2013. november 16., szombat

Fejlesztés-fejlesztőpedagógusok Brüsszelben- EGYBEN, azaz Egyensúlyban Belgiumban


Magyarország fejlesztésben világelső. Itt nem csak a Pető Intézetről van szó, amelyet nemzetközi szinten is jól ismernek, hanem az egész magyar gyógypedagógiáról. Otthon szinte mindenféle, a világon ismert terápia elérhető, ezenkívül vannak magyar fejlesztésű terápiák is: ilyen például a Dévény-torna  vagy az alapozó terápia.

Belgiumban nem ilyen egyszerű a helyzet. Saját tapasztalatom alapján leginkább kinezoterapeutákhoz küldik a gyerekeket, akik 1 hónapos koraszülött babáktól kezdve a felnőttekig mindenkit kezelnek. Negyed-vagy félórában. Hetente egyszer vagy kétszer. Mindezt persze franciául vagy flamandul, úgyhogy anyanyelvi fejlesztésről magyar kisgyereknél végképp nem beszélhetünk.

Jó pár éve nagyon nehéz volt a magyar nyelvű fejlesztést megoldani Belgiumban, de most EGYBEN néven (azaz Egyensúlyban Belgiumban) alakult egy csoport, amely a Belgiumban élő magyar fejlesztőpedagógusokat, családterapeutákat, egészségügyi szakembereket fogja össze. A honlapot itt találhatjátok meg.

Mint a témában sajnos, érintett szülő, hadd adjak néhány tanácsot, hogyan kezdjünk hozzá a megfelelő szakember megkereséséhez.

1. Az első és legfontosabb szabály: ha bármilyen aggasztó jelet észlelünk, keressünk szakembert. A fejlesztésben a legnagyobb ellenfelünk az IDŐ, mert a  fejlesztésre legalkalmasabb évek gyorsan múlnak. Másrészt a terápia időigényes, nem lehet egyik pillanatról a másikra eredményt elérni. Lehet, hogy egy időben elkapott mozgás vagy beszédproblémát tökéletesen javítani lehet, mire a gyermek iskolába megy. De ha későn kerül fejlesztésre, akkor jönnek a tanulási problémák is és a gyermek végigszenvedi az iskolát.Miután itt nem igazán számíthatunk arra, hogy a védőnő, a gyerekorvos, a bölcsőde figyelmeztet vagy az óvoda, iskola ilyen jellegű szűrést végez (intézménye válogatja, a belga iskolák is végeznek diszlexia szűrést), ezért sokkal inkább a szülőre hárul a feladat.

2. Ha baj van, akkor célszerű egy minél komplexebb felmérést végeztetni.  Ahol ezt igazán komolyan veszik, részletes anamnézissel indítanak: a terhességtől a szülésen át a gyermek fejlődéséig részletesen kikérdezik a szülőt. Ezután következnek a vizsgálatok, ezekből nagyon sokféle létezik a mozgástól kezdve az intelligenciavizsgálaton keresztül a hallásvizsgálatig.  Erre azért van szükség, mert a legtöbb esetben komplex terápiára van szükség. Nem beszélő, megkésett beszédfejlődésű kisgyereknél például nem elég a logopédus, mozgásterápia is kell. A beszéd egyik feltétele, hogy a gyerek mozgása rendben legyen. (pusztán mozgásterápiával el lehetett érni néhány súlyosan agysérült gyereknél a beszéd elindulását- ez a Delacato-Doman módszer, amelyre többek között az alapozó terápia épül). Remélhetőleg, hamarosan a komplex felmérés is elérhető lesz Brüsszelben, ezért eddig Magyarországra kellett utazni a nevelési tanácsadókba vagy a különböző alapítványokhoz.

3. A felmérés elvégzése után, amikor kiderül, hogy milyen terápiára van szükség, fejlesztőpedagógust kell keresni. Nagyon kell figyelni arra, hogy megfelelő képzettséggel rendelkezzen. Az idősebb gyógypedagógus generáció még gyógypedagógus-logopédus diplomával rendelkezik, de a fiatalabbaknak már szakirányt kell választaniuk. Ennek alapján lehetnek lehetnek logopédusok, látás- illetve hallássérültekkel foglalkozó, autizmus spektrummal foglalkozó, értelmileg akadályozottakkal foglalkozó, tanulásban akadályozottakkal foglalkozó pedagógusok. A mozgásterapeutákat az ezzel foglalkozó alapítványok képzik.Az oklevelekben leírják, hogy az adott szakember milyen típusú fejlesztést végezhet (lehet, hogy csak a terápia alapelemeit építheti be az óráiba, lehet, hogy nagycsoportos fejlesztést végezhet, lehet, hogy egyéni terápiát).
Logopédusoknál sem mindegy, hogy pusztán néhány hangot kell korrigálni vagy ennél specializáltabb kezelést kell végezni. (beszédindítás, diszfázia kezelése)
A képzettség mellett a gyakorlat is fontos, de ebben kicsit engedékenyebb vagyok, mert legalább ennyire fontos, hogy a gyermek elfogadja a terapeutát és hajlandó legyen együttműködni vele.

4. Szerencsés esetben találunk megfelelő fejlesztőt Brüsszelben. Ha nem, akkor belép az a variáció, amikor a szülőt tanítják be a terápiára. Természetesen ez is egy lehetőség, de általános tapasztalat, hogy ez a legnehezebb terápia és nagyon megterheli a szülő-gyermek kapcsolatot.  Nyilván van olyan helyzet, amikor nem marad más választásunk, de saját tapasztalatom alapján ezt, ha lehet, kerüljük el. Itt  természetesen nem a gyakorlásról van szó, amit értelemszerűen csinálni kell, hanem maga a szülő vezeti a szakember helyett a terápiát is (mozgásterápiáknál alkalmazzák a betanításos módszert).

5. Minden terápia lényege, hogy folyamatosan kell csinálni. Nyilván ez pénz és idő kérdése is, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Sok szülő azt gondolja, hogy a gyerek problémáiról ő tehet: nem csinált valamit jól, nem vette időben észre a bajt. Szerintem önvádnak csak akkor van a helye, ha már tudjuk, hogy baj van, már azt is tudjuk mit kellene tenni és mégsem kezdünk bele. Úgyhogy, késlekedésnek helye nincs....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése