6 hétig nem tudtam utána ülni), ezért inkább a kirakodóvásár megtekintése mellett  döntöttem. 

Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Vásárolhatunk ajándéktárgyakat a világ minden tájáról, itt van például a különösen erős matrjoska-szekció:



De miután mi szilveszterkor a belgákkal ellentétben nem ajándékozunk, inkább az étel-ital  lehet érdekes.
Például a kolbászok. Itt aztán van választék a szamártól kezdve a kenguruig:


Vagy inkább egy jó tartiflette? Krumpli, szalonna, hagyma és sajt, fehérborral jól összesütve:  


Esetleg egy méter likőr?



Forralt bort vagy forró csokit, kakaót  minden második bódéban kínálnak, fánk, churros is akad, de az igényesebbek osztrigát is ehetnek egy pohár száraz pezsgővel.
Ha kisgyerek is van velünk, felültethetjük egy igazán érdekes körhintára. Minden évben megcsodáltam messziről és azt gondoltam, hogy nagyon régen készülhetett, mert a figurák egytől-egyig olyanok, mintha egy Verne regényből léptek volna elő. 



Ez a szöcske is egy műremek:



Igazán akkor kezdtem gyanakodni, amikor az űrrakétán a következő feliratra lettem figyelmes:




Aztán tüzetesen megnéztem a jegyárusító bódét és kiderült az igazság. Csak 20 éves...



 Mindenesetre a gyerekek imádják, de a klausztofóbiásokat sürgősen beszéljük le a rakétáról....

Plaisirs d'Hiver-t vagyis a "Téli örömöket", a kirakodóvásárt és a jégpályát január 6-ig lehet látogatni. ( a jégpálya délelőtt 11-től este 10-ig van nyitva).





2012. december 24., hétfő

2012. december 22., szombat

Bonne fête! - avagy milyen a belga karácsony?




Na vajon mi ez?  Ez egy karácsonyfa.... Egyenesen a brüsszeli Grand Place-ról . Nagy felháborodást váltott ki, mert eddig mindig igazi fenyőt hoztak az Ardennekből, de idén emellett a futurisztikus darab mellett döntöttek. Szerettem volna személyesen megtekinteni, de úgy esik az eső, mintha dézsából öntenék. Állítólag napokon belül özönvíz várható.

Milyen a belga karácsony? Más. Nagyon más. Kezdjük a legfontosabbal: karácsonyfa és ajándékok. Ezeket nem a Jézuska hozza, hanem december 6-án Santa-Claus, vagyis a Mikulás. A legtöbb belga család tehát december elején megveszi a fát, 6-án feldíszíti, a gyerekek pedig a mi Szentesténkre már rég kiörömködték magukat az ajándékokkal. Tavaly a szomszédunk december 24-én dobta ki a fáját, amikor mi éppen felállítottuk a mienket. 

Többféle fenyő kapható- az Ardennekből jönnek- és ami érdekes, hogy még az árusnál egy jókora szöggel két deszkát ütnek a fa aljába, a karácsonyfatalpat ugyanis nem ismerik. Így aztán a faragással kapcsolatos mérgelődés kizárva, helyette maximum a szálkák miatt mérgelődik az ember, amik a talpból a kezébe a fúródnak. Mindig nagy sikert arat a fánk, ami piros és fehér színekben pompázik  és hála a néhány évvel ezelőtt az Ikeában begyűjtött zöld díszeknek, igazi "magyar" karácsonyfa. Persze, gyanítom, hogy nem a gömböknek, hanem a töménytelen szaloncukornak, mézeskalácsnak és habcsóknak örülnek   meg  (utóbbi kettő természetesen házi készítésű), amit a fára aggatunk. Ezek ugyanis itt szintén nem ismeretesek.

December 24-én ( Réveillon) a családok, barátok vendéglőbe mennek, a vidám eszem-iszom után néha még tűzijátékot is lövöldöznek. Ilyenkor kisebb ajándékokat adnak, például különleges lekvárokat, kézműves holmikat. Nem csöndes, meghitt a Szenteste, mint nálunk, hanem zajos, nevetős. 25-én tovább járják a barátokat, 26-a pedig egész egyszerűen nem ünnep. 

És hogy mit esznek? Előételnek osztrigát, homárt vagy langusztát. 


Nagyon szeretik a foie gras-t, ami liba- vagy kacsamáj - szó szerinti fordításban "zsíros máj". Az állatvédők persze hangosan tiltakoznak, de semmi baj, a máj keletről, egész pontosan tőlünk, Magyarországról jön. Hozzá édeskés kicsi kenyérkéket adnak,  az ún. kanapét, ez lehet natúr vagy pl. aszalt fügés ízesítésű. Kísérőnek pedig hagymalekvárt, cikória-lekvárt vagy bordói zselét kínálnak. 



Főételnek pulyka vagy kacsa a legkedveltebb fogás, esetleg valamilyen vadhús.
Desszertnek pedig a franciák tradicionális desszertjét a bûche de Noel-t, azaz a karácsonyi fatörzset sütik, vagy sokkal inkább veszik...




Az otthoni sütés-főzés most a gazdasági válság miatt (alig érezhető egyébként) kicsit népszerűbb lett, de én még házilag készített süteményt itt nem ettem...  A cukrászdákról majd egy későbbi posztban írok, de buche de Noel-ért bárhova érdemes betérni, a szupermarketekben kaphatók viszont-tisztelet a kivételnek- egyen "vajízűek". 

Ha valaki nemcsak karácsonykor szeretné enni a fent említett ínyencségeket, térjen be december 26-án bármelyik GB-be vagy Carrefour-ba (helyi szupermarketek) és szinte mindegyiket féláron hazaviheti. (tavaly így volt, remélem most is így lesz....) Miután például a foie gras szavatossági ideje majdnem 12 hónap, az ajánlat minimum megfontolandó.



2012. december 18., kedd

Parlez-vous français? 1. Nyelvtanulás felnőttkorban avagy zinneke és miaule...





Hogy mit keres itt ez a pisilő kutya és hogyan tanul egy felnőtt franciául Brüsszelben, remélem, kiderül a poszt végére.

