Han-sur-Lesse cseppkőbarlang és vadaspark+VIDEÓ

Kihasználva az utolsó szép őszi hétvégéket múlt héten Han-sur-Lesse-ben jártunk. A Dinant közelében fekvő hangulatos kisváros meglepően sokszínű turisztikai szempontból. A fő látványosság a cseppkőbarlang, amelyet a város központjából induló százéves villamossal érhetünk el. A másik nagyobb lélegzetvételű program a vadaspark, amit szafariautóval vagy a saját lábunkon járhatunk be. És ha még mindig nem fáradtak el a gyerekek (vagy inkább a felnőttek), akkor bepillantást nyerhetünk az ősember életébe vagy megtekinthetjük, hogy milyen is volt hajdanán az élet vidéken. Kedvcsinálóul, íme egy kis videó!

Állatkertek 2. - Pairi Daiza avagy nyolc óra alatt a Föld körül

A Pairi Daiza állatkertben az a legjobb, hogy nem is igazán állatkert. Sokkal több annál. Ott van például rögtön a neve. Miért adnak egy belga kisvárosban lévő "állatkertnek", amelyet egy egykori cisztercita apátság területére építettek, ilyen különös, idegen hangzású nevet?

Mint kiderült, azért, mert a pairi daiza óperzsa nyelven annyit tesz, hogy elzárt kert, ami a paradicsom (bibliai értelemben) egyik legősibb elnevezése is. Találó. A három kilométernyi, magas kőfallal körülzárt 135 hektáros kert valóban maga a paradicsom.

Az 1774-ben épült apátsági torony 54 méter magasan tornyosul a park fölé. Az épület méltán jelképe a parknak, és egyike azon kevés mementóknak, amelyek a hely valódi történelméről árulkodnak.

A kicsik számára nagy élmény volt a farm, ahol szabadon sétálnak a kecskék, tyúkok és bárányok.

Ha sikerül a gyerekeket kicsábítani a farmból, akkor végre megkezdhetjük Föld körüli utunkat.
Az első állomás: Indonézia.

Megjegyzem, hogy már az egyes világok közötti séták alatt is annyi a látnivaló, hogy az ember elfárad, mire odaér az úticéljához. Kényelmes cipő, és, főleg gyerekeseknek, elegendő mennyiségű étel és ital ajánlott!

Ezen a ponton Dani kezelte a fényképezőgépet, szóval íme egy kép Marciról egy szemeteskuka társaságában.

A Ganesha birodalomba lépcsőzetes kialakítású rizsföldek között vezet az út.

Ebben a birodalomban láthajuk az elefántokat, és ha szerencsénk van, és nem egy olyan nap megyünk, mint mi, hogy a tömegtől szinte lépni sem lehet, akkor láthatjuk őket fürdés közben is. Nekünk most sajnos nem volt ilyen szerencsénk. (A fotót a park honlapjáról loptam.)

Következő állomásunk az eredet földje volt, Afrika. Itt vannak a leglátványosabb állatok, a gyerekek számára szerintem ez a világ volt a legérdekesebb. Láthatunk itt afrikai elefántot, orrszarvút, oroszlánt, fehér tigrist, leopárdot és hiénát is. Az állatok kifutói nagyon ötletesen vannak kialakítva. A zsiráfot és vizilovat nekünk valahogy sikerült kihagyni, de a nap végén arra jutottunk, hogy egy nap nem is lenne elég arra, hogy mindent megnézzünk.

Minden világban vannak kisebb kajáldák, ahol az arra a világra nyomokban emlékeztető, de a belga ízlésvilágnak megfelelően lebutított ételeket vásárolhatunk. Ebben a részben például megkóstolhattuk volna a banános paradicsomlevest, de végül egyikünk sem vállalkozott rá. Maradtunk az afrikai hamburgernél (belga sültkrumplival), legnagyobb csalódásunkra azonban a hamburger vega volt.

Ebéd után, úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy megnézzük a park legnagyobb attrakcióját, a két óriáspandát. Nem voltak nagyok az elvárásaink, mert úgy hallottuk, hogy a pandák idejük nagy részében alszanak. Ehhez képest még jól is jártunk, mert az egyik valóban csak feküdt egy szalmaágyban, a másikat viszont meg tudtuk nézni. Igaz, hogy teljesen be kellett húzódni a sarokba, az arcunkat felkenni az üvegre, és egy lábon kellett egyensúlyozni egy kis kövön állva, de elmondhajuk, hogy láttunk egy pandát, amelyik nem aludt. Bizonyítékunk sajnos nincs, mert ebben a pózban nem tudtunk fotózni.

