Sokan kérdezik, hogy milyen egy kétnyelvű országban élni. Kevesen tudják, hogy három nyelvű, hiszen a német nemzetiség miatt a német is hivatalos nyelv, de erről maguk a belgák is hajlamosak megfeledkezni.
Az országnak négy nyelvi régiója van,amit a domináns nyelveknek megfelelően jelöltek ki. A holland nyelvű Flandria, a francia nyelvű Vallónia, a német régió és a kétnyelvű Brüsszel. A holland helyett használják a flamand elnevezést is, ez tulajdonképpen a holland nyelv itteni dialektusa. (a francia nyelv mindkettőre a "néerlandais"-t használja).
A kétnyelvűséget szigorúan betartják: mindenhol minden két nyelven van feltüntetve. Két cím, két használati utasítás, kétnyelvű táblák. Ugyanaz a könyv franciául és flamandul. Sokszor mérgelődöm,mert néha nagyon jó szakácskönyveket lehet venni az Aldiban, de a hozzánk közeli bolt flamand kerületben van és ennek megfelelően nem kap francia nyelvű kötetet. A moziban a filmek is két nyelven mennek, úgyhogy mindig van sous-titre (felirat). A világ egyik legdrágább közigazgatását működtetik, mert mindent két nyelven kell kinyomtatni.
És szóban? Elvileg mindenkinek kétnyelvűnek kellene lennie, de a gyakorlat nem ezt mutatja. Láttunk a belga RTl-en egyszer egy riportot a belgák nyelvismeretéről, helyesebben arról, hogy tudnak-e a flamandok franciául és beszélnek-e a vallonok flamandul? A tesztet úgy végezték el, hogy adott nyelvterületen megpróbáltak a másik hivatalos nyelven patikát keresni. Vallóniában 5 esetből egyszer sem jártak sikerrel, Flandriában azonban 5 esetből háromszor útbaigazították őket. A vallonok és a flamandok nem kedvelik különösebben egymást,) ez a nyelvtanulási szokásaikban is megnyilvánul. Miután a flamand "kis" nyelv, ezért sokkal inkább érdekükben áll egy világnyelv elsajátítása. Ez általában a francia,de egyre több fiatal preferálja az angolt.
Brüsszelben minden flamand próbálkozás dacára 95%-ban a francia nyelv dominál. A legtöbb iskola francia tanítási nyelvű, heti 4 órában tanulnak flamandul. Lányom, aki kifejezetten szereti a flamandot, jól is beszéli,nemrégiben felháborodva jött haza. Elvitték őket egy antwerpeni iskolába, ahol van egy testvérosztályuk, akikkel hosszabb ideje folyamatosan leveleztek. Az antwerpeniek franciául írtak, ők flamandul, hogy gyakorolják a nyelvet. Antwerpenben derült ki, hogy az ottani diákok gyakorlatilag nem tudnak szinte semmit franciául, úgyhogy kénytelenek voltak végül flamandul beszélni.
A vegyes házasságokban sokan alkalmazzák azt a taktikát a gyerekek érdekében,hogy egyik nap franciául, a másik nap flamandul beszélnek. Így kétnyelvűek lesznek, ami itt a munkavállalás szempontjából bizonyos területeken, például a kereskedelemben létkérdés.
Sok furcsa élményem volt a kétnyelvűséggel kapcsolatban. Bruges-ben megszólítottunk egy rendőrt franciául, aki bólintott, hogy érti a kérdést és válaszolt. Flamandul természetesen. És ez így ment egészen addig,amíg angolra váltottunk. És lőn világosság: meglett a közös nyelv.
Okulva az esetből Antwerpenben a férjem odasúgta nekem egy étteremben, hogy nehogy megszólaljak franciául, mire a pincér szélesen elmosolyodott és annyit mondott: mondják magyarul....
Most találtam csak a blogra, nagyon tetszik! Ehhez a témához csak annyi adalékot fűznék, hogy legkisebb gyermekünk helyi oviba (ecole maternelle) jár [nagyon jó az ovis bejegyzés is!], ami önkormányzati fenntartású. Uccle, ahol élünk eléggé frankofon kerület, ezért az iskola igencsak kirí az úgynevezett "immersion" programjával, ugyanis az ovi nagycsoportjától, egészen az általános iskola végéig (de talán még a felső tagozaton is) az egyik héten franciául, a másik héten flamandul vannak a foglalkozások (később a tanórák), ráadásul nem úgy csinálják, hogy mindent kétszer mondanak el, hanem az anyagok egymásra épülnek. Szabinak tetszik és már hollandul is mond egy-két szót.
VálaszTörlés