A francia nyelv általános iskolás korom óta kísért. Ötödikben és hatodikban magyar-francia szakos osztályfőnököm volt, akik ugyan csak magyart taníthattak, de a francia szakkört azért engedélyezték nekik.  Miután volt némi alapom, gimnáziumban is francia nyelvre jelentkeztem. Különösebben nem szerettem meg, mert beszélni nem tanítottak, így némi passzív szókincsen kívül nem sok maradt meg a négy év anyagából.
Aztán persze kiderült, hogy dehogyisnem: a brüsszeli francia tanfolyamok során rájöttem, hogy a nyelvtant mégiscsak belém verték. Úgy ragozok, mint a gép... Mármint, ha adnak egy igét, azt én elragozom bármilyen időben, személyben. Csak épp azt nem tudom, mit jelent..

Ezért aztán Brüsszelben egyik első utam egy nyelviskolába vezetett, ahol nagy szerencsémre egy kis csoportba kerültem, amiben rajtam kívül a szerb Viktor, a lengyel Martha és az olasz Carlo próbálkozott a francia nyelvvel. Utóbbi hamar feladta, így aztán kelet-európai részleggé alakultunk. Belga tanárnőnk csak kapkodta a fejét, amikor az óra kapcsán felmerült a déli harangszó  és élénk vitába keveredtünk Viktorral , hogy Hunyadi János alias Szibinyányi Jank magyar volt-e vagy szerb. ( a Wikipédia szerint havasalföldi román...)Nyelvtanilag persze nem volt tökéletes, de nagyon hamar rájöttem, hogy kell körülírni valamit. Arra a játékra emlékeztet, amikor mindent mondhat az ember, ami a megoldáshoz vezet, a kulcsszót kivéve. A 8. hét végére egész jól beszéltem. Kicsit zavart, hogy tankönyv nem volt és csak nyomtatott feladatlapokat kaptunk. Később megvettem az általam nagyon jónak tartott Clé-sorozat néhány kötetét és kiderült, hogy ezeket fénymásolták.

Clé-t mindenkinek ajánlom, hanganyaggal együtt kapható minden szinten (Débutant, Intermedier, Progressive). Külön van szókinccsel foglalkozó kiadvány (Vocabulaire), külön nyelvtan (Grammaire),ezekhez megoldás és hanganyag is jár. Ezeket sokat használtam, mert költözés miatt otthagytam az iskolát és az önálló tanulással próbálkoztam. Közepes sikerrel.

Megnéztem egy-két helyet, de igazából egyik sem tetszett. A közeli iskoláról egyik ismerősöm mesélte, hogy nulla francia tudással bement és megírta a belépő tesztet: egy papírra felírta a nevét és a címét. Ezzel rögtön a hármas erősségű csoportba került.....

Így aztán végül a GLTT-t választottam, amit nagyon sokan dicsértek. Az iskola  Rhode-Saint Genèse-ben van, az árai az állami támogatás miatt nagyon kedvezőek. Igaz, hogy emiatt a csoportok létszáma magas, de családias a hangulat és az oktatók nagyon jók. A mi csoportunkban a braziltól az iránin át á a japánig mindenféle náció előfordul. Nagyon érdekes, hogy mennyire másként gondolkodunk egy-egy témáról és mennyire más a műveltségünk. Barkochba kérdésként Winston Churchill-t adta fel az egyik olasz csoporttársam és az éppen jelenlevő 18 "diákból" hárman tudtuk. Nem, nem a választ.... Hárman hallottunk Churchill-ről.  Hogy-hogy nem Angelina Jolie-t viszont mindenki ismerte. 

Ettől függetlenül nagyon sokat tanulok itt.  A beiratkozás során írásbeli és szóbeli felmérés volt, ez alapján a 7-es erősségű csoportba kerültem. Saját tankönyvvel dolgoznak, amit jónak találok.A félév témái: város és falu, állatok és gasztronómia. Mondanom se kell, hogy az utóbbi volt a kedvencem, mert itt szinte minden szót ismertem. Az állattartás viszont eddig teljesen szűz terület volt. De most már az itt is tudom, hogy "le chat miaule", azaz a macska nyávog... Ezt mondjuk nem volt nehéz megjegyezni.  És azt is hogy mit jelent a Zinneke. Korcskutyát. (ez persze inkább flamand, mint francia, de Brüsszelben ezt használják). Olyannyira tiszteletben tartják őket, hogy szobra is van a Manneken Pis mintájára, ő a Zinneke Pis.  (a rue de Chartreux és a rue de Vieux Marché sarkán látható a kis bronz szobor).

A jövő félévben a betegségek lesznek soron. Megrögzött hipochonderként már előre örülök...

2012. december 13., csütörtök

A karácsonyi cougnou




November végén Belgiumban megjelenik a pékségekben Jézus kenyere, a cougnou vagy ahogy egyes vidékeken nevezik, a cougnole. Belgium déli részén, Walloniában coquille-nek hívják. Ezt a már a középkor óta ismert süteményt Franciaország északi részén és Belgiumban hagyományosan karácsony reggelén illetve Márton-napkor adták a gyerekeknek egy csésze forró csokoládé kíséretében. Az üzletekben külön marcipáncsecsemőket is vehetünk, a cougnou csak a bölcsőt jelképezi.

Egy belga közmondás szerint :"Quand on mange les cougnous au soleil, on mange les cocognes (oeufs de pâques) derriere le poele." -azaz ha a cougnou-t napsütésben esszük, akkor a húsvéti tojást a kályha mellett fogjuk. Brüsszelben reggelente -3 fok van, hózáporral, esővel tarkítva, úgyhogy én már előre örülök a húsvétnak.

Az eredeti recept 3 dl tejet írt, de nagyon soknak bizonyult, 2 dl-nél többet semmiképpen se tegyünk hozzá először, ha kenyérsütőgépben csináljuk.

Hozzávalók

500 gramm liszt
30 gramm friss élesztő
150 gramm kristálycukor
150 gramm olvasztott vaj
1 zacskó vaníliáscukor
1 evőkanál méz
2 dl langyos tej
2 tojás
1 nagy csipet só

Az élesztőt felfuttatjuk 1 dl tejben. Utána az összes hozzávalót összedolgozzuk a vaj kivételével, az olvasztott vajat apránként akkor adjuk hozzá, amikor a tészta összeállt. 1 órát kelesztjük langyos helyen. Kenyérsütőgépben is lehet dagasztani és keleszteni, így másfél óráig tart a folyamat. A folyékony alapanyagok kerülnek az üst aljába, és föléje rétegezzük a lisztet. Ebben az esetben is külön futtatom az élesztőt és a liszt tetejére öntöm. A sót nem szoktam rögtön beletenni, várok 4-5 percet a gép elindítása után és akkor szórom bele.

