2015. november 8., vasárnap

Filmajánló: Apu vagy anyu? - válaszd a kisebbik rosszat










Szerző: Pápai Mónika 

Nem arról van szó, hogy nem szeretik a gyerekeiket, de egy kicsit azért meglennének nélkülük. Az Apu vagy anyu? a szülői lét legsötétebb bugyraiba kalauzolja el a nézőket. Egy tollvonással eltörli a szőlő-gyerek kapcsolatba berögzült tabukat, és nem fél megmutatni mindazt, amit minden szülő érez néha, de ahelyett, hogy kimondaná, inkább jó mélyen eltemeti magában, nehogy a szülőtársai megkövezzék miatta.

Vincent és Florence Leroy válnak, és mivel mindkettőjüket várja a visszautasíthatatlan külföldi állásajánlat, úgy vannak vele, hogy jobb lenne, ha három gyerekük felügyeletét inkább a másik kapná meg. A bírónő besokall ügyfelei határozatlanságától, és kimondja, hogy a gyerekeknek kell eldönteni, kivel akarnak maradni. Anyu és apu viszont mindketten tényleg nagyon akarják az állást, ezért semmitől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy megutáltassák magukat a gyerekeikkel, remélve, hogy azok végül a másikat fogják választani. Kezdetét veszi hát a gyerekek szivatása elnevezésű hadművelet. Apunál, aki mellesleg szülész, császármetszés az esti program, anyu "véletlenül" mosogatószeres tésztát szolgál fel nekik vacsorára. A fő eszköz persze a barátok előtti beéegetés, ebben anyu viszi el a pálmát, amikor a lánya házibuliján erotikus táncával magába bolondítja az összes kamaszfiút, köztük a lánya kiszemeltjét is. A lánya rögtön el is dönti, hogy utálja az anyját, ő bizony tuti, hogy aput választja. Na, apunak sem kell sok, beköltözik Franciaország legbronyóbb ingatlanjába, sőt még egy fingós nagyit is szerez lakótársnak, ami kicsit adamsandleres húzás ugyan, de a célnak megfelel: a gyerekek nem akarnak a kölcsönvett nagyival osztozni az emeletes ágyon. Irány anyu! És így tovább, és így tovább, a harc folytatódik.



Persze ahhoz, hogy a sztori működjön, arra is szükség volt, hogy a gyerekek se legyenek kisangyalok. Nem kell félteni őket sem, eleinte igazi kis elviselhetetlen genyóként viselkednek. A történet előrehaladtával azonban egyre jobban megszeppennek, ami egy ponton a szülőket is önvizsgálatra kényszeríti.

Nagyon érdekes, hogy az ilyen válós filmek mindig pont arról szólnak, hogy mindkét fél a gyerekeket akarja, ezért én is teljesen össze voltam zavarodva az elején, mert nem tudtam olyan gyorsan magamévá tenni ezt a kicsavart gondolkodásmódot. Ahogy a két főszereplő maga is megfogalmazta: aki a kettejük csatájában a győztes lesz, az igazából a vesztes, és aki a vesztes lesz, az igazából a nyertes. Mindkettő igaz, attól függ, honnan nézzük.

Az Apu vagy anyu? nem fog mindenkinek tetszeni, sőt. Sokan meg fognak rajta botránkozni, és ízléstelennek fogják tartani. De ha észben tartjuk, hogy ez egy vígjáték, és mint olyan, nem kell nagyon komolyan venni, akkor kifejezetten szórakoztató. Családi mozinak azért nem nevezném, gyerekekkel inkább csak akkor nézzük, ha már van bennük némi önirónia. Az azért nem árt hozzá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése