A belga iskola primaire-től a secondaire-ig 2. - avagy miért érnek el előkelő helyet a PISA teszteken?

Ha már szeptember 1, akkor mi is jöhetne más, mint iskola? A múltkori posztom kicsit száraz és tényszerű lett, most jöjjenek az igazi finomságok..

Régóta próbálom megfejteni a belga oktatás titkát, hiszen a nagyon előkelő 9. helyen álltak 2012-ben a PISA teszten matematikából és olvasásból a világon és a természettudományokból is csak pár hellyel vannak lejjebb.

A kulcs valószínűleg az alapoktatásban rejlik. Az első hat osztályt gyakorlatilag azzal töltik, hogy az alapkészségeket gyűrik: számolnak fejben-írásban, írnak, olvasnak. Külön óra a calcul mental (fejbenszámolás) és a calcul écrit (írásban számolás). Nem rohannak, harmadikban pl. szorzótábláznak. Külön órát  kapnak a mértékegységek is. A feladatok rendkívül gyakorlatiasak: Hány gramm egy pizzaszelet a gyorsbüfében? Egy gombóc fagyi?  Milyen kiszerelés a leggazdaságosabb? Reális a számla végösszege?

Valami azt súgja, hogy ebben az országban nehéz lehet piramisjátékot indítani...

Aztán a secondaire-ben komolyodik a helyzet, még az alapóraszámú példák sem könnyűek. Ezen például nagyon elszomorodtam, pedig nem is science-szakirányon adták fel, hanem a közepes óraszámon...

Biológiából ugyanazt tanítják, mint mi, de például amikor emelt szintű kémiát korrepetáltam, az egyetemi jegyzeteim apró betűs részében találtam meg a használt egyenletet... 

Fizikából hasonló a helyzet, de tegyük azt is hozzá, hogy aki science-szakirányra megy, az egyben megkapja az egész szeretetcsomagot. Vagyis matek-fizika-kémia-biológia csőstül....

Külön történet a földrajz. Topográfia elvétve, talán az európai fővárosok mennének, de domborzat sehol.( nem úgy, mint mi, akik vaktérképen mutogattuk a Harz-hegységet...) Kicsit meghökkentem, amikor az egyik záróvizsga anyaga New York kerületeire korlátozódott. 

A földrajzoktatás itt egyértelműen arra szolgál, hogy valahogy eligazodjanak a világban, a fentiek ismeretében átvitt értelemben természetesen. Sokkterápiaként hatott, amikor elvitték őket egy olyan kiállításra, amely bemutatta, hogy mikorra merülnek ki a Föld nyersanyagtartalékai, utána egy kicsit környezettudatosabb lett mindenki.Foglalkoznak a vízhiánnyal, az alternatív energiaforrásokkal, a globális felmelegedéssel, a migráció okaival.

Most pedig következzenek a humán tárgyak, ahol szintén sok lesz a meglepetés.

Visszaemlékezve arra, hogy a magyar órákon milyen mélységben tanultuk a francia irodalmat a teljesség igénye nélkül néhány név: Villon, Lamartine, Rimbaud, Verlaine, Baudlaire, Apollinaire, Mallarmé a költők közül. Kezdjük azzal, hogy az  általános iskolában Rimbaud: Kenyérlesők-jét kívülről meg kellett tanulni. Villonnal a gimnáziumban órákon át foglalkoztunk, ahogy a többiekkel is.Tudtuk, hogy Verlaine: Őszi sanzon-ja adta meg a jelet a normandiai partraszállásra. Francia órán Apollinaire verseket fordítottunk, persze kiderült, hogy Radnótinak és Vas Istvánnak ez kicsit jobban sikerült.

A kötelező olvasmányok között helyet kapott Moliere Tartuffe-je, Balzac: Goriot apó, Stendhal: Vörös és fekete, Flaubert: Bovaryné,Voltaire: Candide, Camus: A közöny.  Utánanéztem, ezek a jelenlegi magyar gimnazisták számára is kötelezőek.

És még nem beszéltünk a Cyrano de Bergerac-ról, Dumas-ról, Hugo-ról, Maupassant-ról, Zolát és Proust-ot sem felejtve. Meg az angol, a német és az orosz irodalomról sem. És vegyük hozzá a mienket is. Elsősorban.

Nézzük akkor ugyanezt "belgában". Rimbaud-t, Verlaine-t, Baudlaire-t részletesen vették, de nem kellett  kívülről verseket tanulni. Villonról nem is hallottak és Apollinaire sem került elő, akinek a múzeuma mellesleg Stavelot-ban tekinthető meg. El kellett olvasni a Tartuffe-öt, A közöny-t, Sartre két könyvét, Maupassant novelláit és itt vége is francia klasszikusoknak.  A klasszikus világ irodalmat Shakespeare kivételével  nem érintették...Memoriter egy szál se. Sok kötelező olvasmányuk volt, de ezek rendszerint kortárs francia és világirodalmi alkotások. Több könyv közül választhatnak, hogy mindenki találjon ízlése szerint valót, de azért a választásba az is gyakran belejátszik, hogy mit lehet éppen megvenni a könyvesboltban. Némileg meglepett, hogy erre a listára Keyes: Virágot Algernonnak vagy a skandináv krimiírók könyvei is felkerültek, amelyeket egyébként szívesen olvastak a diákok. Választható volt például Cormac McCarthy Pulitzer-díjas könyve Az út is vagy  a belga bestseller listán szereplő Amelie Nothomb-nak a regényei is. Sokfélét kínálnak fel nekik, az a lényeg, hogy olvassanak. A secondaire alatt legalább havonta egy könyvet vettünk, ezek általában ugyanabban a sorozatban jelentek meg és 5-7 euro-ba kerültek, ami itt nem számít drágának. 