Amikor megkelt, lisztezett gyúródeszkán átgyúrjuk és bábukat formálunk belőle. Belgiumban létezik normál és óriás cougnou-a normálnál kb. 10 cm-es hurkát készítsünk a testének és két golyót a tetejére és az aljára. Ha bonyolítani akarjuk, akkor mívesebb bölcsőt is készíthetünk a Wikipédián található kép alapján. Még 30 percet kell pihentetni. Ezután tojássárgájával megkenjük.
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra és 30 percig sütjük.

2012. november 28., szerda

Belgiumban nem (csak) játék az óvoda - II.

Több mint négy hónap (szégyellem is magam) telt el a belga ovikkal kapcsolatos bejegyzésem óta, a folytatás pedig annál is inkább időszerű, mivel időközben Dani elkezdte az általános iskolát, vagyis az ovis élményeket lassan elhalványítják az iskolás lét örömei és buktatói. Igyekszem ezekről is beszámolni majd, de egyelőre térjünk még vissza egy kicsit az oviba.
Belgiumban az oviban elsődleges cél a gyerekek önállóságra nevelése, minden más ennek van alárendelve. Ezt úgy oldják meg, hogy a mindennapi tevékenységeket szigorúan leszabályozzák. A gyerekeket a koruknak megfelelő komplex jelrendszer (rajzok, színek, nyilak, később feliratok) segíti az eligazodásban.  Középső csoportban például a saját fényképük alapján kell megtalálniuk a dolgaikat, ehhez később hozzájön a nevük, nagycsoportban pedig a név mellől leveszik a fényképeket, innentől ugyanis már jól kell ismerniük a saját nevüket. Óvodai jele nem is volt soha Daninak, szerintem az sem igazán elterjedt Belgiumban.
Szerintem ez a szabályozottság lehet az egyik oka annak, hogy magyar szülők gyakran 'ridegtartás' névvel illetik a belga óvodákat. Nem arról van szó, hogy az óvónők nem elég barátságosak vagy nem szeretik a gyerekeket, de tény, hogy a szabályok betartása mindennél fontosabb, és vannak olyan szabályok, amelyeknek az elvárása ésszerűtlennek tűnhet egy 3-5 éves gyerektől.
Az oviban a reggel azzal indul, hogy közösen megbeszélik, hogy milyen évszak/hónap/nap van, mik az aznapi tevékenységek, kinek van születésnapja, milyen ünnepek közelednek, milyen az idő, mi várható még a hét többi napján, stb. Szerintem ez nagyon jó dolog, mert a gyerek látja, hogy neki is van helye az őt körülvevő világban. 


Ezen a képen látszik a falon a naptárrendszer, aminek az áttekintésével a napjukat kezdik

Ezt követi a foglalkozás, rövid tízórai, megint foglalkozás, ebéd, nagyszünet és délután egy újabb foglalkozás. Hetente kétszer tornaóra, kéthetente egyszer pedig uszoda. Az óvónő habitusától függően pedig időről időre beiktatnak kirándulásokat, múzeum vagy színházlátogatásokat. (Középsőben például olyan óvónénije volt Daninak, aki minden hónapban szervezett a gyerekeknek valamilyen programot. Nem sokat teketóriázott, volt olyan például, hogy húsz négyéves gyerekeket metróval és busszal vitt el egy belvárosi múzeumba.)


Középsős terem Halloween díszben. A ketrecben két nyúl lakik :-)

Amikor azt mondom, hogy foglalkozások, akkor jórészt kézműves tevékenységekre gondolok. Az egyik legnagyobb különbség ugyanis a magyar óvodákhoz képest az, hogy szinte teljesen hiányzik az éneklés, mondókázás vagy éppen a körjátékok. A legtöbb óvónő nem is tud énekelni, nem elvárás az óvónőképzőben. Néha hallgatnak zenét, de igazából éneket egyet sem, mondókát talán kettőt-hármat tanult meg Dani az oviban.  
Ehelyett az individuálisabb tevékenységeket részesítik előnyben, amelyek során a gyerekeknek nyugodtan kell ülniük és csendben dolgozniuk. (Mindez már az iskolára készíti fel őket). Például rengeteget festenek, rajzolnak, színeznek, vágnak, ragasztanak, varrnak, sütnek, modelleznek, stb. Erre utaltam az előző bejegyzésben, amikor azt mondtam, hogy öt tubus ragasztót kellett bevinnünk egy tanévre. El is fogyott :-)


Válogatás Dani oviban készített alkotásaiból (bocsánat a képminőségért)

Mielőtt az iskolakezdésről is beszámolok majd, szeretnék még egy bejegyzést írni, amiben összeszedem a legmeglepőbb, legfurcsább, legviccesebb élményeinket, amiket az oviban eltöltött két év alatt átéltünk. Ígérem, nem kell négy hónapot várni rá :-)  

2012. október 3., szerda

A belga iskola - 1.Öjje és egyéb furcsaságok





Amikor jó pár évvel ezelőtt megérkeztünk Brüsszelbe, abban az egyben voltunk biztosak, hogy a gyerekek belga iskolába járnak majd. Mindenképpen szerettük volna kihasználni azt a lehetőséget, hogy anyanyelvi közegben tanulhatnak franciául. Így aztán a mély víz mellett döntöttünk, ugyanis dacára előzetes gyenge próbálkozásainknak tanév kezdésre a köszönésen kívül nem sok mindent sikerült megtanulniuk. A lányom a másodikat végezte, a fiam a negyediket, úgyhogy bíztunk benne, hogy fel tudnak zárkózni a többiekhez.
Az iskolák közül a magániskolákat részben meglehetősen borsos áruk, részben nem túl toleráns hozzáállásuk miatt helyből kizártuk, úgyhogy a lakásunktól kb. 200 méterre levő Petite École-t szemeltük ki a gyerekeknek.
Nagyon kedves hölgy fogadott bennünket, aki rögtön közölte, hogy az első magyar "fecskéket" üdvözölheti személyünkben. Be is írta a két gyereket a negyedik illetve a hatodik osztályba minden hüledezésünk dacára,  mondván az életkoruk alapján ott a helyük. Hosszas alkudozás után megértette, hogy Magyarországra visszatérve kicsit nehéz lesz megértetni, hogy a harmadik és az ötödik osztály egyszerűen kimaradt az életükből. Így aztán végül is kiegyeztünk abban, hogy túlkorosként kezdik a tanévet, ami a bukások nagy száma miatt nem lesz különösebben feltűnő. 
Gondoltam, azért néhány alapvető információra rákérdezek, nehogy teljesen tudatlanul érkezzünk szeptemberben. Ünneplő ruha, tankönyvek beszerzése. Az asszony értetlenkedve nézett rám.  Ünneplő ruha nincs. Ugyanis nincsenek ünnepek. Belgium egyetlen hivatalos nemzeti ünnepe július  21-én van (ezen a  napon lépett trónra 1830-ban I. Lipót, Belgium első királya), de a nyári szünet miatt ez eleve kiesik. A keresztény ünnepek például a karácsony megünneplése is szolidan történik a  nem keresztény vallásúak miatt. Tavalyelőttig még a keresztény ünnepekről nevezték el a szüneteket (halottak napja, karácsonyi, karnevál, húsvéti stb.), most már próbálják inkább az évszakokhoz kötni őket. A tanév egyébként szeptember 1-én kezdődik és június közepén ér véget, kicsit hosszabb, mint Magyarországon.
Tankönyvek nincsenek, illetve ha mégis, maximum 1 darab és azt is az iskola kölcsönzi. Egyébként fénymásolt papírokat kapnak óráról-órára, amiket gondosan mappába kell rendezni.  Ezért aztán az egyik legfontosabb eszköz a lyukasztó lesz és töménytelen  "öjjé"-t (sic! -franciául: oeillet) kell venni. Utóbbi nevétől valamiért mindig a hideg fut a hátamon. Ez az a valami, amit rá kell ragasztani a papírra, ha a lyuk nem sikerül megfelelően, rossz helyre kerül, vagy átszakad.  



A dosszié módszernek komoly hátrányai vannak: ha hiányzik a gyerek, akkor sokszor elfelejtik pótolni a lapokat. Másrészt egyben el lehet hagyni az egészet, tehát itt nemcsak annyi történik, hogy lélekszakadva elrohan a szülő a tankönyvboltba venni mondjuk egy új olvasókönyvet. Itt teljes a bukás.
Kaptunk egy papírt azért a kötelezően beszerzendő eszközökről, majd a kedves asszonyelköszönt tőlünk a szeptemberi viszontlátás reményében. (Ekkor láttuk utoljára: elutazott egy egzotikus szigetre és többet nem hallottunk róla. A tantestület sem...) Még aznap elmentünk vásárolni, ahol döbbenten észleltem, hogy a ceruzákon kívül szinte semmiről sem tudjuk, hogy micsoda. Még szótárral sem. A megszólított anyukák is tanácstalanul meredtek a papírra, mert kiderült, hogy iskolánként teljesen eltérő, mit kell venni. Nem mindegy például, hogy hány mm vastag a mappa. Nem vehetünk 70 mm-est a 60 mm-es helyett, hiába fér bele több papír. Nem jó a 65 lapos füzet a 60 lapos helyett. És szigorúan töltőtoll kell a patronos fajtából még 6. osztályban is, mert van olyan tanár, aki csak az ezzel írt dolgozatot hajlandó kijavítani. Utoljára gyerekkoromban láttam tintafoltos ruhát és felrobbant patront, most megint hozzá kellett szoknom. Szintén fontos eszköz a négyszínű toll a javítások miatt és az effaceur, vagyis a tintaeltüntető toll.  Kiderült, hogy Aristo néven a szögmérő fut , de ez valójában egy márkanév, ezt tartják egyedül pontos mérőeszköznek.Az első tanítási napon a cuccok fele hiányzott, úgyhogy enyhe gyomorremegéssel készültünk az iskolára.
Azóta jó pár év eltelt, rendületlenül vesszük a dossziékat a belevaló papírral. Később arra is rájöttünk, hogy mit érdemes itthonról hozni, ami Belgiumban aranyárban van: rajzlapot, a körzőt és a dossziékat is olcsóbban meg lehet úszni. Iskolatáska, tolltartó dettó.
Később, a secondaire-ben azért lesznek könyvek is, de ezek évről évre öröklődnek és év végén vissza kell őket vinni. Jelképes összeget kérnek értük. Nem jelképes összeg viszont a fénymásoló díj, nyilván ez az ára a dosszié-módszernek. Az éveleji befizetésekkel-menza, casier (kisszekrény bérleti díjjal), stb- az iskolakezdés itt sem kétfilléres, bocsánat húszcentes történet.


2012. augusztus 25., szombat

A De Valera's Irish Pub - Place Flagey




Lassan vége a nyárnak és vele együtt vége a cidernek is. Magyarországgal ellentétben ugyanis Brüsszelben nem elég elballagni a sarki szupermarketbe, ha megkívánjuk. Cidre-t (ejtsd: szídr), azaz almabort mindenhol tartanak, száraz és édes variációban is, de cidert (ejtsd: szájder) eddig csak a Delhaize nagyobb üzleteiben láttam. Ott is egyetlen fajtát, a Sommersby-t, de azt is csak almás variációban.

Mit tehet ilyenkor a ciderre nyáron rákattant magyar? Elmegy egy ír kocsmába. Az egyik legjobb ír kocsmát, De Valera's Irish Pub-ot a Place Flagey-n találjuk, ami messze esik a turistanegyedtől. Viszont nagyon  kedvelik a környéket a brüsszeli egyetemisták, igazi diáknegyed ez. Több szórakozóhely is van a környéken, például a híres Café Belga, amiről szintén írni fogok majd, de most maradjunk az íreknél. 

Először is a legfontosabb: rendelni angolul lehet és amennyire látom, vagy inkább hallom, a franciát nem is használják. Az itallapon természetesen szerepel töménytelen féle whisky, sör és persze a lényeg: a csapolt cider. 


Enni is lehet, mégpedig az angol és az ír konyha remekeit. Előételként kissé ellentmond ennek a nachos, viszont hamisítatlan cheddar sajttal készül, házi guacamolével. Óriási adag és nagyon finom.




Sajnos, a pincér a főételekkel együtt hozta ki, úgyhogy gyakorlatilag a nachos-szal jól laktunk. A férjem hamburgert rendelt hasábburgonyával, én pedig Guinessben főtt marharagut, amit leveles tésztával lefedve sütöttek készre. Hatalmasak az adagok, úgyhogy vacsora után körbe kellett sétálnunk a kocsma melletti tavat, hogy emberi állapotba kerüljünk újra. 



Ha valaki folytatná a cider-turnét, kövesse nyugodtan a táblát és előbb-utóbb beleütközik a legközelebbi ír kocsmába.

r

2012. július 11., szerda

Belgiumban nem (csak) játék az óvoda - I.


Először is köszönöm Katinak, hogy meginvitált a blogjába azzal, hogy mondjam el a véleményemet a belga óvodákról.

