Autózzunk Brüsszelben! Ha tudunk...

Első önálló utam autóval Brüsszelben a zaventemi reptérre vezetett. "Nem lehet gond" - mondta a férjem. "Mindenhol ki van írva, merre kell menni, meg különben is jártál már arra egy párszor." 

Ez igaz is volt. Csak: nem én vezettem meg nem volt sötét. Úgyhogy amikor felhívott, hogy ő már leszállt és mindjárt kijön, csak annyit tudtam beleordítani a telefonba, hogy " Egy négysávos autópályán Antwerpen felé tartok, de fogalmam sincs, hogy hol vagyok!" .Autópálya ugyanis egyáltalán nem szerepelt az útitervben. Ennyiben maradtunk. Aztán megpillantottam egy táblát, hogy itt kell lekanyarodni Zaventembe és 5 perc múlva  a reptéren voltam. Másnap azért gyorsan vettünk egy GPS-t.

Brüsszelben vezetni kicsit más, mint otthon.  Női vezetőként a legnehezebben azt szoktam meg, hogy kereszteződéseknél, balra kanyarodásnál a szemből jövők is zöldet kapnak. Eleinte gyakran bent ragadtam középen. A másik, ami életmentő tanács is egyben : itt a villamosnak mindig elsőbbsége van. Simán átmegy a zebrán akkor is, ha zöldet kapnak a gyalogosok. Erre egyébként piros felfestés figyelmeztet, de könnyű róla elfeledkezni. Nem véletlen, hogy külön egyesülete van a STIB ( helyi "BKV") áldozatainak. Akkor is eléd kanyarodik, amikor zöldet kapsz és egyenesen mennél. A villamos sávban jöhet busz, taxi, időnként igen nagy sebességgel. Az én legnagyobb ellenségeim a jobbról érkező motorosok.

A jobb kéz szabályt nem szeretik megadni, ennek kétszer is szenvedő alanyai lettünk. Különösen veszélyes, amikor garázsból kiállva úgy döntenek, hogy nekik viszont jár. Nagyon fegyelmezettek a gyalogosok tekintetében, a zebránál szinte mindig megállnak. Otthon pont ezért kerülök néha életveszélybe, mert ugyanezt feltételezem.

Nincs nulla tolerancia, 0,50 mg/liter a megengedett véralkoholszint vezetőknek. Régebben már írtam a bobokról, így hívják azokat a sofőröket, akik vállalják, hogy nem fogyasztanak alkoholt és így fuvarozzák a barátaikat.

A parkolást nagyon egyszerűen oldják meg: ha nincs hely, az út közepén kiteszik a vészvillogót és várnak. Ebből persze dugó lesz, de itt a dugó annyira természetes, hogy ezen meg sem döbbennek. Belgiumban van a legtöbb dugó Európában, 2011-ben pl. 55 órát töltöttek átlagosan dugóban az autósok. Másik "dugóképző" tényező a kamion, akinek a sofőrje azt hiszi, hogy ki tud kanyarodni az utcából. Vagy elfér a parkoló autók mellett. Hát nem. Végül a dugó szempontjából a legveszélyesebb hely: a Ring, a több, mint 100 km-es körgyűrű, amit Európa legnagyobb parkolójának is neveznek- van, hogy 5 órát vesztegelnek benne az autósok. Grand Bigarre-nál az éjszakai órákat kivéve szinte mindig áll a sor.

Brüsszelben alagutak segítségével "gyorsíthatunk", kivéve ha nagy eső esik.. Mert akkor az alagutakat elönti a víz és vége a dalnak.

A télről most ne is beszéljünk, arról már esett elég szó itt és itt.

Belga specialitás a folyamatos útépítés is. Szépen módszeresen dolgoznak, csak az a baj, hogy ... mindenhol. Idén ősszel az otthonunk és az iskola közötti négy lehetséges útvonal közül csak egy volt járható. Kezdett egy labirintusjátékra emlékeztetni a közlekedés.

Végül egy igazi kuriózum: Belgiumban a 60-as évekig alanyi jogon járt a jogosítvány. Ennek megfelelően a nagyon idős korosztálynál akadhatnak gondok a vezetési technikával. A legdermesztőbb élményem egy 90 körüli  hölgy volt egy legalább 30 éves hatalmas autóban. Igaz, nem volt egyedül, mert egy pincsi ült az ölében....