Következő állomásunk a lagúna volt, amely Ausztráliát és Óceániát mutatja be. 

Ennek a világnak a legnagyobb szenzációja a kismajom-simogató volt. A bátor kismajmok kézről- kézre és vállról-vállra jártak az emberek között. Mondamom sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték a barátkozást.

Ezen a ponton már mindannyian kellőképpen fáradtak voltunk, úgyhogy azt csináltuk, amit ilyenkor szoktunk: a felnőttek leültek meginni egy frissítőt, a gyerekek pedig fel-alá rohangásztak a hatalmas játszótéren. Ők általában ezt csinálják, ha fáradtak.

Miután mindenki jól "kipihente" magát, célba vettük a vizek világát! 

Az akvárium előtt hatalmas sor állt, így azt kihagytuk, de szerencsére a pingvineket és a fókákat kívülről is meg lehetett nézni. 

Utolsó állomásként következett a halhatatlanok városa elnevezésű kínai világ, ami az én személyes kedvencem az összes közül. Ennek a résznek a kialakítása valahogy olyan, hogy az ember tényleg úgy érzi, mintha egy egészen más világba csöppent volna.

Sok fantasztikus látnivaló van itt is, de szerintem a legeslegjobb a gyógyító sétány. Lágy zene, vízcsobogás, gyönyörű növények mindenfelé, és bármerre néz az ember, nem lehet látni semmi olyasmit, ami arra utalna, hogy az ember nem egy távol-keleti kolostorban sétálgat, hanem a sokkal prózaibb Belgiumban. 

Még Dani it átszellemült a végére :-)

Ezen a ponton célba vettük a kijáratot, de mint kiderült, a kifelé vezető úton is akadt még bőven látnivaló. A lenyűgöző, apokaliptikus hangulatot árasztó röptető a flamingókkal, ...

 ... a Karibuni étterem (játszóházzal!), ami megint csak sokkal több mint egy szimpla étterem,

... és egy gyönyőrű andalúz kert.

Hosszú, fárasztó nap volt, de megérte. A fáradtság és a belépőjegy ára is.

A Pairi Daiza egy gyönyörűen kialakított, igényes, ötletes park, amely távoli világokba kalauzolja látogatóit, és mellesleg állatok is vannak benne. Brüsszelből csak egy óra autóval, és minden, amire szükséged van hozzá: egy pár kényelmes cipő, naptej (ha szerencséd van), némi étel és ital, mindenekelőtt azonban sok-sok türelem embertársaid elviseléséhez.

Tavaszváró séta a Rouge Cloître-ban

A Rouge Cloître (Vörös kolostor) az auderghem-iek Mekkája. Sztenderd családi program, ráadásul tényleg jó.

A Brüsszel délkeleti részén végighúzódó soignes-i erdőben található kolostor története a XIV. századra nyúlik vissza, és az elmúlt pár évben komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy rekonstruálják a hely eredeti kinézetét.

A név egyébként ne tévesszen meg senkit, mert ez a kolostor nem csak egy kolostor. Sőt leginkább pont nem az. A tavak és dombok között kacskaringozó utak mennyisége éppen elég ahhoz, hogy a vasárnapi ebéd után jól lefárassza a gyerekeket.

A kolostorhoz istálló is tartozik, az istállóhoz pedig lovak.

Három, különböző korosztályok számára tervezett játszótér várja a gyerekeket.

A játszóterektől rövid sétával érhetjük el a kolostor épületeit.

Az épületek kulturális rendezvényeknek és művészeti galériáknak adnak helyet.

Ezek itt például egy belga művésznő alkotásai, aki fémhulladékból készít ... dolgokat. Azt hiszem, erre mondják a Belgiumról szóló útikönyvek, hogy "sajátos belga humor".

A "főtéren" található szökőkút is a rekonstrukció eredménye.

A kolostor legnagyobb, pajtaszerű épülete (amely most felújítás alatt áll) mellett elhaladva, a domboldalban bújik meg ez a kis házikó, amiről nem tudom pontosan, hogy milyen célt szolgál, de egészen meseszerű.

És hogy megtaláltuk-e a tavaszt? Napsütés ugyan nem volt, de azért van remény!

(A Rouge Cloître megközelíthető a Chaussé de Wavre vagy a Chaussé de Tervueren felől.)