Milyen is egy belga óvoda? Jobb-e mint egy magyar? Sokszor megkapom ezt a kérdést, és általában maradok a diplomatikus válasznál: más. Nagyon más.

Kisebbik fiam, Dani, két éve jár belga, bocsánat francophone, vagyis francia nyelvű, óvodába. Nem véletlen a pontosítás, egyszer maga az igazgatónő javított ki, amikor „lebelgáztam” az ovit. Úgy tűnik ugyanis, hogy Belgiumban nincs olyan, hogy belga ovi. Egy ovi lehet flamand vagy francia nyelvű, önkormányzati vagy a katolikus egyház által finanszírozott, nemzetközi, montessori, az európai iskolán belül működő nemzeti, vagy valami teljesen más. Én személy szerint nem látom át a rendszert, viszont egyáltalán nem mindegy, hogy melyiket választjuk.

Dani ovija tehát egy francia nyelvű, önkormányzati finaszírozású intézmény Brüsszel határában, Auderghem-ben, egy expatok által igen közkedvelt városrészben. Ezt az igazgatónő is tudja, ami azt jelenti, hogy nyitottan állnak a nem francia anyanyelvű gyerekekhez, sőt még segítenek is nekik a nyelvi felzárkóztatásban. (Ez egyébként nem mindenhol van így.) A gyerekek összetétele tehát bőrszínt, vallási hovatartozást és nemzetiséget illetően is finoman szólva sokszínű.


A magyar gyerekek készülnek a „Ki honnan jött?” kiállításra 
Egy bölcsőde (crèche), egy óvoda (école maternelle) és egy alsó tagozat (école primaire) alkotja magát az ISKOLÁT, és ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami szerintem alapvetően meghatározza azt, hogy miben is különbözik egy belga ovi egy magyartól. A francia nyelvben ugyanis nincs önálló szó az ovira: az école vagyis iskola részének tekintik. A foglalkozásokat travail-nak, vagyis munkának hívják, az elkészült művek pedig a Mes travaux, vagyis munkáim feliratú mappában kapnak helyet.

Dani a mappájával
Az álláspont ugyanis az, és ezt tudományos kutatásokkal is alá tudják támasztani, hogy a 3-6 éves kor a legmeghatározóbb a gyerekek fejlődése szempontjából, ezért fontos, hogy ebben a korban minél több tudást elsajátítsanak, azaz tanuljanak, azaz dolgozzanak, ahogy ők mondják.

Meghatározó élmény volt számomra, amikor Dani nagycsoportos lett, és az év eleji szülői értekezleten a nagycsoportos óvónéni kritikával illette a középsős óvónénit, amiért az nem tanította meg a (négyéves!) gyerekeknek leírni a nevüket folyóírással. A belga szülők elhűlve ingatták a fejüket, miszerint ez tényleg tarthatatlan. De sebaj, az óvónéni hamar orvosolta a helyzetet, főleg mivel az első osztályba lépés egyik feltétele, hogy a gyerek folyóírással le tudja írni a nevét.

Dani első próbálkozásai az írással
Hogy az írást miért kockás papíron tanítják, az rejtély számomra, de ez tehát a bizonyíték arra, hogy Dani öt és fél évesen készen áll az első osztályra. És, igen, ez ismét egy olyan pont, ami furcsa lehet nekünk magyaroknak, hiszen míg Magyarországon igyekeznek minél jobban kitolni az iskolakezdést, addig Belgiumban ismeretlen az a fogalom az évvesztesség, és, hacsak nincs valami nagyon-nagyon nyomós ellenérv, akkor minden gyerek abban az évben kezdi az iskolát, amelyik évben betölti a hatodik életévét. Akkor is, ha Danihoz hasonlóan, ez csak az év végén következik be.

A poszt megírása közben rádöbbentem, hogy sok mondanivalóm van még a témáról, ezért tekintsétek ezt bevezetésnek. További részletekkel, úgymint, hogy szabad-e kezet mosni WC után, lehet-e reggelire gumicukrot enni, illetve hány tubus ragasztót használ el egy átlagos óvodás egy év alatt, hamarosan jelentkezem!

(A válasz egyébként nem, igen és öt (nagy!) tubus.)

2012. július 9., hétfő

Habos ribizli torta á la Françoise- Fruits rouges meringuée




Két hete vendégség volt nálunk és belga szokás szerint desszertet hoztak virág helyett. Kicsit mérgelődtem, mert én is készültem egy tortával és egy Stahl-féle epermisuval, de azért gyorsan megnéztem, hogy mi van a Les tartes de Francoise feliratú dobozban.  Nem klasszikus torta volt a mi fogalmaink szerint, a tetejére sütött tojáshab a szokásos belga citromtortára emlékeztett. Miután nem vagyok édesszájú, különösebben nem izgatott a dolog. Megmaradt a fele, úgyhogy gondoltam,megkóstolom, marad a gyerekeknek úgyis elég. Hát alig maradt.... Én még ilyen finom süteményt itt nem ettem. A tészta alját speculoosból készítették. A speculoos ropogós keksz, fahéjjal, szerecsendióval, barna cukorral ízesítve. Nagyon finom, elsősorban teához vagy kávéhoz adják, de nagyon szeretik tortaalapnak is (úgy,mint az amerikai sajttortáknál).




A speculoos rétegre tejszínhabot kentek, erre pedig rengeteg bogyós gyümölcsöt (fruits rouges, azaz piros gyümölcsök) halmoztak. Végül tojáshabbal borították be (meringue italienne) és a tetejét karmellizálták. Ez a híres "Fruits rouges meringuée".

Azonnal elkezdtem a recept után kutatni, de később kiderült, hogy ez a Francoise egyik specialitása és a recept nem publikus. Úgyhogy ez a saját receptem, de a kóstolók szerint majdnem olyan,mint az igazi. Az eredeti tejszínkrémet sűrűre főzött vaníliapudinggal helyettesítettem, így is szerették. De legközelebb megpróbálom a tejszínhabot egy kis zselatinnal szilárdítani,így tényleg olyan lesz,mint a "bolti".
A Les tartes de Francoise-ból rendelni is lehet,  sós és édes tarte-okat egyaránt sütnek. Nem olcsó, mert mindent friss és kiváló alapanyagokból készítenek. Ezért is kísérletezem itthon,de az elsődleges szempontom az, hogy otthon, Magyországon is el tudjam készíteni.

Hozzávalók:

A tésztához

120 gramm liszt.
130 gramm speculoos vagy fahéjas keksz
125 gramm vaj
2 tojássárgája
100 gramm cukor (esetleg cassonade vagy barna cukor)

A tészta hozzávalóit összekeverjük- nagyon lágy lesz, de nem kell megijedni, mert 1 órát kell pihentetni a hűtőszekrényben. (én mindent beledobáltam a robotgépembe és azzal dolgoztam össze). Hűlés után egy zsírpapírral kibélelt (előtte kicsit kivajazott) keskeny peremű formába ( 24cm-es) nyomkodjuk a tésztát. 220 fokos sütőben készre sütjük 10-15 perc alatt.

Töltelék:

3 dl tej
1 csomag vaníliapuding por
3 evőkanál cukor
400 gramm friss vagy fagyasztott bogyós gyümölcs (lehet ribizli, málna, szeder, áfonya vagy ezek vegyesen)

A pudingport 5 evőkanál tejjel és a cukorral összekeverjük. A tejet felforraljuk és állandó keverés mellett hozzáadjuk  a tejjel kikevert pudingport. Sűrű pudingot készítünk és a kisült tésztalapra kenjük. Kirakjuk a gyümölcsökkel.

A habhoz:

4 tojásfehérje
a tojásfehérjével megegyező súlyú kristálycukor

A kristálycukorhoz hozzáadunk 2 evőkanál vizet és addig melegítjük egy kis lábosban, amíg buborékolni nem kezd (120 fok, ha van hőmérőnk). A tojásfehérjékből lágy habot verünk és hozzáadjuk a forró cukorszirupot. Ezután keményre verjük a habot és a torta tetejére kenjük. 5 percre forró grill alá toljuk, amíg egy kicsit karamellizálódik a teteje, de karamellizáló pisztolyt is használhatunk.


2012. július 6., péntek

A kriek - avagy a nagy meggysör-teszt





Az első meggysört jó pár évvel ezelőtt kaptam ajándékba és őszintén megmondom, fogalmam sem volt róla, hogy létezik ilyen ital. Viszont ízlett. Arra már nem emlékszem, milyen márkájú volt,már csak azért sem, mert azt hittem, ez A MEGGYSÖR. Aztán  Brüsszelben szembesültem vele, hogy a "sarki boltban" is legalább 3 féle sorakozik a polcokon, a Carrefourban (ez a helyi hipermarket) pedig egész pontosan 10 félét találtam: a fadugós különlegességtől kezdve a halal meggysörig sokféle variációban létezik. 

Kicsit utána néztem a meggysör készítésének, ugyanis eleinte azt sem tudtam eldönteni,hogy cseresznyéből vagy meggyből készül. A belga neve "kriek" (ejtsd:krik), ez flamandul cseresznyét jelent. A címkén is mindenütt "cerise", vagyis cseresznye szerepel, a meggyre viszont a cerise du nord (északi cseresznye) kifejezést használják a meggybefőttön. Utóbbi tényleg meggyből van  és ez azért érdekes,mert én még nyers meggyet nem láttam Belgiumban. Csak arra tudok gondolni, hogy a meggy megy a sörbe.... A meggysört ugyanis eredetileg a Schaerbeek-i (Brüsszel egyik kerülete) "savanyú fekete  cseresznyéből" készítették , ami szerintem valószínűleg meggy lehetett.  Ezek a fák azóta kihaltak és most importálják a hozzávaló meggyet. 

A kriek lambikus sör. A lambikus szó a latin alambic (desztilláló lombik)) szóból ered. Tulajdonképpen arról van szó,hogy készítenek egy hagyományos száraz,kicsit savanyú sört egy speciális eljárással és ehhez adják a friss meggylevet.

És rögtön itt a lényeg: az,hogy melyik meggysör lesz a kedvencünk azon múlik, hogy szeretjük-e a sört.. 
Ha nagyon szeretjük,akkor olyan kriek-et kell keresnünk, ahol a lambikus vonal dominál, ha viszont nem, akkor a gyümölcsösebb varációkat kell választanunk. Érdekes volt a hat különböző meggysörrel elvégzett teszt eredménye: a két tesztelő férfinek az a három sör ízlett,aminek alacsony volt a gyümölcstartalma, a két nő viszont egyértelműen a meggyesebb ízre szavazott. Mielőtt részletekbe bocsátkoznék, azért annyit hadd javasoljak, hogy nagyon "sörös" barátokkal ne is kísérletezzünk. Náluk ez a "meggy Márka" kategória. (a kivétel erősíti a szabályt...)

Most pedig következzen a teszt.  Hat sört kóstoltunk két férfi és két női kóstoló felállásban. Kezdjük először a női kategória 3 nyertesével:

1. Lindemans

Nagyon meggyes, gyönyörű a színe,nem keserű. Habja rózsaszínű. A gyümölcstartalom 25%,az alkohol tartalom 3,5%. Nem véletlen,hogy a világ öt legjobb gyümölcssöre közé választották és sorra nyeri a díjakat. Egyértelműen ez a legfinomabb.

St. Louis Premium Kriek

Ez is nagyon gyümölcsös. A színe halványabb,mint az előzőé,ezért került a második helyre. Ne szagolgassuk,mert kicsit furcsa az illata és ettől nehéz elvonatkoztatni. Ha van időnk,nézzük meg a gyártó honlapját - nagyon igényes és szellemes. A gyümölcstartalom 25 %,az alkohol-tartalom 3,2%.

3. St.Louis Kriek

Még ez is gyümölcsös kategóriába tartozik,de érezhetően kevesebb van benne,mint az előzőben. A gyümölcstartalom 15%,az alkohol tartalom 4,5%



A férfi kategória nyertesei

1.Mort Subite Kriek

A gyümölcstartalom 10 % , az alkohol tartalom 4,3%. Kesernyés, de még a gyümölcsöt is érezni benne. A színe szép,de nem túl sötét.


2. Timmermans Kriek

Nemes egyszerűséggel a világ legjobb meggysöreként hirdeti magát a címkén,de ez a férfiak szerint sincs így.
Van egy jellegzetes keserűmandulás mellékíze,ami sokat ront rajta, pedig relatíve magas a gyümölcstartalma: 13,5%, az alkohol-tartalma pedig 4%.

3.Belle vue

Mindenki szerint ez a leggyengébb ital, keserű meggyszörpre emlékeztet. Mindössze 8,5% a gyümölcstartalma, az alkohol viszont 5 %, tehát ez a legerősebb.





A képen látható sörök balról jobbra: Lindemans, St.Louis Kriek prémium, St. Louis Kriek, Mort Subite Kriek, Timmermans, Belle vue

És végül egy friss hír: 7 év után először találtam meggyet az Abattoir-on. Egy ládával hozott egy flamand őstermelő, de azt mondta, rajtam kívül még nem kellett senkinek. Úgyhogy egy kiló meggyet megmentettem a kriek-ké válástól és bár nem üti meg a mi meggyünk szintjét, rég örültem gyümölcsnek ennyire..

2012. június 22., péntek

Brüsszeli piacok - Az Abattoir (Anderlecht)




Gyerekkoromban utáltam a piacokat. Nagymamámmal fél 8-kor indultunk a körülbelül negyed órányi járásra levő piacra, de ezt a távot sokszor egy óra alatt teljesítettük. Percenként álltunk meg, mert mindig jött valaki: rokon, barát,ismerős, aki elmondta, mi történt vele a héten illetve mi történt mindenki mással. Emellett kötelességszerűen bemutatták a kosarukat,hogy mire sikerült szert tenniük a piacozás során. Mire beértünk a piacra, egész pontos képet kaptunk arról, hogy kinél mi olcsó, miből lehet alkudni. Újabb 1 óra volt,mire minden kofát végigjártunk,alkudtunk és mindent beszereztünk.

A brüsszeli piacokon legalább annyi időt eltöltök, mint régen a kicsi körmendin. Csak a beszélgetések hiányoznak. De ha hetente jár az ember, itt is megtalálja az ismerős árusokat és ami még meglepőbb, azok is megismerik őt. 

Jelenlegi kedvenc piacom az Abattoir. Anderlechtben, Brüsszel egyik főleg maghreb bevándorlók által lakott kerületében található. Az eladók és a vevők nagy része is ebből a negyedből kerül ki.

Miért érdemes az Abattoir-ra menni? Húsért. Az abattoir ugyanis vágóhidat jelent. De ha máshogy nem, a fájdalmasan röfögő, bégető, bőgő állatok látványától előbb-utóbb kiderül a meztelen igazság: húsgyárban vagyunk.

Ennek megfelelő az áru is: láthatóan friss és szép. A húscsarnokba belépve nyáron halálra fagyunk,de télen a -7 fokban kellemesen meleg volt. Az első soron jobb oldalt érdemes sertéshúst venni. Az én kedvencem a filigrán hölgy a sarokban. Minden van nála, ami egy jó kocsonyához vagy körömpörkölthöz kell. Itt láttam egyedül dagadót és van nála lapocka (épaule) is. Bőrös, jó vastag zsírréteggel, úgyhogy lehet otthon folytatni a mészároskodást. (töpörtyűt is süthetünk belőle). Belgiumban máshogy bontják a disznót,mint nálunk, úgyhogy ez ritkaság. Tart darált húst is-csak disznóból, ami szintén ritka, mert itt mindig marha- vagy borjúhússal keverik. Vigyázni kell az ízesítésnél, mert ez is sós, mint minden itteni darált hús. Néha a szupermarketekben találni sótlan darált húst, de ezt külön jelzik is (non salé).


A nénivel szemben levő pultnál feltétlenül kóstoljuk meg  a véres hurkát. Ha ezzel végeztünk, a sor végén, szemben szép marhahúst vehetünk. Szert tehetünk egy füstölt csülökre is, ha ennénk egy jó 
bablevest. Vehetünk orjacsontot is, egy húsleveshez jól jöhet.


A középső sor nagy örömet szerezhet a pacalkedvelőknek, de hátul azért van egy-két dolog, amit én már nem szeretnék megkóstolni.

Az utolsó sorban van a kedvenc pultom, az Ali boucherie, aki halal-húsokat árul. Bárányhúst, merguezt (bárányhúsos kolbászt), sárga és zöld (currys és kelkáposztás) kolbászt kiváló minőségben. Gyakran veszek keftát (marokkói ízesítésű darált bárányhúst), amiből vagy tajine keftát készítek vagy megsütöm faszénen. Az eladók nagyon kedvesek, de van amelyiknek kissé hiányos a francia tudása-célszerű a kezünkön is mutatni,miből mennyit szeretnénk.






Velük szemben az ínyencek ököruszályt (marhafarok), borjúlábat, vehetnek, de itt érdemes beszerezni a borjúpörkölthöz valót is (blanquette de veau).







Kilépve  a csarnokból  egzotikus zöldségeket vehetünk, pl.sütnivaló banánt, pakchoy-t. De ha olthatatlan vágyat érzünk, hogy megkóstoljuk a yamgyökeret - amit nyakra-főre evett Scarlett O'Hara az Elfújta a szélben - itt a remek alkalom.




Ezután belevethetjük magunkat a négy évszak gyümölcs-zöldség kínálatába.


Minden van. Csak meggy nincs. Meg fehérrépa. Sóska akad néha: egy-két maroknyi. Van magyarszerű zöldpaprika Marokkóból, csípős zöldpaprikaszerű nem csípős zöldpaprika is akad és bébitök is. Marokkói származású ismerősöm mesélte,hogy először alig hitte el, hogy ez a sok áru majdnem mind Marokkóból származik, mert ott sosem látnak ilyen szép zöldségeket. (Marrakesht megjárva igazat kell adnom neki.)



Az árusok vidámak,kedvesek. Kóstolni lehet,válogatni szabad (csak a cseresznyét nem engedik, az ugyanis aranyárban van). "Ez a dinnye a kertemben termett, kóstolja meg!" kiabálja a kedvenc dinnyésem. Aztán hozzáteszi: "A hetediken emeleten ". Legközelebb megint náluk vásárolok, de most másik eladó van. " Ez a dinnye a kertemben....." Mire befejezem én: " A hetediken". Rám mered: "Honnan tudja?" 

A zöldségeseket elhagyva megérkezünk a halcsarnokba. Van itt mindenféle ismert és ismeretlen hal, rák, polip, kagyló, tintahal, csiga. Kérés nélkül is megtisztítják,amit kérünk, de ha kérjük, akkor biztosan.


A halszagot letudva induljunk el a román húsbolt felé, ugyancsak szag, bocsánat-illat után. Kolozsvári szalonna,cserkészkolbász.... Amikor a hentes meghallja, hogy magyarok vagyunk, felcsillan a szeme: Karácsony János, Presser Gábor mondja áhítattal. A frankfurti virsli fölött megemlíti még az Omegát is.