A primaire-ben olyan könyveket kell elolvasniuk, amelyek valamilyen társadalmi vagy személyes problémával foglalkoznak: rasszizmus, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyerekek. Ezek a témák már az etika oktatást készítették elő, amelyre nagy hangsúlyt fektetnek.

Megnéztem néhány esszét, amelyet francia órára kellett elkészíteni. Ezek inkább filozófiai kérdések és nagyon bonyolult formai követelményeknek kell eleget tenniük az írásoknak. Tézis-antitézis, megoldás... Ehhez képest a bevezetés, tárgyalás, befejezés hármas egysége még vázlattal együtt is sokkal egyszerűbbnek tűnik.

A történelem-oktatás szintén érdekes magyar szemmel. Az, hogy mi, magyarok, mintha ott sem lettünk volna, nem lep meg. 

Már a primaire-ben elkezdték  a történelem oktatást, sajátos logika alapján. Először az első világháborúval foglalkoztak, utána éles váltással belecsaptak a keresztes háborúkba méghozzá azokat a hadjáratok is kiemelve, amivel történelem szakos húgom is csak az egyetemen foglalkozott. Később megértettem, hogy Bouillon Gottfried (franciául Godefroy) keresztes lovag okán buzdultak fel ennyire, aki Brüsszel közelében látta meg a napvilágot. Vártam, hogy majd a második világháború is előjön így az ardenneki csata okán, de ezt kihagyták.

A secondaire-ben aztán elkezdik újra az őskort, majd a kelta történelmet. Ezután jött Róma és közölte a lányom, hogy komolyodik a helyzet. Lelki szemeim előtt megjelent az első triumvirátus, de aztán kiderült, hogy a gladiátorok életével foglalkoznak. Ezt a szintet aztán átlépik, de pl. a 100 éves háborút sem tanulják olyan részletességgel, mint mi annak idején: ott volt Jeanne D'Arc és ennyi. Sehol pl. a jacquerie. Hozzáteszem, hogy ő science, azaz reál irányon tanult, tehát humán tagozaton lehet, hogy más a helyzet.

A Napkirály és a francia forradalom nagyjából a helyén volt, az első és a második világháborút részletesen tanulták, az 1945 utáni történelmet pedig nagyon-nagyon részletesen. Persze, nyilván kissé más szemszögből, mint mi. Kedvenc témájuk a hidegháború és nagyon szeretnek a peresztrojkával és a glasznoszttyal foglalkozni. (mi megint nem kerülünk elő). Számomra a legbizarrabb élmény mégis az volt, amikor egy másik iskolában a fiam franciául tanulta francia tanártól az 56-os forradalmat. Az előzményeiben volt egy kis (?) félreértés, de örüljünk, hogy végre megemlítettek bennünket is. 

Nyelvek. Flamanddal kezdenek, hiszen ez az ország másik hivatalos nyelve és sok álláshoz alapkövetelmény, hogy mindkét nyelvet beszélje valaki. Ennek ellenére mérsékelten veszik komolyan. Sokan az egyetemen szembesülnek vele, hogy pl. ügyvédként milyen nagy gondot jelent a hiánya és nyelviskolában gyorstalpalóval próbálják behozni az elmaradt órákat. A tudatosabb szülők egy félévre átküldik Flandriába cserediáknak a gyerekeiket.

A latint nagyon fontosnak tartják, minden nyelv alapjának, és azért is, mert logikus gondolkodásra szoktat. Viszont újlatint tanítanak, amivel elvileg beszélgetni is lehetne - ellentétben velünk, ahol az ólatint tanítják a középiskolában forráselemzés kíséretében. Ők is elemeznek forrásokat, de vannak párbeszédek is pl. két rabszolga között. Egy érdekes adalék a témához: sok egyéb mű mellett például a Harry Potter két első kötetét is elolvashatjuk újlatinul

Viszonylag későn kezdenek el más európai nyelveket tanulni. Az olasz és a spanyol a francia miatt nem nehéz nekik, a flamand pedig a németet és az angolt könnyíti meg. Nem nagyon törik össze magukat a nyelvtanulással, ugye beszélnek egy világnyelvet. Aki idejön, az felkészülhet arra, hogy az átlagember gyengén beszél angolul. Ha hallják, hogy külföldi vagy, azonnal felajánlják az angolt, akkor is ha sokkal gyengébben beszélnek, mint mi franciául. 

Külön fejezetet érdemel az etika és a vallásoktatás. A nagyszámú bevándorló miatt természetes, hogy sokféle hittan-óra van. Ezt olyannyira komolyan veszik, hogy egy gyerek kedvéért is hívnak hitoktatót. Hallottam olyan történetet is, amikor az egyik kislányt a szülők minden évben más vallásórára írattak be, hogy mindet megismerje és abban az egyik évben csak az ő kedvéért hívtak egy rabbit.

Etika órán szinte minden fontos téma terítékre kerül : rasszizmus, másság.. 12 évesen például a Hotel Ruandát nézették velük. Toleranciára és empátiára tanítják őket, hiszen egy ennyire multikulturális társadalomban ez elengedhetetlen.

A készségtárgyakat, ahogy már írtam az előző cikkben, nem viszik túlzásba. A heti 3 testnevelésórához itt is ragaszkodnak,  amibe itt is beletartozik a futás. (én  a Feneketlen-tavat futottam körbe annak idején, ők meg itt Uccle-ben az Observatoire-t).

A titok valószínűleg abban rejlik, hogy túl az erős alapokon használható, naprakész ismereteket tanítanak. Nem állítom, hogy ez az egyetlen üdvözítő út, de van, amit érdemes lenne átvenni tőlük.

A témát még folytatom, legközelebb az iskolai élet és a Petit Entreprise következik.