Puszi etikett Belgiumban - kinek, mennyit és milyen irányból?

Szerző: Pápai Mónika

Pár napja éltünk még csak Belgiumban, amikor szemtanúja voltam, ahogy a Carrefour-ban két egymást váltó férfi pénztáros puszival köszöntötte egymást. Már akkor fel kellett volna tűnnie, hogy ebben az országban némileg mások az üdvözlési szokások, mint ami számomra természetes, de csak miután sikerült lesmárolnom néhány anyukát az óvodában, jutottam el arra a pontra, hogy ideje, hogy jobban utánanézzek a dolgoknak. (Én két puszit akartam adni, ők meg csak egyet, ezért, mire én eljutottam a kettőhöz, már középen találkoztunk. A többit el tudjátok képzelni...)

Mint az ilyen helyzetekben általában, ezúttal is a Wikipédiá-hoz fordultam információért.

A következőt találtam: Belgiumban egy puszit adnak a jobb arcra. 

Ennek megörültem, de aztán tovább olvastam. 

Belgium frankofón részén egy puszit adnak a jobb arcra. 

Oké...

Belgium frankofón részén általában egy puszit adnak a jobb arcra...

.

...igen...?

..., de a puszik száma régiónként változhat. Charleroi-ban például kettő, Tournai-ban négy, Namur-ben pedig három puszit szokás adni. 

Na nem baj, Tournai-t legfeljebb  messze elkerüljük, gondoltam előrelátóan.

Ez átmenetileg megnyugtatott, de aztán újabb kétségek merültek fel bennem. Mi van, ha ne adj' isten összefutok egy namuri lakossal Charleroi-ban? Akkor melyik város szokásai az irányadóak? Meg egyébként is, mostantól minden beszélgetést azzal kell majd kezdenem, hogy 'excuse-moi, melyik városból is származol'?

Ráadásul azt sem könnyű megítélni, hogy kinek kell puszit adni. A belga iskolában, ahová régen a kisebbik gyerekem járt, minden reggel olyan volt, mintha a Summer of love-ba csöppentem volna. A tanárok puszival köszöntötték a gyerekeket, a szülők a tanárokat, a szülők a szülőket, sőt egymás gyerekét is. (És még csodálkoznak, hogy miért van annyi vírusos fertőzés ...) Én meg, mit mást tehettem volna, úsztam az árral. Kifejlesztettem egy arckifejezést, ami reményeim szerint azt sugallta, hogy feltétlenül nem akarok puszit adni senkinek, de nem nem is zárkózom el teljesen a dologtól. Ezzel sikerült megúsznom három évet komolyabb beégések nélkül.

Egészen addig, amíg át nem írattuk a gyereket francia iskolába, ami félreértések és kínos szituációk lehetőségeinek egész tárházát nyitotta meg számomra.

Elmondom, miért. Képzeljük el, hogy van két anyuka, az egyszerűség kedvéért nevezzük őket X-nek és Y-nak. Reggel találkoznak az iskolában. A kérdés az, hogyan köszöntse X anyuka Y anyukát, ha tudjuk, hogy
a) Y anyuka francia (kivéve, ha netán belga, vagy olyan francia, aki, mivel Belgiumban vagyunk, felvette a belga szokásokat),
b) Franciaországban a puszik száma egy tetszőleges egy és négy közötti egész szám,
c) a pontos szám attól függ, hogy melyik régióról beszélünk,
d) a pusziadás folyamatának iránya szintén régiófüggő, de kizárólag jobbról balra vagy balról jobbra történhet (szerencsére),
e) X anyuka magyar, és lövése sincs az egészről, és amúgy is boldogan kiegyezne egy kurta bonjour-ral?

Ha tudjátok a megoldást, szóljatok.
Addig is marad a jó öreg gyomorgörcs és izzadó tenyér, ha meg kell közelítenem a szülőket.

Franciaország puszitérképe, hol mennyi puszit kell adni... de most komolyan!?

A kép forrása: Le Vif