A halcsarnok végén még egy román bolt van: itt szoktam venni branza de oaie-t, azaz juhtúrót a sztrapacskához és rendes túrót, branza de vaca-t. Van kaskavál (füstölt sajt), réteslap és tejföl is.

Visszatérve a zöldséges részre érdemes olajbogyót is beszerezni, de ugyanott árulnak rizottórizst, babot, lencsét és pattogatnivaló kukoricát.




Ha rengeteg az időnk és van ilyen irányú vadászszenvedélyünk, a turkálókban Dior ingre vagy Burberry ballonra bukkanhatunk potom pénzért szerencsés napokon.

Ezen kívül minden van a horgolt babacipőtől kezdve a nagymama kredencén át a kabinbőröndig. A minőség kérdéses...

A piacon,ahová főleg kerekes bevásárlókocsival szokás menni, parkolni is lehet. A helyi folklórhoz tartozik, hogy bedobjuk a 2 eurot a parkolásért, felmegy a sorompó, rálépünk a gázra... és azonnal ránk tapad valaki, akinek nincs kedve fizetni. 

Az Abattoir pénteken, szombaton és vasárnap 7-15 óráig van nyitva. Ünnepek általában nem érintik a nyitvatartást, de azért jobb tájékozódni.

Cím: Rue Ropsy-Chaudron 24.
        1070 Bruxelles

2012. június 13., szerda

Brüsszeli éjszakák




Napsütés. Bárányfelhők. Szerintetek hány óra lehet?

20 óra 47 perc egész pontosan. Hát ezért nem alszanak időben a gyerekek.

Sajnos, a kép a múlt héten készült... Azóta csak szürke ég és eső. Nem csoda,hogy szegény Van Gogh   is folyton ilyeneket festett. (tőlünk 140km-re, Nuenen-ben készült a kép). Szürke és még szürkébb.





Provence-ban meg ilyeneket:




Van egy kis különbség. Bár levendulában mi is nagyon jól állunk....

A legbelgább zöldség: a cikória - 1. Cikóriasaláta




Ha megkérdeznétek, mi a "legbelgább" zöldség, kettőt is mondanék: a kelbimbót és a cikóriát. A kelbimbót azért,mert franciául le chou de bruxelles a neve, ugyanis a XIV. században Saint-Gilles-ben, Brüsszel egyik jelenlegi kerületében kezdték először termeszteni. Igaz, ami igaz,elég sok kelbimbót esznek a belgák, de szerintem a pálmát a cikória viszi el.




A cikória, franciául chicon ('sikon') nálunk leginkább kávé formájában ismert, a gyökereit megőrölve pótkávét készítenek belőle. A belgák azonban a levélrózsáját fogyasztják, ez majdnem annyi karotint tartalmaz,mint a sárgarépa. Ráadásul van benne inulin, ami a probiotikumok egyik fajtája, egy növényi rost, aminek emésztése csak a vastagbélben kezdődik meg, ezért az ott élő hasznos baktériumoknak kiváló táptalajt kínál. (inulint tartalmaz a csicsóka, a fokhagyma és a vöröshagyma is).

A cikória egyik legjobb tulajdonsága,hogy egész télen elérhető. Májusban elvetik, aztán novemberben kiássák a növényeket, levágják a leveleket, a gyökereket földdel fedik és az ezután kihajtott leveleket fogyasztják. (akár egy homokkal teli vödörben kivitelezhető a művelet.)

A cikória kicsit furcsa a magyar ízlésnek,nálunk ugyanis a kávét és az Unicumot leszámítva nincs keserű élelmiszer. A cikória pedig keserű. Ha ki akarjuk próbálni, szerintem érdemes a salátával kezdeni, tapasztalataim szerint ebben a formában majdnem mindenkinek ízlik. A majonéz és a lilahagyma édessége jól kompenzálja a cikória ízét. Ha ez ízlik, jöhet a sonkába tekert,sajtos besamellel leöntött párolt cikória, a chicon au gratin, azután a cikória leves, majd a karamellizált cikóriával töltött quiche.

A salátát pirított kenyérrel szoktam tálalni. Ez egy 4 személyes adag.


Hozzávalók:

5 db cikória ( közepes darab)
1 nagy lilahagyma
1 evőkanál mustár (magyar típusú- a belga boltokban douce)
5 evőkanál majonéz
őrölt bors (ízlés szerint)
tej (nem kötelező, a belgák ezzel higítják az öntetet)

A cikóriákat megtisztítjuk, levágjuk azt a végét, ahonnan a levelek erednek. Ezután vékony karikákra vágjuk. A lilahagymát ugyancsak felkarikázzuk (jó vékonyan). Az öntet hozzávalóit összekeverjük és beleforgatjuk a cikóriát és a lilahagymát. Fél órát pihentetjük hűtőszekrényben, utána tálalhatjuk



2012. május 29., kedd

A bábszínházas kocsma - Théâtre de Toone



Még mielőtt valaki azt hinné,hogy egy kocsmáról kocsmára vándorló iszákossal van dolga,leszögezem, hogy pusztán a jó szándék vezet, hogy néhány érdekesebb helyet bemutassak a sörkedvelőknek. Ugyanis az egyik leggyakoribb kérdés: hol igyunk meg egy sört?

Brüsszel egyik leghangulatosabb szórakozóhelye a Theatre de Toone. (Rue du Marché aux Herbes 66.) Tulajdonképpen ez egy marionett bábszínház, ahol előadásokat tartanak, és nem mellesleg folyamatosan üzemeltetnek egy kocsmát.



A legrégibb Toone, Antoine Genty 1804-ben született Brüsszelben és 1830-ban alapította meg Toone dinasztiát, amely nevét az Antoine név rövidítéséből kapta. Ő indította az első marionett-előadásokat Brüsszelben, majd halála után jött a II. Toone, aki továbbvitte a hagyományokat. Nem rokonok, hanem a mindenkori arra érdemes bábművész veszi át a címet. A jelenlegi VII. Toone 2003-tól vezeti a színházat. Klasszikus történeteket játszanak: A három testőrt, Lagardere lovag történetét, jelenleg a Tell Vilmos van műsoron.Több nyelven is játszanak: franciául, flamandul,angolul,németül, olaszul és spanyolul. Az előadásokról a honlapon lehet tájékozódni. Van egy múzeum is,amelynek a látogatása ingyenes.

A kocsma éjfélig van nyitva, hozzáértők szerint nagyon jó a csapolt Kwak és a Maredsous (ezt csapolva kevés helyen lehet kapni). A  Guardian brit napilap szerint a legjobb 10 belga kocsma egyike.