Bob régóta izgatta a fantáziámat. Az autópályák mellett ugyanis lépten-nyomon feltűnt Bob neve, ilyen-olyan formában, de elképzelni sem tudtam, hogy ki lehet ez az ember. Aztán egyik belga ismerősünk felvilágosított, hogy Bob nem személy, hanem állapot. A Bob olyan sofőr, aki nem iszik és épségben hazaszállítja a többieket.
Bob bárkiből lehet, alkalmi jelleggel is. Belgiumban nincs zéró-tolerancia, a megengedett vér alkohol-szint 0,50 mg/ml az autóvezetőknél, de ezt kevesen tartják be. Hagyományos értelemben vett közúti ellenőrzés nincs, egy átlag belga vezetőt 20 év alatt talán kétszer igazoltatnak. Emiatt a szabályokat meglehetősen tágan értelmezik, azt a 0,50 mg/ml-t nehéz pontosan belőni.. A Bob intézményét 17 éve találták ki és különösen az ünnepek tájékán intenzív kampányt folytatnak, hogy minél többen legyenek. Az adatokból egyértelműen kiderül, hogy nem a fiatal, hanem a 40-54 év közöttiek a legveszélyeztetettebbek.
És miért jár nekik még 3 puszi? A megoldás az ünnepekkel kapcsolatos. A családtagok, barátok, ismerősök között nem a nálunk szokásos két puszi dívik, hanem három.Néha meg csak egy. Kettő csak nagyon ritkán, esetleg akkor, ha tudják, hogy nálunk más a szokás. Az ünnepeken pedig bőven van részük ezekben a meghitt pillanatokban. Puszit adni egyébként nem csak szűk körben szokás. Kapunk a gyerekek osztálytársaitól, az osztálytársak szüleitől és a fiatalok, gyerekek mindenkinek adnak, akinek bemutatkoznak. Amikor hazamentünk Magyarországra, alig bírtam leállítani a gyerekeket....
És miért kap még 3 puszit a Bob? Mert duplán megérdemli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése